Nincs menekvés – bevásárolt a rendőrség csúcsjárgányokból
Nagyon ígéretesnek tűnik a tíz új BMW.
Békés megye éves vízfogyasztását lehetne megspórolni minden évben, ha az ország összes lakója elzárná a csapot fogmosás közben. Mezőgazdaságunkra kiugróan jó hatással lenne, ha nem a spanyol paradicsomot vagy a kínai fokhagymát, hanem a hazai idényzöldségeket fogyasztanánk. Arról nem is beszélve, hogy folyóvizeink és a bőrünk is hálásak lennének, ha nem bombáznánk őket mindenféle kozmetikumnak álcázott kemikáliával. Tudatos vásárló-kiképzés következik – nem adatokkal, annál több egyszerű praktikával. Zalka Szilvi írása.
Legyünk őszinték, elég kényelmesen élünk itten Európa közepén, válogathatunk is rendesen, hogy az X, Y vagy Z hajsampont használjuk, és februárban is megvehetjük - méregdrágán - a Dél-Amerikából ide cígelt ananászt, ha úgy tartja kedvünk. Ha tudatos vásárlást, környezet- és egészségvédelmet, életmód-váltást emlegetünk, sokaknak feláll a szőr a hátán, és elküldenek a grínpíszes agitátorok éghajlatára. Pedig nem olyan ördögtől való, urbánus-felvágós marhaság ez.
Sokkal egyszerűbb a dolog, mint gondolnánk. Erről szólt a Tudatos Vásárlók Egyesületének múlt havi kiállítása is a Gozsdu Udvarban - aki nem látta, annak itt az összefoglaló. Innentől csak az olvasson tovább, aki szeretne egészségesebben étkezni-élni - méghozzá úgy, hogy a környezetre is kevesebb terhet rójon a létezése, és a pénztárcájában is több maradjon -, no meg, szeretné támogatni a hazait. Konzumtársadalmunkban kiemelt helyet foglalnak el a madaras teszkók, a lidülök és effélék, elsőként tehát lássuk a bevásárlás szabályait.
Jóllakottan és bevásárlólistával felszerelkezve látogassuk ezeket a helyeket, így talán nem fogjuk megvenni a huszonötödik édességet, vagy a hiperolcsó, kerti székre való párnát, amit sose fogunk használni.
A fővárosban és vidéken is sok helyen remek minőségű az ivóvíz – miért vennénk palackozott vizet, ha nem muszáj?
Vigyünk magunkkal zacskót, bevásárlókosarat.
Alapvetés, hogy minden áru címkéjét olvassuk el, lehetőleg a magyar árut válasszuk – ami külföldi, azt valószínűleg sokat utaztatták, többe kerül, és lehet, hogy nem is finomabb, mint a hazai, legfeljebb dizájnos, vastag a csomagolása, ami még több szemetet termel.
Nézzünk utána azoknak az anyagoknak, amelyeket nem túl ildomos fogyasztani. A mi kedvencünk a szintetikus nátrium-glutamát, ami egy jó kis ízfokozó - nagyon sok termékben megtalálható, de az emberek 30%-a érzékeny rá; brutális allergiás reakciót válthat ki, ezt nevezik „kínai étterem szindrómának”.
Ha mindig a megfelelő idényzöldséget esszük, nemcsak vidéki, termelő polgártársainknak teszünk jót, hanem a szervezetünknek is - nem hiába ettek eleink nyáron zöldséget-gyümölcsöt, télen meg savanyúságot, befőttet, volt abban valami logika, ugye.
Térjünk át a háztartásra, ahol a takarékoskodástól a konyhai ügyeskedésig sok mindent megtehetünk a cél érdekében:
Vásároljunk energiatakarékos izzót, mosógépet, hűtőt. Kapcsoljuk le a lámpát, ha nincs senki az adott helyiségben, és ne hagyjunk „stand-by”-on semmilyen elektromos készüléket - felesleges.
Fogmosás közben zárjuk el a csapot.
Főzzünk kuktában, süssünk „római agyagtálban” – kevesebb energia is elég, és még az étel is finomabb lesz.
Az erkélyen, vagy akár az ablakpárkányon is lehet mini konyhakertünk – saját fűszerek frissen, csomagolási és szállítási költség kifizetése nélkül.
A sütő olajat ülepítsük, így többször felhasználhatjuk - kevesebb fogy.
A papírlapok mindkét oldalára lehet írni.
Próbáljuk meg legalább részben szelektíven gyűjteni a hulladékot.
Ne vegyünk felesleges konyhai eszközöket - a kés és az olló két remek találmány, amelyek jól helyettesítik a tojásszeletelőt és társait.
A külföldi, silány minőségű tucatáru megvásárlása helyett megjavíttathatjuk cipőnket, ruhánkat, és preferálhatjuk itt is a hazait - tele vagyunk ügyes, fiatal ruhatervezőkkel és designerekkel, akik ugyan néha borsos áron adják a portékájukat, de ezek legtöbbször jó minőségű anyagból készülnek, így időtállóbb lehet egy egyszerű pulcsi is.
És végül jöhet két inkább csajos téma: kozmetikumok és tisztítószerek. A legtöbb ilyen termékben petróleum/ásványi olaj származékok (filmréteget képezve akadályozzák a bőr természetes tisztulását, légzését), lúgok (kiszárítják a bőrt), és leggyakrabban Sodium Lauryl Sulfate vagy Sodium Fluorid van, amelyek brutálisan oldják a zsírt, illetve utóbbi rákkeltő is.
Ne ragadjunk le az „akciós, liposzómás, bőrmegújító, többfunkciós” krémeknél – természetes, víz(!) alapú kozmetikumok használatával elkerülhető, hogy az arcunk amortizálódjon, ha esetleg elhagyjuk a tuningolt krémeket, ezek a szerek ugyanis „függővé” teszik bőrünket. A hagyományos gyógynövényszappan nem olyan durva dolog - ezerfélét lehet kapni -, de nézzünk körül a neten, számos lehetőség van más természetes alapú kencék beszerzésére is. És még valami: ne használjunk fém– pl.: ezüst, alumínium tartalmú dezodorokat, mechanikusan akadályozzák az izzadást, rákkeltőek.
A takarítás sokkal kevesebb vesződségbe, és hihetetlenül kevés pénzbe kerül, ha nem veszünk meg minden vackot az ablakmosótól kezdve a fékezett habzású mosóporon át a lefolyótisztítóig. Mosásra egyszerű mosószódát, vagy indiai mosódió héjat használhatunk - beszerzési áruk kb 500 forint (!) csomagonként, és remekül tisztítanak -, az öblítőt kiválthatja az illóolaj. Bármilyen felület tisztításához, súrolásához jól jön a melegvíz citromlével, ecettel, ez utóbbit keverhetjük mosószódával vagy bóraxxal, úgy is nagyon hatékony. Aki nem hiszi, kérdezze meg a nagymamáját.