Szomorú, hogy a Milla Bajnai Gordont találta magának

Felhívtad az elmúlt napokban Kocsis Mátét?

?

Bizonyára lenne mondanivalód számára, miután az Alkotmánybíróság megállapította, összeegyeztethetetlen az alaptörvényben szabályozott emberi méltóság védelmével, ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből a közterületen él.

Nem hívtam fel, de A Város Mindenkié (AVM) nevében kiadtunk egy közleményt, amiben felszólítottuk a hajléktalan emberek hatósági üldözésének szószólóit, köztük Kocsis Mátét is, hogy kérjenek elnézést a hajléktalan emberektől és minden jogtisztelő állampolgártól. Egyébként nem azért küzdünk, hogy lehessen az utcán élni, hanem azért, hogy ne kelljen az utcán élni. Az AB most azt mondta ki, hogy ez egy szociális probléma, amit nem büntetéssel, hanem szociálpolitikával kell kezelni.

A legalapvetőbb jogsértés maga a hajléktalanság – olvastam egyik cikkedben. Ki követi el ezt a jogsértést?

A szociális biztonsághoz való jog korábban szerepelt az alkotmányunkban, valami hasonló az új alaptörvénybe is bekerült. A Magyar Köztársaság aláírta az ENSZ gazdasági, szociális és kulturális egyezségokmányát, amiben szerepel a lakhatáshoz való jog. Ezzel vállalta, hogy e jogot igyekszik érvényre juttatni.

Egy alkotmánybírósági határozat viszont levezeti, hogy a lakhatás Magyarországon nem alkotmányos alapjog.

Legalább tíz európai ország alkotmánya tartalmazza ezt a jogot, noha nem ez a legfontosabb, mivel nincsen szoros összefüggés aközött, hogy az alkotmányban benne van-e, illetve, hogy az adott országnak milyen a lakáspolitikája. Azt azonban könnyű belátni, hogy ha az utcán élésnek az egyetlen alternatívája egy túlzsúfolt, élősködőktől fertőzött tömegszállás, akkor az sérti az illető szociális biztonságához – és emberi méltósághoz – való jogát. Tehát a válaszom: a magyar állam a jogsértő, mivel nem biztosítja az emberhez méltó élet feltételeit. Azt egyébként még az általad hivatkozott AB határozat is kimondta, hogy államnak a közvetlen életveszély elhárításához szállásról kell gondoskodnia.

De erről gondoskodik is.

Erről sem gondoskodik, minden évben sokan halnak meg azért, mert vagy nincs hol lakniuk, vagy nincs mivel fűteniük. Különösen rossz a helyzet idén: hónapokat csúszik már most is a téli krízisellátás gyakran életmentő szolgáltatásának finanszírozása, azaz a nappali melegedők hétvégi nyitva tartása, plusz férőhelyek, a krízis autó, a diszpécser központok működtetése, sorolhatnám. Sohasem volt ekkora késedelem, és ez emberek életét veszélyezteti. Ez ellen tiltakoztunk hullazsákokkal a minisztérium előtt.

Az államtitkárság közlése szerint viszont 10700 éjszakai férőhely van, ebből Budapesten 5500. A szállók kihasználtsága október 29-én vidéken 58, míg Budapesten 62 százalékos volt. Összesen 8,5 milliárd forintot fordítanak a fedél nélküliek ellátására.

Az említett milliárdos összeg alapvetően az állami normatíva, ami a különböző hajléktalan-ellátó intézmények működését finanszírozza, és aminek az reálértéke 2005 óta folyamatosan csökken. Erre nem lennék büszke. A tömegszállás egyébként sem megoldás. A társadalom hajléktalanságra adott válaszával az a probléma, hogy megmaradt a katasztrófavédelmi működésmódban, emberek tömegszállásokra zsúfolásáról szól: életmentésről és nem lakáspolitikáról. Sokan éppen azért választják a maguk építette kunyhókat, mert úgy lehetőségük van az önálló életvezetésre, magánéletre.
De nem csak erről van szó: hiába mondta el Demszky Gábor is minden évben, hogy nem hagynak senkit sem az utcán, 2-3000 ember a leghidegebb napokban is az utcán élt. Abban persze neked és Demszkynek is igaza van, hogy nem volt olyan, hogy aki szállóra akart menni, annak ne biztosítottak volna fekhelyet valahogy. Két összetolt szék vagy egy matrac a folyosón azonban nyilvánvalóan elégtelen megoldás. Arra azonban jó, hogy az állam a felelősséget áthárítsa a hajléktalan emberekre. Így a társadalom nem azt kérdezi, hogy „neki miért nincs hol laknia”, hanem, azt, hogy „miért nem begy be a szállóra” – ami nem csak a kíváncsiságról szól, hanem a hibáztatásról. Röviden tehát: a hajléktalan-ellátás a megoldás látszatát kelti, és így az utcai hajléktalanság jelentette botránnyal kapcsolatos felelősséget az államról a hajléktalan emberekre helyezi át.

