Három palack tokaji aszú, két szál kolbász, egy skatulya bélyeg a családi gyűjteményünkből. Ezeket kaptam apámtól útravalónak, amikor 1969. szeptember 1-jén elindultam a jugoszláv határ felé. Nem sok elképzelésem volt, mi fog történni, de úgy gondoltam, ezek a „valuták” a táskámban csak segítenek majd a kezdeti nehézségek leküzdésében.
Ez az élet természetes körforgása, tokaji aszútól tokaji aszúig”
A kolbászok nem sokáig voltak velem, az első lágerben kilopták a fejem alól a táskámból, amíg aludtam. Itt, egy Trieszt melletti hentesnél láttam életemben először mortadellát: nem felejtem el a látványt, ahogy a friss fél cipóba gazdagon hullottak alá a vékony mortadellaszeletek… Soha ennyi húst egy szendvicsben nem láttam, gyönyörű volt. Nem is volt kérdés, hogy amint lehet, dolgoznom kell, ennem kell, túl kell élnem.
Rezeda Kázmér újabb utazásai címmel mutatták be november 15-én, pénteken a Budapest belvárosi Scruton kávézóban Bayer Zsolt új szépirodalmi kötetét. Bayer Zsolttal Szentesi Zöldi László beszélgetett. Mi a bemutató után kérdeztük a szerzőt. Interjúnk.
Reggeli piacozás közben erdélyi pacalcsorba és pezsgő – lehet, hogy elsőre szokatlannak tűnik, de a Fény utcai piacon esélyes, hogy megszokott jelenség lesz hétvégenként.
Elképesztő erővel, piaci fölényüket minden szinten kihasználva törnek előre a technológiai óriások, mára egyfajta feudális rendszert kiépítve. Ahogy a középkorban a földbirtokosok uralták a termelőeszközöket, úgy modern digitális megfelelőjüket fél tucat vállalat tartja a markában.