Multikultúra és kulturális relativizmus

„Javaslom tehát, gondoljuk meg: legközelebb ne zavarjuk meg a gyereket olyan abszurditással, hogy úgy december vége felé kivágunk egy élő fenyőfát, bevisszük a nappaliba, ráaggatunk mindenféle giccses cuccot, fénybe öltöztetjük, s azt mondjuk a gyereknek, ünnep van. Könnyen belátható, hogy abban a szerencsétlen gyerekben már el is hintettük az előítélet magvait, hiszen önkényesen ezt a környezetvédelmi szempontból (is) elítélhető eseményt ünnepnek minősítettük. Ez pedig ugyebár tiszta agymosás, hiszen az lenne az amúgy emberjogilag kultursemleges, ha megvárnák, míg az a szegény gyerek felnő, hogy immár előítélet mentesen, értékválasztásra képesen eldönthesse, hogy ő akar –e egyáltalán ilyen identitásünnepet, mint karácsony.

Javasolnám azt is továbbá, hogy valamilyen világszervezet nyisson egy identitásboltot, szigorú felügyelet mellett, ahova a belépés mindenkinek pontban 18. születésnapján lenne engedélyezve. Ez lenne ám az igazi ünnep, a szabad identitásválasztás ünnepe. Ezzel egyidejűleg minden kultúrának betiltanám, hogy megengedhetetlen módon agymosási kísérletezésekbe kezdjen holmi közösségi életforma egyoldalú erőltetésével. Könnyen belátható, hogy ez egyoldalú küzdelem, nem fair, hiszen az a gyerek mindenféle védelem nélkül ki van téve egyetlen hagyományközösség befolyásának, amely hagyományközösség az egyén önrendelkezési jogát megsértve, már eleve jogot formál egy olyan emberpalánta integrációjára, aki még nem képes önmagáról dönteni, s amely hagyományközösségben megtestesülő kultúra ráadásul hazug módon azt állítja magáról, hogy igaz és helyes. (...)

A multikulturalizmus nem egyenlő a kulturális relativizmussal. A multikulturalizmus nem azonos a kultúrák sajátszerűségeinek, belső integritásának a megszüntetésével. A kulturális relativizmusban megtestesülő világkép jól tenné, ha önmagát nem világkép nélkülnek, vagy a hagyományos világképek felettinek tételezné, hanem egynek a sok közül.”