Legyünk őszinték, elég kényelmesen élünk itten Európa közepén, válogathatunk is rendesen, hogy az X, Y vagy Z hajsampont használjuk, és februárban is megvehetjük - méregdrágán - a Dél-Amerikából ide cígelt ananászt, ha úgy tartja kedvünk. Ha tudatos vásárlást, környezet- és egészségvédelmet, életmód-váltást emlegetünk, sokaknak feláll a szőr a hátán, és elküldenek a grínpíszes agitátorok éghajlatára. Pedig nem olyan ördögtől való, urbánus-felvágós marhaság ez.
Sokkal egyszerűbb a dolog, mint gondolnánk. Erről szólt a Tudatos Vásárlók Egyesületének múlt havi kiállítása is a Gozsdu Udvarban - aki nem látta, annak itt az összefoglaló. Innentől csak az olvasson tovább, aki szeretne egészségesebben étkezni-élni - méghozzá úgy, hogy a környezetre is kevesebb terhet rójon a létezése, és a pénztárcájában is több maradjon -, no meg, szeretné támogatni a hazait. Konzumtársadalmunkban kiemelt helyet foglalnak el a madaras teszkók, a lidülök és effélék, elsőként tehát lássuk a bevásárlás szabályait.
Jóllakottan és bevásárlólistával felszerelkezve látogassuk ezeket a helyeket, így talán nem fogjuk megvenni a huszonötödik édességet, vagy a hiperolcsó, kerti székre való párnát, amit sose fogunk használni.
A fővárosban és vidéken is sok helyen remek minőségű az ivóvíz – miért vennénk palackozott vizet, ha nem muszáj?
Vigyünk magunkkal zacskót, bevásárlókosarat.
Alapvetés, hogy minden áru címkéjét olvassuk el, lehetőleg a magyar árut válasszuk – ami külföldi, azt valószínűleg sokat utaztatták, többe kerül, és lehet, hogy nem is finomabb, mint a hazai, legfeljebb dizájnos, vastag a csomagolása, ami még több szemetet termel.
Nézzünk utána azoknak az anyagoknak, amelyeket nem túl ildomos fogyasztani. A mi kedvencünk a szintetikus nátrium-glutamát, ami egy jó kis ízfokozó - nagyon sok termékben megtalálható, de az emberek 30%-a érzékeny rá; brutális allergiás reakciót válthat ki, ezt nevezik „kínai étterem szindrómának”.
Ha mindig a megfelelő idényzöldséget esszük, nemcsak vidéki, termelő polgártársainknak teszünk jót, hanem a szervezetünknek is - nem hiába ettek eleink nyáron zöldséget-gyümölcsöt, télen meg savanyúságot, befőttet, volt abban valami logika, ugye.