mintha csak a Székelyföldet egyensúlyban lévő világként jellemző szavait illusztrálná a jelenet.
Az itteniek megnézik, de úgy viselkednek, mintha a herceg mindennap itt lenne közöttük: senki nem siet oda hozzá, hogy lefényképezze, senki nem integet, senki nem kiált föl. A mosolyok nyugodtak, kedvesek. Persze felismerik, de végül is jó párszor járt már itt 2006 óta. A herceg pedig úgy is viselkedik, mintha tényleg legalább minden második vasárnap megfordulna itt. Mintha itthon lenne ebben a kis faluban.
Valamivel később a társaság tea és kávé mellé telepedik a miklósvári „Kőkocsma” hátsó teraszán, ezen a barátságos helyen, ahol a fáradt vándorok megpihenhetnek. A herceg fölpillant, s megint gólyafészekre lesz figyelmes. Sok van belőlük
a faluban. Ez a fészek itt új, idei építésű, s a gólyapár most végzi új otthonán az utolsó simításokat. Le-lepottyan egy-egy gally, ahogy megpróbálják befűzni a szerkezetbe a többi közé. „Ha erős a szél, előfordul-e, hogy leesik a gólyafészek?” – tűnődik Károly herceg. Valóban ingatagnak tűnik az építmény a villanyoszlop tetején. Láthatólag van rá esély, hogy megtörténjen a baj.
Károly és kísérete most limonádét fogyaszt egy kerti asztal körül, egy kisebb tálon gyümölcskenyeret is kihoznak. A trónörökös persze körbekínálja. Elmondja azt is, miből készül, majd általános eszmecsere következik a gyümölcskenyér jellemzőiről és a konkrét receptről. A tál közepén nagyon ígéretesnek látszik az a darab süti, amelyet kinézek magamnak. Csak utóbb hozzák tudomásomra, hogy azt a külön darabot őfelségének szánták. Megettem a herceg süteményét – igazán finom volt.
Remélem, hogy ennek ellenére vissza fog térni hozzánk.
A szerző az MCC Média Iskolájának vezetője
***
Akiben az Árpádok vére is csörgedez
|Rajcsányi Gellért írása|
Elsőre meglepő, de az európai uralkodóházak történetét ismerve valahol magától értetődő tény az, hogy a brit királyi család tagjaiban, így II. Erzsébet királynőben és leszármazottaiban magyar vér is folyik – konkrétan az Árpádok is ott vannak a Windsor-ház felmenői között. Árpád fejedelemtől II. Erzsébet brit királynőig 39, Károly hercegig 40 nemzedék követi egymást keresztül-kasul az európai történelem több mint ezer évén.
Természetesen nem egyenesen férfiági leszármazásról van szó, ebből a szempontból az Árpádok kihaltak legkésőbb III. Andrással. Női ágakon viszont túlélt és máig fennmaradt a honfoglaló, államot alapító, majd a Magyar Királyságot felvirágoztató magyar dinasztia vére – ha úgy tetszik, genetikai öröksége. II. Erzsébet és Károly herceg egyrészt a legendás Árpád, Vazul herceg és I. András királyunk később Csehországig és Aragóniáig elkalandozó ágán, másrészt Jolánta magyar származású aragóniai királyné (II. András lánya, III. Béla unokája, II. Géza dédunokája) ágán kapcsolódik a magyar uralkodókhoz. A későbbi leszármazottak körében olyan személyiségeket találunk, mint IV. (Szép) Fülöp, a francia történelem egyik legjelentősebb uralkodója, VII. Henrik, a Tudor-ház alapítója, Stuart Mária, Skócia királynője, a Hannoverből érkezett angol–német György királyok, majd Viktória királynő és utódai egészen a ma élő brit uralkodói családig.
És tény az is, hogy II. Erzsébet egyik ükanyja Rhédey Klaudia (1812–1841) grófnő volt, akit Sándor württembergi herceg vett el feleségül. Fiuk, Ferenc Teck hercege lett, s az ő lánya, Teck Mária azon brit herceghez ment feleségül, aki V. György néven az utolsó birodalmi fénykorát élő, első világháborúban győztes Nagy-Britannia királya lett. Teck Mária karaktere még a most futó A korona című filmsorozatban is felbukkan mint az ifjú Erzsébet hercegnőnek uralkodási tanácsokat adó idős, tekintélyes királyi özvegy.
Nyitókép: MTI/EPA/Andy Rain