A férfi az úr a háznál?

Viszont komolyan megáll az eszem, hogy ez 2012-ben még egyáltalán felmerül. Nálunk például sosem volt kérdés a házimunka megosztása. Régi mondásom szerint: majd akkor mosok-főzök-takarítok egyedül, ha a partnerem kint szánt-vet-arat-ökröt hajt a földeken. :) Esetleg fát vág az erdőben. :) De már a szüleim is úgy éltek, hogy szépen be volt osztva mindez. Többen voltunk testvérek: de érdekes módon édesanyánk minden gond nélkül tanulmányokat tudott folytatni, és végigdolgozta az életét, munkahelyi sikereket elérve (miközben nem éreztük elhanyagolva magunkat). Ehhez persze megfelelő hozzáállás kell az apa részéről is: apukám ha kellett mosott, porszívózott, stb, stb (nem várta el anyutól, hogy ugyanannyi ledolgozott munkaidő után egyedül csinálja ezeket). Mindezek mellett anyu volt a "központ" a családban, hozzá fordultunk mindennel. :) Nem tűnt tehát az a "női szerep", amiről beszéltek. Egész egyszerűen nem mondott ellent a többi területen elért eredményeknek. Újra leírom: 2012-t írunk. Érdemes lenne kicsit elgondolkozniuk egyeseknek. Vajon miért vállal egyre több nő inkább egyedül gyereket? Miért annyi a válás? Talán.. mert úgy érzik, még mindig könnyebb egyedül eltartani, felnevelni, mint "családban": olyan családban, ahol a férfi csak egy púp a hátukon. Kinyalatja a kis fenekét, közben nem keres többet, esetleg amit keres is magára költi (s fennen hangoztatja, hogy ő a családfenntartó!). Mindig elborzadok ha ilyen családokat látok. Több van, mint hinnétek. Változik a világ- változnak a nők. A női természet része a gyerekvállalás, s igen: szinte mindegyik általam ismert diplomás, értelmiségi, magasan képzett nő vállalt, vagy akar is gyereket. Csak épp nem mindegy, hogy kivel. Biztosan nem fognak "másodállásban" egy férfistát a nyakukba venni (szerelem ide, vagy oda), inkább (ahogy látom) egyre többen kiegyeznek akár a náluk képzetlenebb, vagy kevesebbet kereső réteggel. Ha minden kötél szakad pedig "beszereznek" egy gyereket valahonnan. Rajtatok múlik, hogy akartok-e a nő és gyermeke mellett apák lenni. (Mert ez már a természetben is így van. A fajok 90%-ánál az anya egyedül neveli az utódokat!) Ha igen: akkor megfelelően kell hozzáállni a dolgokhoz (ahogyan szerencsére az én családomban is történt). Bocs ha hosszú voltam.

Nem olvastam végig. De látom már az elején okoskodott néhány harcos férfista. Bájos. :) Gyerelvállalás és karrier (munka) egyáltalán nem mond ellent egymásnak, megfelelő munkapolitikával. Sok északi országban megvalósították már ezt. Az tényleg "feminista" hülyeség, hogy a nő ne szüljön. CSAKHOGY: jómagam a kis gyáva pöcs férfistákkal sem értek egyet (akik csak akkor érzik biztonságban magukat, ha a nő nem járhat egyetemre, nem dolgozhat, nem szavazhat, nem publikálhat, nem lehet tulajdonjoga, stb, stb - mondjátok csak, hogy nem így volt évszázadokon át). A mai nő keresi a nőiességét- és egy nőknek KEDVEZŐ társadalom igenis lehetővé tudja tenni, hogy mind a munkában, mind a gyerekvállalásban kiteljesedhessen. Hisz a férfiaknak kedvező társadalom is így volt. Nemde? Apukának mindent szabad, mindent elnéznek neki, hűtlenkedhet, csinálhat gyerekeket össze-vissza, válhat ha akar, stb. No, ennek vége. A saját érdeketekben jobb ha elfogadjátok. Miért annyi manapság a válás? Mert egyre több nőnek kinyílik a szeme, és már nem néz el mindent. Többek között azért, mert megteheti. Elválhat, nevelhet egyedül gyereket, eltarthatja magát. Nagyon helyes. Most már a férfinak is alkalmazkodni kell. Vége az "én vagyok a Jani" időszaknak (melyben, megjegyzem, LEGALÁBB annyit dolgozott a nő is, mégha nem is fizetett, de sokszor kemény fizikai munkát). Ez van. :) A sok kis férfista mitugrász meg gondoljon amit akar- lehet lázadozni. "Szerencsétekre" találhattok még a Bódi Margóhoz hasonló nőket.

Egy nő, hogy úrinő, nem a gazdagsága határozza meg, hanem a viselkedése, magatartása! Egy faluban élő hölgy, aki nem viszolyog a kiskert kapálásától, sőt sertések hizlalásától sem IS LEHET ÚRINŐ. Régen voltak a nagyasszonyok, akik összetartották a rokonságot. Ők voltak az áldott jó, aranyos nagymamák. Az egész család hallgatott a szavára, véleményére és azt megfogadták, nem is jártak rosszul az életben. Egy igazi, okos NŐ többet ér az aranynál, gyémántnál! Egy nő akkor igzán nő, ha vannak gyermekei, akik neki többet érnek a világ minden kincsénél! Az okos férj teljes bizalmát belehelyezheti egy olyan feleségbe, aki nem csak szextársa, de a legjobb barátja és harcostársa is az élet rögös útján! Ezért úgy neveljük a lányokat, hogy ők különleges helyet foglalnak el a társadalomban, kíméljük őket a megbotránkozásoktól, terhelésektől, de mondjuk is meg nekik, hogy mit vár majd el tőlük a leendő férjük. A legnagyobb hiba, ha egy nő férfi akar lenni! Ebben ne támogassuk őket. Igenis vannak férfi hivatások és vannak női hivatások. Egy férfinak a feleségét a tenyerén kell hordoznia, hiszen gyermekei édesanyja!

érdekes volna ismerni, a szerző milyen családban nőtt föl, ha ez a problémakör egyáltalán felvetődött benne, vagy milyen férfi-nő kapcsolatban volt része eddigi élete során, felteszem, ezek sok mindent megmagyaráznának egyébként a rigorózus vallásos csoportoknál jellemző a felvetés, hogy van az ember, meg a nő, akit utólag és az ember bordájából teremtett az Úristen, így a nő alábbvaló, és úgy is kezelik nem nevezném néven a széles csoportokat, mert az megint nyilván antiszemitizmus volna, mint ahogy súlyos antiszemitizmus volt a lamperth mónika esete is, amikor kezet nyújtva nekirontott az ortodox embernek, aki alig bírta megtartani a vallási előírást