Balázs Boldizsár írása a Mandiner hetilapban.
Pontosan két éve, előző Roland Garros-győzelmekor arra következtettünk, hogy hiába van már túl teniszének zenitjén Novak Đoković, a lassú hanyatlás a dicsfény ideje lehet. Ám senki nem számolt azzal, hogy a hanyatlás szinte észrevehetetlen lesz. Azt pedig egyenesen elképzelni sem tudtuk, hogy ha a szerb bajnok valamiképp mégis képes szinte nem is hanyatlani, annyi dicstelen helyzet vár majd rá, mint amennyin átküzdötte magát az elmúlt két évben.
Oltatlanság, Koszovó
Emlékezetes: a múlt év elején a világ aktuálisan legjobb teniszezőjét és az ország legrangosabb sporteseményének rekordbajnokát az ausztrál kormány kitoloncolta az országból, mondván, nincs beoltva koronavírus ellen. Ősszel aztán nem engedték be New Yorkba játszani, pedig már érvényben volt az a szabály, hogy nem lehet semmiben megkülönböztetni az oltottakat az oltatlanoktól – ám ez csak az amerikai állampolgárokra állt, a szerb Đokovićon nem segített. A sportoló így két Grand Slam-indulástól esett el. És ha azt nézzük, hogy 2021 eleje óta nyolc indulásból hatszor bajnok lett, nyugodtan számolhatunk azzal, hogy legalább egy címtől is.
Úgy játszani, akárha az élete függne tőle, vélhetőleg jobban tud az, akinek tényleg függött már valamitől az élete”