Mit várhatunk az új budapesti főépítésztől?

„Ugyebár Finta Sándor, az új budapesti főépítész nem Finta József fia, csak mindketten erdélyi gyökerekkel rendelkeznek, innen a névazonosság. Talán ez a legnagyobb érdeklődésre számot tartó információ.

Ami a szakmai hozzáállást illeti, magam részéről megelégedéssel nyugtáztam a cikket, amit felhúzott szemöldökkel olvastam végig, nehogy már valami hülyeség legyen benne. De nem volt, hála a jó égnek. Az, hogy a gazdasági válság új helyzetet jelent a városfejlesztésben is, nem kell hosszan magyarázni. A válságot is okozó mentalitás alapján tervezett fejlesztések igen, leálltak, ami talán nem is baj, hiszen lehet, hogy kellő anyagi háttér nélkül, hitelekkel gondolkozva csak fokozták volna a bajt. Ilyen helyzetben is lehet valamit tenni, olyan intézkedéseket keresni, amik nem kerülnek jelentős pénzbe, mégis azonnal javítják a városban lakók komfortérzetét. A budapesti főépítész pozíciója nem jár semmiféle hatalommal, inkább bürokratikus feladatokat jelent. Szakmai előkészítés, az érdekeltekkel való egyeztetés, pályázatok feltételeinek megteremtése, a folyamatok menedzselése és kommunikációja – nagyjából ennyi. A kommunikáció azonban fontos része ennek, a főépítész tematizálhatja a közvéleményt, ezzel eldöntheti egyes fejlesztések sorsát.

Jelen pillanatban sokat nem tudunk még arról, miket érhet el Finta Sándor. Lesz-e társadalmi párbeszéd, amibe a civileket is bevonják. A Tarlós körül lévő tanácsadó csapat kibővítése evidenciának tűnik. Finta József, Kerekes György, Ráday Mihály és Zoboki Gábor kisded csoportosulása nekem nem jelent elég garanciát arra, hogy a város jó irányba megy majd tovább. A három építész munkássága erősen vitatott, főleg Finta túlzó léptékű, látszólag szellemi tartalom nélküli, mégis formalista beavatkozásai a város testébe (Duna-parti és egyéb szállodák, West End) vagy Zoboki elnagyolt, és

másoló MüPá-ja verik ki nálam a biztosítékot.”