Nagy bajban a síelők, ám az arab világnak megint van egy szürreális ötlete (VIDEÓ)
Komoly kihívás előtt a téli olimpia: 2040-re mindössze tíz ország marad a Földön, amely megbízható úti cél lehet a havas sportok szerelmesei számára.
Már a XIII. század elejétől élnek ferencesek Magyarországon, azonban a létezésükről és a mindennapi munkájukról alkotott képet máig Zeffirelli Szent Ferenc filmjének romantikája határozza meg. A zárt rendházak csendjében élő, önsanyargató szerzetesek középkort idéző képzetét a Mandinernek interjút adó Wertheim Mátyás atya pályaíve oszlatja.
A film egyik kulcsjelenetében Szent Ferenc leveti ruháit, jelezve szakítását egykori gazdag életével. Neked mit kellett hátrahagynod, döntésed meghozatalát követően?
Felnőtt fejjel hoztam meg a döntést, hogy Istennel élem tovább az életem. Ezt követően a család illetve a szerzetes közösség között kellett választanom, s ezzel párhuzamosan vált nyilvánvalóvá, hogy a termékmenedzsment vagy az „emberhalászat” irányába mozdulok-e inkább. Az említett ruha-analógia annyiban stimmel, hogy akkoriban egy sportruházat dizájnereként és termékgazdájaként, a szakmára jellemző fordulatszámon pörgettem a mindennapjaimat. Ennek a megfelelő pénzkereseti formának a feladásán át vezetett az utam a ferences szerzetesek közösségébe. A szegénységi fogadalomnak megfelelően sok dologról le kellett mondani, hisz a rendbe nem lehet behozni vagyont. Amit utána szerzünk, az mind a közösségé lesz. Könnyűipari mérnök vagyok, s tanult szakmámat itt sem kellett feladnom. Sokan azt mondják, hogy a ferences kolduló rend, ám a rendi szabályzat azt írja elő, hogy munkánkból kell megélnünk. A rendtársak jelentős része tanít, mások lelkipásztori munkát végeznek, én speciel a lelkipásztorkodás mellett továbbra is sokat foglalkozom tervezéssel.
Ehhez nyilván nem árt az előzetes sportkarrier.
Gyerekkorom óta windsurfözöm, a snowboard magyarországi megjelenése óta pedig a téli műfaj is hozzám tartozik. Volt időm és alkalmam jól megismerni az igényeket. A tervezési munkában elsősorban a műszaki megoldások érdekelnek, de a brandépítés is kézre eső feladat számomra.
Az OFM is egy brand? Láttam a neved mögött feltüntetve egy snowboard plakáton.
Ez inkább csak egy vicc. Az oktatók neve mögött a szponzor cégek nevei szerepeltek zárójelben, az OFM (Ordo Fratrum Minorum) a ferences rend latin jelölése, kisebb testvérek rendje. Ha a táborba jelentkező gyerekek utánanéznek, máris tanultak valamit a ferencességről, bár a többségük úgyis tudja, hogy melyik csapatban vagyok tag.
A szerzetesi élet és a sport világa könnyen összehangolható?
Iskoláinkban nagy hangsúlyt fektetünk a testmozgásra, rendtársaim közül is sokan komolyan sportoltak. Hiba lenne azt gondolni, hogy csak a szellemi munkát végzők teljesítményére hat kedvezően a rendszeres sport. Tegyük hozzá, a vidéki rendházakban a kerti munka is épp elég fizikai leterhelést jelenthet, de a sportnak még sok más pozitív hatása is van.
A ferencesekhez számos helyen kapcsolódnak világi családok, gyerekek is. Az általad képviselt életmód hogyan építhető be a pasztorációs munkába?
Az említett sportok, ezek helyszínei és a táborozás mindig új kapcsolatokat hoznak magukkal. Én szívesen találkozom azokkal a fiatalokkal, akik életének fontos része a gördeszkázás, a snowboard vagy éppen a surf. Jó dolognak tartom, hogy vannak közös céljaik, mert a közös érdeklődési kör összetartja őket. Itt, Pasaréten, illetve a fővárosban persze az egyház szolgáltatásai terén is nagy a kínálat, válogathatnak, hogy a rendszeres különórákon túl melyik sztár paphoz forduljanak, ha épp olyanjuk van. Itt tehát kisebb is az ötvenegyedik programlehetőségre az érdeklődés. Vidéki kisvárosban egészen más a kihívás. Amikor köztük vagyok, igyekszem hídszerepet betölteni, hogy ne valami antik műtárgyként tekintsenek az egyházra; azonban nem akarom a hitemet rájuk erőltetni. Nem az az első mondatom, hogy helló, Mátyás atya vagyok, pap és szerzetes; legyen nekik is munkájuk annak kitalálásában, hogy mit miért mondok vagy csinálok.
Hogyan fogadják az idővel bekövetkező felismerést?
Sok kérdésük van, mert egyfelől nincsen egy részüknek semmilyen tapasztalata az egyházzal kapcsolatban, másrészt viszont kíváncsiak. Érdekes módon könnyebben fogadják azt, hogy én szerzetes vagyok, mint a rendi testvérek azt, hogy esetenként furcsa hajú, tetovált, orrpiercinges srácokkal foglalkozom. Meggyőződésem, hogy akik BMX-eznek, görkoriznak, szóval ilyen sportokért lelkesednek, azok nagyon kitartók, sok munkát tesznek bele, ha ez a kívülállók számára nem is érték. Közöttük valóban vannak veszélyeztetett gyerekek is, akiknek fontos, hogy ennek a szubkultúrának a részesei lehessenek. A valahová tartozás élményét keresők között pedig nekünk is van feladatunk. A mostani gyerekek jelentős része a Facebook lapozgatásával tölti szabadidejét, ezek a fiúk és lányok viszont kilépnek otthonról, és a mozgás szüleik által nem nagyon ismert módját választották. Talán egy kicsivel tudatosabbak is kortársaiknál. De másmilyen alkotó tevékenység is alkalmas lehet arra, hogy általa közösséget teremtsünk. Nem nagyon hiszek abban, hogy az embereket ismeretlenül kiszólítva, mondjuk a Széll Kálmán tér forgatagából, meg lehetne bármit is mutatni nekik abból, amire mi az életünket tettük. Ezek a sportok, vagy bármilyen más program célja az, hogy a hit által, szorosabb vagy lazább módon, de egymás kompániájának részeseivé váljunk.
*
P. Wertheim Mátyás OFM
1992-93 között kerülnek ki kezei közül az első FDG termékek
1996-ban diplomázik a Könnyűipari Műszaki Főiskolán
1999-ben Szegedre kerül szerzetes jelöltként
1999-2000 a szécsényi ferences rendházban novícius
Szegeden tesz örökfogadalmat, pappá szentelik. Ezt követően Szegeden, majd Zalaegerszegen teljesít szolgálatot
2010-től a budapesti pasaréti ferences rendház káplánja