„Ön szerint kommunista maradvány-e a nőnap?
Igen, de nem árt.
Mennyire tiszteli a mai társadalom a nők méltóságát?
Nem nagyon. A nők méltósága nem csak azt jelenti számomra, hogy előre engednek egy boltban, vagy felsegítik a kabátomat, hanem azt is, hogy ha úgy gondolom, hogy otthon maradok a gyerekeimmel, ebédet főzök, és kivasalom a ruháikat, szabadon megtehessem, mert a párom annyit keres, hogy nekem nem kell dolgoznom valahol másutt. Elég, ha az otthoni teendőket csinálom. És azt is jelentené, hogy nem szembesülök nap mint nap félmeztelenre, vagy bikinire vetkőzött fotókkal az utcán, ami azt sugallja számomra, hogy a nő (is) árucikk, mint a kenyérpirító, amit reklámoz. Ráadásul ezek nem hús-vér nők, nem szemüveges, ráncosak, bikiniháj sincs rajtuk, úgyhogy bántóan frusztrálnak.”