Afrikában új emberi jogi igény akkor fogadható el, ha összhangban áll mindazzal, amit afrikainak tekintünk – vallja Josephat Kilonzo, a kenyai Strathmore Egyetem tanára.
Sándor Lénárd interjúja
Idén ünnepeljük Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 75. évfordulóját, amely mérföldkőnek számított, ugyanis a különböző történelmi, vallási, politikai és kulturális hagyományú nemzetek konszenzusát tükrözi. Hogyan látja a dokumentum jelentőségét?
Az egyetemes nyilatkozat azokat a közös alapvető értékeket tükrözi, amelyeket a nemzetközi közösség valamennyi tagja sajátjának ismer el. A dokumentum 1948 óta folyamatosan arra emlékeztet bennünket, hogy nem lehet sem a globális, sem a regionális békét megőrizni az emberi jogok tiszteletben tartása nélkül. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a nyilatkozat szövegezésekor nagy viták folytak az emberi jogok egyetemességéről. Az elfogadásakor mindössze négy afrikai állam volt az ENSZ tagja, Etiópia, Libéria, Egyiptom és a Dél-afrikai Köztársaság, amely ekkor még apartheid uralom alatt állt. Minthogy Afrika országainak csak csekély hatásuk és képviseletük volt a nyilatkozat kidolgozása és elfogadása során,
Az egyetemesként láttatott nyugati kultúra és értékek erőltetése, valamint az afrikai országok csekély részvételi lehetősége pedig lendületet adott az emberi jogok afrikai történelemben és kultúrában gyökerező felfogásának megszületéséhez és megerősödéséhez.
Másfelől viszont épp az emberi jogi igények elszaporodásának lehetünk tanúi. Ha azonban minden emberi jog, akkor semmi nem az. Ön szerint hogyan lehet különbséget tenni a valódi emberi jogok és a hamis igények között?
Valóban, azt láthatjuk, hogy ngó-k és egyének úgy agitálnak bizonyos álláspontok, követelések vagy politikák mellett, hogy emberi jogi igényként tüntetik fel őket, és ezzel törekszenek normatív súlyt szerezni nekik. Ha ugyanis egy eszmét vagy politikai igényt az emberi jogok nyelvezetébe csomagolnak, akkor a védelmét és az előmozdítását is könnyebb igazolni. Ennek azonban van egy hátulütője. Ha nem vagyunk képesek megkülönböztetni az emberi jogokat a hamis jogi követelésektől, akkor végső soron azokat a valódi jogokat fogjuk szem elől téveszteni, amelyeket helyi közösségeinkben és társadalmainkban már régóta ismerünk. A hamis jogi igények ellenállást válthatnak ki az államokból és a helyi közösségekből, s inflációs hatásuk miatt gyengítik az emberi jogok rendszerét.
Afrikában milyen feszültségek vannak az ideológiai indíttatású követelések és a helyi kultúrába beágyazott jogok között?
Az egyik vitatott kérdés Afrikában az lmbtq-jogok helyzete. Számos állam azon az állásponton van, hogy az alakulóban lévő lmbtq-jogok nincsenek összhangban az afrikai értékekkel és hagyományokkal. Az lmbtq-mozgalomhoz kötődő szervezetek azonban továbbra is jelentős nyomást fejtenek ki, hogy a kontinensen minél nagyobb teret nyerhessenek az lmbtq-jogok.
Mi a szerepe a szubszidiaritás elvének az emberi jogokkal összefüggésben, és miért egyedi az emberi jogok afrikai megközelítése?
Bizonyos kérdésekkel a legalsó szinten kell foglalkozni, közel az egyénekhez, szervezetekhez, helyi közösségekhez. Az afrikai emberi jogi rendszer elismeri ezt az elvet. Ez mutatkozik meg az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Bizottsága (ACHPR) által kimunkált esetjogi gyakorlatban is, amely elfogadja a helyi jogorvoslatok elérhetőségét és hatékonyságát, kivéve az indokolatlanul elhúzódó eljárásokat vagy az emberi jogok súlyos megsértését.
A szubszidiaritással összefüggésben hogyan tekintenek az Afrikai Unió intézményei és szervezetei azokra a jogi igényekre és követelésekre, amelyek a helyi kulturális örökség aláásására vagy az emberek hagyományos életmódjának gyengítésére irányulnak?
