Magyar turistákat is érintő változások jönnek Horvátországban: sokkal nehezebb lesz majd alkoholt vásárolni

Az éjszakai rendbontások visszaszorítása érdekében Horvátország korlátozza az alkoholos italok árusítását.

Békés megye éves vízfogyasztását lehetne megspórolni minden évben, ha az ország összes lakója elzárná a csapot fogmosás közben. Mezőgazdaságunkra kiugróan jó hatással lenne, ha nem a spanyol paradicsomot vagy a kínai fokhagymát, hanem a hazai idényzöldségeket fogyasztanánk. Arról nem is beszélve, hogy folyóvizeink és a bőrünk is hálásak lennének, ha nem bombáznánk őket mindenféle kozmetikumnak álcázott kemikáliával. Tudatos vásárló-kiképzés következik – nem adatokkal, annál több egyszerű praktikával. Zalka Szilvi írása.
Legyünk őszinték, elég kényelmesen élünk itten Európa közepén, válogathatunk is rendesen, hogy az X, Y vagy Z hajsampont használjuk, és februárban is megvehetjük - méregdrágán - a Dél-Amerikából ide cígelt ananászt, ha úgy tartja kedvünk. Ha tudatos vásárlást, környezet- és egészségvédelmet, életmód-váltást emlegetünk, sokaknak feláll a szőr a hátán, és elküldenek a grínpíszes agitátorok éghajlatára. Pedig nem olyan ördögtől való, urbánus-felvágós marhaság ez.
Sokkal egyszerűbb a dolog, mint gondolnánk. Erről szólt a Tudatos Vásárlók Egyesületének múlt havi kiállítása is a Gozsdu Udvarban - aki nem látta, annak itt az összefoglaló. Innentől csak az olvasson tovább, aki szeretne egészségesebben étkezni-élni - méghozzá úgy, hogy a környezetre is kevesebb terhet rójon a létezése, és a pénztárcájában is több maradjon -, no meg, szeretné támogatni a hazait. Konzumtársadalmunkban kiemelt helyet foglalnak el a madaras teszkók, a lidülök és effélék, elsőként tehát lássuk a bevásárlás szabályait.

Jóllakottan és bevásárlólistával felszerelkezve látogassuk ezeket a helyeket, így talán nem fogjuk megvenni a huszonötödik édességet, vagy a hiperolcsó, kerti székre való párnát, amit sose fogunk használni.
A fővárosban és vidéken is sok helyen remek minőségű az ivóvíz – miért vennénk palackozott vizet, ha nem muszáj?
Vigyünk magunkkal zacskót, bevásárlókosarat.
Alapvetés, hogy minden áru címkéjét olvassuk el, lehetőleg a magyar árut válasszuk – ami külföldi, azt valószínűleg sokat utaztatták, többe kerül, és lehet, hogy nem is finomabb, mint a hazai, legfeljebb dizájnos, vastag a csomagolása, ami még több szemetet termel.
Nézzünk utána azoknak az anyagoknak, amelyeket nem túl ildomos fogyasztani. A mi kedvencünk a szintetikus nátrium-glutamát, ami egy jó kis ízfokozó - nagyon sok termékben megtalálható, de az emberek 30%-a érzékeny rá; brutális allergiás reakciót válthat ki, ezt nevezik „kínai étterem szindrómának”.
Ha mindig a megfelelő idényzöldséget esszük, nemcsak vidéki, termelő polgártársainknak teszünk jót, hanem a szervezetünknek is - nem hiába ettek eleink nyáron zöldséget-gyümölcsöt, télen meg savanyúságot, befőttet, volt abban valami logika, ugye.
Térjünk át a háztartásra, ahol a takarékoskodástól a konyhai ügyeskedésig sok mindent megtehetünk a cél érdekében:
Vásároljunk energiatakarékos izzót, mosógépet, hűtőt. Kapcsoljuk le a lámpát, ha nincs senki az adott helyiségben, és ne hagyjunk „stand-by”-on semmilyen elektromos készüléket - felesleges.
Fogmosás közben zárjuk el a csapot.
Főzzünk kuktában, süssünk „római agyagtálban” – kevesebb energia is elég, és még az étel is finomabb lesz.
Az erkélyen, vagy akár az ablakpárkányon is lehet mini konyhakertünk – saját fűszerek frissen, csomagolási és szállítási költség kifizetése nélkül.
A sütő olajat ülepítsük, így többször felhasználhatjuk - kevesebb fogy.
A papírlapok mindkét oldalára lehet írni.
Próbáljuk meg legalább részben szelektíven gyűjteni a hulladékot.
Ne vegyünk felesleges konyhai eszközöket - a kés és az olló két remek találmány, amelyek jól helyettesítik a tojásszeletelőt és társait.
A külföldi, silány minőségű tucatáru megvásárlása helyett megjavíttathatjuk cipőnket, ruhánkat, és preferálhatjuk itt is a hazait - tele vagyunk ügyes, fiatal ruhatervezőkkel és designerekkel, akik ugyan néha borsos áron adják a portékájukat, de ezek legtöbbször jó minőségű anyagból készülnek, így időtállóbb lehet egy egyszerű pulcsi is.
És végül jöhet két inkább csajos téma: kozmetikumok és tisztítószerek. A legtöbb ilyen termékben petróleum/ásványi olaj származékok (filmréteget képezve akadályozzák a bőr természetes tisztulását, légzését), lúgok (kiszárítják a bőrt), és leggyakrabban Sodium Lauryl Sulfate vagy Sodium Fluorid van, amelyek brutálisan oldják a zsírt, illetve utóbbi rákkeltő is.
Ne ragadjunk le az „akciós, liposzómás, bőrmegújító, többfunkciós” krémeknél – természetes, víz(!) alapú kozmetikumok használatával elkerülhető, hogy az arcunk amortizálódjon, ha esetleg elhagyjuk a tuningolt krémeket, ezek a szerek ugyanis „függővé” teszik bőrünket. A hagyományos gyógynövényszappan nem olyan durva dolog - ezerfélét lehet kapni -, de nézzünk körül a neten, számos lehetőség van más természetes alapú kencék beszerzésére is. És még valami: ne használjunk fém– pl.: ezüst, alumínium tartalmú dezodorokat, mechanikusan akadályozzák az izzadást, rákkeltőek.
A takarítás sokkal kevesebb vesződségbe, és hihetetlenül kevés pénzbe kerül, ha nem veszünk meg minden vackot az ablakmosótól kezdve a fékezett habzású mosóporon át a lefolyótisztítóig. Mosásra egyszerű mosószódát, vagy indiai mosódió héjat használhatunk - beszerzési áruk kb 500 forint (!) csomagonként, és remekül tisztítanak -, az öblítőt kiválthatja az illóolaj. Bármilyen felület tisztításához, súrolásához jól jön a melegvíz citromlével, ecettel, ez utóbbit keverhetjük mosószódával vagy bóraxxal, úgy is nagyon hatékony. Aki nem hiszi, kérdezze meg a nagymamáját.