Egy hajléktalan karrier kialakulásában azért megjelenik az illető személyes felelőssége is nem?

Ők maguk az okok között elsőként a válásra, családi problémákra utalnak. Ha valaki elválik, nem lesz automatikusan hajléktalan. Ez döntően az osztályhelyzettől, illetve az állami társadalompolitikától függ. A szétválás olyan „luxus” amit sok bántalmazott nő nem engedhet meg magának, s, hogy ne kerüljön utcára inkább bennemarad egy elnyomó kapcsolatban. Egy kiterjedt közösségi lakásszektor – szociális bérlakások – ezen is segítene. Egy középosztálybeli ember sokkal többet hibázhat a hajléktalanság kockázata nélkül. Álszentnek tartom a saját felelősségük hangsúlyozását, hisz nem ugyanabból a helyzetből indultunk.

Szabadság és egyenlőség egymásnak nagyrészt ellentmondó fogalmak. Nem egyenlő adottságokkal születünk. Ezt elfogadod?

Nem értek vele egyet.

Szerinted mindenki egyenlőnek születik? Nem arról van szó, hogy különböző adottságokkal születünk, és a tehetségesebbek többre viszik?

Nem az adottságok határozzák meg az osztályhelyzetet, hanem az osztályhelyzet az adottságokat. Az, hogy hány könyv van otthon, hogy a szüleidnek mi a legmagasabb iskolai végzettsége, vannak-e játékaid, nyugalom és meleg van-e otthon, tisztességes oktatásban részesülsz-e. Ezek határozzák meg a későbbi boldogulás lehetőségét. Különösen fontos a kisgyermekkori fejlődés – arról pedig senki sem tehet, hogy mi történik vele csecsemőként. Mindezek mentén, mire eljutunk abba az életkorba, hogy felvethető legyen a személyes felelősség kérdése, már fényévekre kerülünk egymástól.

Tehát akkor mégsem születünk egyenlőnek.

A mélyebben értelmezett egyenlőség, ami a keresztény humanizmusból és a felvilágosodásból is következik, egy előíró elgondolás. Nem leírja a valóságot, hanem szembesíti az egyenlőség eszméjével. Persze nem valamiféle falanszterszerű homogenizálásra kell gondolni, hanem olyan ártatlan közszolgáltatásokra, mint a bölcsőde, óvoda, korai fejlesztés, lehetőséget nyújtó, nem szegregált iskolarendszer, és így tovább. Ebben a vonatkozásban kellene egyenlő esélyeket kapnia mindenkinek.

A Város Mindenkié csoport akciói valódi médiaesemények a kunyhólakók védelmétől a hullazsákos mutatványig. De milyen gyakorlati hasznuk van?

A ferencvárosi kunyhóbontásra nem média szereplésért mentünk, hanem mert az ott lakók hívtak minket. Igyekeztünk erőszakmentesen megakadályozni egy jogellenes bontást. Ez nem sikerült, megbilincseltek és előállítottak minket, a kunyhókat pedig lerombolták. Ez utólag vált, főleg az ezt követő tárgyalás média eseménnyé. Az ügyben elmarasztaltak minket, de elvisszük az ügyet Strasbourgba.. Egyébként az ügyről azt gondolom, nyilvánvaló, hogy emberek otthonait nem lehet szemétszedésre és aljnövényzet irtásra hivatkozva lerombolni.

A Város Mindenkié csoport sem média-események megszervezésére, hanem a hajléktalan emberek megszervezésére jött létre, legtöbb tagunk maga is hajléktalan. A többiek pedig szociálpolitikusok, antropológusok, szociológusok. Nagyjából harmincan vagyunk aktívak. A célunk az, hogy visszaadjuk az emberek állampolgáriságát, így i-vel, tehát a politikai közösségbe tartozásukat. Az, hogy ne csak beszéljenek a hajléktalan emberekről, hanem nekik maguknak is legyen beleszólásuk a közügyekbe. Eközben pedig nagyon sokat tanulunk egymástól.

Tapasztalsz a szociális munkavégzésre komoly társadalmi igényt, vagy csak a „romeltakarításra”?

