Böjte Csaba

2010. május 23. 18:12

Szent István hatalmas életerővel, munkával és szeretettel új világot teremtett a Kárpát-medencében - mondta Böjte Csaba. És megint igaza van.

2010. május 23. 18:12

Kolozsváron született Böjte Csaba atya arról beszélt a csíksomlyói búcsún: a megpróbáltatások közepette ne csak saját emberi korlátaikat nézzük, hiszen az élő Isten teremtette az embereket. Az igazi keresztény ember a nehézségek közepette nem elkeseredik, hanem imádkozik. Böjte Csaba Jézus alakját idézte fel, aki új világot teremtett az emberek számára annak ellenére, hogy az ő korában is számos nehézséggel kellett megküzdenie. Az ember gyenge és kicsi, de Isten kitartó szeretete vigasztalja őt: Jézus is mindenkit bátorított, hitte, hogy a bűnös emberek is újra tudják kezdeni az életüket.

Beszédében felidézte Szent István példáját is, aki nem azon siránkozott, hogy milyen sok a pogány ember, hanem hatalmas életerővel, munkával és szeretettel új világot teremtett a Kárpát-medencében. „Jó lenne, ha mi is a szentistváni hozzáállással viszonyulnánk saját feladatainkhoz. Van jövő, van remény, bízzunk az élő Istenben” – hangoztatta Böjte Csaba. Mint emlékeztetett, a XVII. században Domokos Kázmér erdélyi ferences szerzetes, a két világháború között pedig Márton Áron erdélyi püspök is a kitartásról tett bizonyságot.

Örömtelinek és óriási dolognak nevezte, hogy a magyarországi magyarok a kettős állampolgárság révén kinyújtják a kezüket a határon túli magyarok felé. Hozzátette: meg kell tudni értetni egymással, hogy elég nagy a világ és a Kárpát-medence is, ha bízunk egymásban. Leszögezte: a románokkal és a más nemzetiségekkel való viszonyban nem az ellenségeskedés parancsát kell követni, hanem arra kell törekedni, hogy együtt építsük fel Isten országát ezen a világon.

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
vajdapeterutca
2010. május 24. 11:24
Fikázni nem, árnyalni igen, főleg megismerni és beszélni róla. Nagyon fontos, hogy egy pedagógiai-karitatív intézményrendszerben milyen arányban vannak a karizmatikus vezetés és a szakszerűség elemei. Például fontos lehet nekik maguknak, ha fejleszteni akarják a munkájukat. Fontos lehet az adományozónak, akit érdekel, milyen munka folyik a rokonszenvétől és anyagi támogatásától kísért szervezetben. Érdekelheti a pedagógus vagy szociális munkás szakmát. Akár mert tanulni akar, hiszen többször összehasonlítási alapként állítják elé a karizmatikusan vezetett intézményeket. Akár mert kritikus, ha úgy gondolja, hogy ő pátosz és médiafigyelem nélkül teszi a dolgát, és a saját szervezetében is kevesli a beszédet a szakmai problémákról. Ha a mondottakból úgy tűnik, hogy ki nem mondott előfeltevéseim vannak ezekről az árvaházakról, az azért lehet, mert a mi intézményeinkben - egyháziakban és államiakban - nem szokás szakmai és civil beszélgetések tárgyává tenni a mindennapi működésüket. Legalábbis sokkal kevésbé, mint indokolt lenne, és ahogy a saját magukat kontrollálni és fejleszteni tudó kultúrákban csinálják. Túl sok a pátosz és túl kevés a tárgyszerűség mindenhol, mintha alapvetően nem feladatokkal és problémákkal, hanem emberekkel vagy csoportokkal kellene állandóan megküzdeni, amihez képest a részletek iránti érdeklődés szarrágásnak minősül.
balbako_
2010. május 24. 06:56
Böjte atya tett valamit és tesz is a mai napig. Ez különbözteti meg az átlagtól TESZ! Olyan gyerekeknek adott és ad kenyeret, akiknek nélküle nem lenne. Egy főre nagyon kevéske pénz jut, ezért lehetne akár bírálni is és összehasonlítani más külföldi árvaházakkal. Én mégis megemelem a kalapomat előtte, mert Romániában úttörő vállalkozás volt az övé. Ugyanakkor mindenki figyelmébe ajánlom szeekely sorait, mert ezen is el kéne gondolkodnunk, ha már árvaházról beszélünk, akkor az anyaországról is elmélkedhetünk és arról, hogy lehetne édesanya is, de momentán mostohaanyaként viselkedik.
szeekely
2010. május 24. 02:55
Az anyaorszag es a kornyezo orszagok magyarjai kozotti konfliktusok egyik lehetseges forrasa a sajat magunk magyarsagahoz illetve a vallashoz fuzodo viszonyunk. Egy otthoni magyar szamara ezek csak 'dolgok', amikkel nem nagyon torodik a hetkoznapok soran. Egy kornyezo magyar viszont sajat magyarsagaba a vegsokig kapaszkodik, az szamara a letezes maga, az osszetartozas, az onazonossag zaloga. Vallasat is buszken mutatja fol, sajat templomat apolja, lelkiseget gondozza, papjait tiszteli es megbecsuli, mert ezek nelkul a dolgok nelkul csak egy kallodo, elveszett leleknek erezne magat egy masok altal belakott orszagban. Amikor a kornyezo magyar allampolgari jogaival elve eljon az anyaorszagba, megdobbenve latja a 'hetkoznapi' magyarokat, akik csak unnepnapokon torodnek nemzeti gyokereikkel, templomaikat elhanyagoljak, papjaikat kajan vigyorral gunyoljak, mig lelkukben tort ul az istentelenseg. A kornyezo magyar ezt latva elszomorodik, szeme konnybe labad es csalodottan, sot megbotrankozva ter vissza lakohelyere. Jobb ott, ahol a magyar sziv meg mindig ertek, ahol Isten meg mindig velunk lakozik. Magyarnak lenni: mi is az akkor valojaban?
Csomorkany
2010. május 23. 23:07
És biztos, hogy néhány nap vagy hét alatt átláttad annak a feladatnak és felelősségnek a dimenzióit, amit Böjte fölvállalt? Ami engem illet, nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy Böjte partnerként tudjon kezelni, mert az azt jelentené, hogy igen sok emberért vagyok napi szinten felelős.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!