Böjte Csaba

2010. május 23. 18:12

Szent István hatalmas életerővel, munkával és szeretettel új világot teremtett a Kárpát-medencében - mondta Böjte Csaba. És megint igaza van.

2010. május 23. 18:12

Kolozsváron született Böjte Csaba atya arról beszélt a csíksomlyói búcsún: a megpróbáltatások közepette ne csak saját emberi korlátaikat nézzük, hiszen az élő Isten teremtette az embereket. Az igazi keresztény ember a nehézségek közepette nem elkeseredik, hanem imádkozik. Böjte Csaba Jézus alakját idézte fel, aki új világot teremtett az emberek számára annak ellenére, hogy az ő korában is számos nehézséggel kellett megküzdenie. Az ember gyenge és kicsi, de Isten kitartó szeretete vigasztalja őt: Jézus is mindenkit bátorított, hitte, hogy a bűnös emberek is újra tudják kezdeni az életüket.

Beszédében felidézte Szent István példáját is, aki nem azon siránkozott, hogy milyen sok a pogány ember, hanem hatalmas életerővel, munkával és szeretettel új világot teremtett a Kárpát-medencében. „Jó lenne, ha mi is a szentistváni hozzáállással viszonyulnánk saját feladatainkhoz. Van jövő, van remény, bízzunk az élő Istenben” – hangoztatta Böjte Csaba. Mint emlékeztetett, a XVII. században Domokos Kázmér erdélyi ferences szerzetes, a két világháború között pedig Márton Áron erdélyi püspök is a kitartásról tett bizonyságot.

Örömtelinek és óriási dolognak nevezte, hogy a magyarországi magyarok a kettős állampolgárság révén kinyújtják a kezüket a határon túli magyarok felé. Hozzátette: meg kell tudni értetni egymással, hogy elég nagy a világ és a Kárpát-medence is, ha bízunk egymásban. Leszögezte: a románokkal és a más nemzetiségekkel való viszonyban nem az ellenségeskedés parancsát kell követni, hanem arra kell törekedni, hogy együtt építsük fel Isten országát ezen a világon.

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
vajdapeterutca
2010. május 24. 11:24
Fikázni nem, árnyalni igen, főleg megismerni és beszélni róla. Nagyon fontos, hogy egy pedagógiai-karitatív intézményrendszerben milyen arányban vannak a karizmatikus vezetés és a szakszerűség elemei. Például fontos lehet nekik maguknak, ha fejleszteni akarják a munkájukat. Fontos lehet az adományozónak, akit érdekel, milyen munka folyik a rokonszenvétől és anyagi támogatásától kísért szervezetben. Érdekelheti a pedagógus vagy szociális munkás szakmát. Akár mert tanulni akar, hiszen többször összehasonlítási alapként állítják elé a karizmatikusan vezetett intézményeket. Akár mert kritikus, ha úgy gondolja, hogy ő pátosz és médiafigyelem nélkül teszi a dolgát, és a saját szervezetében is kevesli a beszédet a szakmai problémákról. Ha a mondottakból úgy tűnik, hogy ki nem mondott előfeltevéseim vannak ezekről az árvaházakról, az azért lehet, mert a mi intézményeinkben - egyháziakban és államiakban - nem szokás szakmai és civil beszélgetések tárgyává tenni a mindennapi működésüket. Legalábbis sokkal kevésbé, mint indokolt lenne, és ahogy a saját magukat kontrollálni és fejleszteni tudó kultúrákban csinálják. Túl sok a pátosz és túl kevés a tárgyszerűség mindenhol, mintha alapvetően nem feladatokkal és problémákkal, hanem emberekkel vagy csoportokkal kellene állandóan megküzdeni, amihez képest a részletek iránti érdeklődés szarrágásnak minősül.
balbako_
2010. május 24. 06:56
Böjte atya tett valamit és tesz is a mai napig. Ez különbözteti meg az átlagtól TESZ! Olyan gyerekeknek adott és ad kenyeret, akiknek nélküle nem lenne. Egy főre nagyon kevéske pénz jut, ezért lehetne akár bírálni is és összehasonlítani más külföldi árvaházakkal. Én mégis megemelem a kalapomat előtte, mert Romániában úttörő vállalkozás volt az övé. Ugyanakkor mindenki figyelmébe ajánlom szeekely sorait, mert ezen is el kéne gondolkodnunk, ha már árvaházról beszélünk, akkor az anyaországról is elmélkedhetünk és arról, hogy lehetne édesanya is, de momentán mostohaanyaként viselkedik.
Csomorkany
2010. május 23. 23:07
És biztos, hogy néhány nap vagy hét alatt átláttad annak a feladatnak és felelősségnek a dimenzióit, amit Böjte fölvállalt? Ami engem illet, nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy Böjte partnerként tudjon kezelni, mert az azt jelentené, hogy igen sok emberért vagyok napi szinten felelős.
At_
2010. május 23. 22:28
Sajnos nekem nincs jó élményem vele kapcsolatban. 2005-ben az épülő szovátai árvaházban voltam önkéntes segítő. Egy tekintélyelvű, a lelkiséget csak álorcaként használó közösséget ismertem meg. Néhány szemelvény: az adományokat saját tulajdonukként kezelték, az Emese nevű "nevelőnő" nem tudott olvasni, és amikor a gyerekek panaszkodtak, hogy nem értik a mesét, azt mondta: "persze, mert nem figyeltek!", Böjte elhallgattatta az esti tábortüzi éneklést, hogy "ne lármázzunk". Púp voltunk a hátukon. Este rendszeresen kintfelejtettek bennünket a falvakban, ahol napközben dolgoztunk, és amikor teljesen szelíd hangon megkérdeztük, hogy miért nem kezelnek minket partnerként, Böjte megkérdezte: "Talán csókolgassam is meg azt a ruzsás feneketeket?" A Duna TV kamerája előtt persze mindig nagyon szépen beszélt a szeretetről, és olyanor fagyizni is elvitte a gyerekeket. A kamrában álló hatalmas adomány-nutellás üvegből azonban a "nevelőkön" kívül más nem tudott...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!