Rengeteg ember él közöttünk, aki élete során nem tanulhatta meg, hogyan kell az ügyeit intézni, nem ismeri a jogait, nem tudja képviselni az érdekeit. Egy példa: rendszeresen megbüntetnek embereket azért, mert csendben koldulnak. Ez pedig jogsértő, mivel kizárólag zaklató módon vagy gyermekkel együtt tilos ez. Amikor odajön két rendőr, hogy itt írja alá, különben beviszik 72 órára, akkor aláírja, mert nem ismeri a szabálysértés tényállását, és azt sem tudja, hogy szabálysértés miatt legfeljebb 8 óráig tarthatnák benn. Ha ilyenkor nem írná alá, akkor a bíróság később megállapítaná, hogy nem történt szabálysértés. Ha viszont aláírásával elismeri a szabálysértést, nincs jogorvoslat, megbírságolják 20 ezer forintra, amikor ő havi 20 ezer forintból él. Sokak igénye az eligazodásban való segítségnyújtás. Ennyiben tehát mindenképp van társadalmi igény szociális munkára. A dolog persze nem ilyen egyszerű, mert gyakran a szociális munkásokkal szemben kell a jogaikat érvényesíteni.

Mert esetenként a szociális munkások a hatalom elvárásait közvetítik?

Az állami, önkormányzati intézmények, de a civil szervezetek jó részének működése is állami forrásoktól függ. Ebből adódik, hogy sokszor jogsértő hatósági eljárásokhoz asszisztálnak, vagy legitimálják a hajléktalan emberek kriminalizálását. Ez egyébként a mai magyar közállapotok mélyebb problémájára utal, a szakmai önbecsülésnek és bátorságnak a hiányát mutatja. A magyar társadalommal ennek a töredékét lehetne csak megtenni, ha nem hagynánk magunkat. Gyakran vezető politikusok sem értenek egyet azzal, ami történik, mégsem tesznek ellene semmit – és ez sem a 2010-ben kezdődött. Lehetett tudni, hogy az „egy család, egy segélyezett” Szűcs Erika nevéhez köthető elvével és az értelmetlen közmunka-kényszerrel még a miniszteri székben őt követő Herczog László sem értett egyet – de nem is szólalt fel ellene.

Régi gyakorlat a szorító költségvetésre hivatkozni.

Miközben ma az állam azon spórol, hogy ha egy hajléktalan bement egy nap a melegedőbe mosni, akkor egy másikba ugyanazon a napon már nem mehet be ügyet intézni vagy telefonálni, aközben 100 milliárdokat ad oda ajándékba az egykulcsos adórendszeren keresztül a gazdagoknak.

Azt nem odaadja, azért a pénzért ezek az emberek megdolgoztak. Aki többet dolgozik, többet is adózik. Mi ezzel a baj?

A keresletélénkítő gazdaságpolitika szempontjából ez az adórendszer leszerepelt, ezt jobboldali közgazdászok is megállapították. Marad az erkölcsi érv. Pontosabban maradna: nekem a kimenet szempontjából nem tűnik igazságosnak a jövedelemegyenlőtlenségek növekedése vagy az, hogy kevesebb marad az esélyegyenlőtlenségek leküzdését lehetővé tevő szolgáltatások bővítésére, színvonaluk emelésére.

Ha csökken a társadalmon belüli szolidaritás (erre utal az MTA egyik kutatási eredménye), állami ráfordítással megakadályozható a magukra maradó emberek társadalomból való kihullása? A jó szociálpolitika döntően pénzkérdés?

Nagyrészt igen, de szerintem nem az az ok-okozati láncolat, hogy történik valami a szolidaritással, amire az államnak reagálnia kell, hanem már eleve az állami társadalompolitika alakítja az emberek közötti társadalmi viszonyokat. Amikor még lényegében teljes foglalkoztatás volt a cigány férfiak körében, sokkal kisebb tere volt az „ezek nem akarnak dolgozni” jellegű előítéleteknek. A rasszizmus ellen nem petíciók aláírásával lehet küzdeni, hanem a rasszizmust életre keltő társadalmi viszonyok megváltoztatásával. Amikor egyre többen élnek teljes létbizonytalanságban, akkor felerősödik az igényük arra, hogy a még náluk is kiszolgáltatottabbakhoz mérjék, illetve velük szemben határozzák meg magukat.

Ez az egyik alapvető oka a szegény- és cigány-ellenességnek, a szolidaritás gyengülésének - és ennek lett politikai haszonélvezője a Jobbik. A magyarországi újkapitalizmus okozta egyenlőtlenségeket mindenki látja, de az okai nem egyértelműek, mivel jelentős részben személytelen folyamatokról van szó. Ki a felelős mindezért? A zsidók? A kommunisták? A segélyezettek? Rendkívül sok indulat halmozódott fel a rendszerváltás óta, és ezeknek a jogos indulatoknak a Jobbik kézenfekvő célpontot adott. A magyar baloldal tragédiája, hogy a piaci fundamentalizmus, a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek, a kilátástalanság, vagy a pártok működése miatt felgyülemlett indulatoknak a Jobbik tudott hangot adni. Szimpatizánsaikat nem lenézni vagy megbélyegezni kell, hanem megértetni velük, hogy nekik nem azért rossz, mert sok cigány gyermek születik, hanem azért, mert növekednek a társadalmi egyenlőtlenségek, alacsony a foglalkoztatás, alacsonyak a bérek, elnyomó a munka törvénykönyve, és így tovább. Ehhez közösségi munkára is szükség van: sok helyütt szerveznek Wass Albert felolvasó estet, ahol viszont senki sincs, aki Radnóti vagy József Attila műveiből szervezne felolvasást.