Az afrikai emberi jogi rendszer meglehetősen konzervatív. A bírókat és az ellenőrző mechanizmusok tagjait az államok választják, s bár ők nem az államok érdekeit képviselik, nem távolodnak el a saját közösségeiktől. Az Afrikai Unió intézményei és szervezetei által elfogadott eljárások konzervatívak, így új emberi jogi igényt akkor fogadnak el, ha összhangban áll mindazzal, amit mi afrikainak tekintünk. Az uniót és annak emberi jogi mechanizmusait az emberi jogi ngó-k és aktivisták éppen azért kritizálják, mert álláspontjuk kialakításakor azt veszik figyelembe, hogy mi afrikai és mi nem. Jó példa erre, hogy az ACHPR elutasította az Afrikai Leszbikusok Koalíciója (CAL) megfigyelői státusz elnyerésére irányuló kérelmét. Döntését azzal indokolta, hogy a CAL céljai és tevékenysége az afrikai chartában foglalt jogok egyikét sem támogatja, nem áll velük összhangban. Végül az emberi jogi szervezetek többéves lobbizása és győzködése után a bizottság 2015 áprilisában megadta a CAL-nak a megfigyelői státuszt. Ekkor azonban az Afrikai Unió miniszterekből álló végrehajtó tanácsa arra kérte az ACHPR-t, vonja vissza a CAL megfigyelői státuszát. A végrehajtó tanács úgy vélekedett, hogy a CAL az afrikai értékekkel összeegyeztethetetlen elveket erőltet. A végrehajtó tanács emellett arra kérte a bizottságot, hogy általános jelleggel vizsgálja felül a megfigyelői státusz megadásának feltételeit, és igazítsa őket
„az alapvető afrikai értékekhez, identitáshoz és bevett hagyományokhoz”.
A transznacionális üzleti működés számos visszásság forrása a kontinensen. Milyen égető emberi jogi problémákkal kell szembenézniük az afrikai országoknak?
A külföldi beruházások és a transznacionális vállalatok hosszú évtizedeken keresztül Afrika egyik legfontosabb jövedelemforrását jelentették, ezáltal jelentős mértékben hozzájárultak a kontinens fejlődéséhez. Olyan iparágakban működnek, mint a bányászat, a kőolaj- és földgázkitermelés, az infrastrukturális beruházások és a pénzügyi szektor. Ám amellett, hogy hozzájárultak a kontinens fejlődéséhez, számos emberi jogi jogsértés előidézéséért is felelősek. A dokumentált jogsértések és visszaélések közé tartozik az egyének és közösségek kitelepítése, földjeik elkobzása, előnytelen koncessziós feltételek alkalmazása, a munkavállalói jogok megsértése, illetve a környezetrombolás.
Sok afrikai államban nincsenek megfelelő mechanizmusok és eszközök az ilyen típusú emberi jogok megsértésének orvoslására. Az ACHPR éppen ezért hozta létre a kitermelőiparért, valamint a környezet és az emberi jogok védelméért felelős munkacsoportot, amelynek feladata a kitermelői szektor üzleti és emberi jogi összefüggéseinek feltárása.
A francia katolikus filozófus, Jacques Maritain mondta az egyetemes nyilatkozattal kapcsolatban, hogy „a dokumentum harminc húrján sokféle zenét lehet játszani”. Milyen zene csendül fel Afrikában?
A kontinensen mindenütt elismerik az olyan általános jogokat, mint a politikai és polgári jogok, valamint a gazdasági és szociális jogok. De úgy vélem, egyedülálló, hogy nagyobb súlyt fektetünk a kultúránk és hitünk által befolyásolt kollektív jogokra. Ezek a jogok a közösségeket és a társadalmakat illetik meg. De természetesen a kulturális meggyőződésünk alapján másként értelmezhetjük az egyéni jogokat is, így például az élethez való jogot. Mikor is kezdődik az élet? A válasz erre a kérdésre végső soron a hitünktől függ. Vagy vegyük például a földhöz való jogot. Nálunk a föld vagy az erdő közösségi tulajdonban van, ami eltér a Nyugaton bevett felfogástól. Egyetértünk abban, hogy az emberi jogok egyetemesek, de azt is elismerjük, hogy e jogokat különbözőképpen értelmezzük, és
a vallási meggyőződésünktől és az értékrendünktől.
Josephat Kilonzo
A nairobi Strathmore Egyetem Jogi Karának tanára és a kenyai legfelsőbb bírói fórum tanácsadója. Kutatási területe az emberi jogok nemzetközi védelme és az afrikai regionális integráció kérdései.
Nyitókép: Az etiópiai Lalibela ősi keresztény Szent György-sziklatemploma
Forrás: Shutterstock
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást.
Az EU Observer oldalán megjelent véleménycikk azt állítja, hogy a gyerekvédelmi törvény „erőszakos homofób hullámot” indított el a kontinensen.
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
Az utolsó napokban már spórolni kellett.
Ukrajnában mind a hadsereg, mind a munkaerőpiac katasztrofális létszámhiánnyal küzd. Zelenszkij mindent megtesz, hogy hazacsábítsa vagy hazakényszerítse a menekülteket, de igyekezete a jelek szerint a jövőben sem vezet eredményre.
Az árak most is 600 forint felett járnak.
A sztárfocista még mindig nem kapott állítása szerint semmilyen ajánlatot.