A Város mindenkié csoport politikától független, vagy beilleszthető a Választói Mozgalom 2014 keretei közé?

Foglalkozunk pártpolitikával, az országgyűlési és helyhatósági választások előtt is értékeltük az összes párt programját abból a szempontból, hogy az mit üzen a mélyszegénységben élőknek; szerepet vállaltunk az Országgyűlés lakhatási albizottságában az LMP felkérésére, a 4K! is kért tőlünk tanácsot a szakpolitikai programjuk kialakításával kapcsolatban, tehát mi nem vagyunk elutasítóak. Más azonban nem keresett minket.

De nem ugranátok félre Bajnai Gordon felkérése elől?

Erről nagyon sokat kellene beszélgetnünk. A Város Mindenkié nevében nem beszélhetek, mivel alapelvünk, hogy a közös álláspontunkat a lehető legdemokratikusabban alakítjuk, a médiamegjelenéseinkben pedig a hajléktalan emberek állnak a középpontban. Ezért ha kérdéseiddel az AVM-et kerested volna meg, akkor most biztosan nem velem beszélgetnél, hanem egy hajléktalan tagunkkal, esetleg velem és egy hajléktalan tagunkkal. Személyes véleményem szerint nagyon szomorú, hogy a Milla Bajnai Gordont találta magának.
Ez rossz üzenetet közvetít a „civil társadalom” erejével kapcsolatban, tudniillik azt, hogy mi, „civilek” - akiknek a választói és gyülekezési jogunkon kívül nincs egyéb politikai hatalmunk - csupán arra vagyunk képesek, hogy évente két nagy rendezvényt szervezzünk, megtapsoljuk a beszédeket, majd hazamenjünk. Amikor az LMP a munka törvénykönyvével kapcsolatban és a kötelező iskoláztatási korhatár leszállításával kapcsolatban népszavazási kezdeményezést indított, akkor erről nem beszélhetett a Milla színpadán LMP-s politikus, noha ez volt a demokratikus ellenzék első olyan kezdeményezése, mely meghátrálásra kényszeríthette volna a kormányzatot. Majd amikor úgy döntöttek, hogy szűkebb értelemben politikai szervezetté válnak, akkor a régi elitből választottak vezetőt maguknak. Hibának tartom, hogy előbb hívják a színpadukra Bajnai Gordont, mint például Scheiring Gábort vagy Szabó Tímeát.

Másrészt, az Orbán-rezsimet nem csupán az alkotmányosság helyreállításához kell leváltani, hanem egy egyenlősítő, esélyteremtő társadalompolitikai fordulat érdekében is. Ha az előbbiben együtt is kell működnünk olyan politikusokkal, akik egyébként a politikai ellenfeleink, az utóbbit semmiképpen nem bíznám Bajnai Gordonra vagy éppen Oszkó Péterre - aki üdvözölte az új munka törvénykönyvét, és aki néhány éve még szintén az egykulcsos adó mellett érvelt.

A szociális szakember ab ovo antikapitalista, kollektivista?

Úgy mondanám, hogy a piaci fundamentalizmus elutasítója. De egyébként a versenyképességnek és a szolidaritásnak, illetve a kiterjedt jóléti államnak és a piacnak a szembeállítása hamis dichotómiák. Jól iskolázott, egészséges emberekre van szükség ahhoz, hogy egy ország, egy társadalom jól tudjon működni. Nincs jól működő kapitalizmus erős állami szerepvállalás nélkül. A másik, inkább politikai válaszom pedig az, hogy a szociális szakembert bizonyos helyzetek a piac ellenfelévé teszik, mert vannak ennek a szakmának olyan normatív előfeltevései, melyek azt mondatják velünk, hogy az emberhez méltó élet alapvető szükségleteit nem szabad piaci mechanizmusokra bízni. Az elmúlt évszázadban a különböző mozgalmak kivívták, hogy a politikai szabadságjogok, majd az oktatáshoz, művelődéshez, gyógyíttatáshoz való jog legalább részben függetlenné váljanak az osztály-egyenlőtlenségektől. Továbbra is ezen kell dolgoznunk.
 

Misetics Bálint
2004-től Az Utca Embere önkéntes hálózat aktivistája
2009-ben A Város Mindenkié csoport egyik alapító tagja
2010-ben egyik szerzője az LMP társadalompolitikai programjának
2012-ben diplomázott az Oxfordi Egyetemen társadalompolitika szakon