A kereszténység és az lmbtq végső összeütközése jön?
A posztmodernek szerint nincs objektív világ, minden képlékeny, a lényeg, hogy „valósítsd meg önmagad”.
Szövetségre kell lépnie nemcsak a katolikus egyházfőnek és hazánknak, de minden hívő vagy kereső embernek, minden életigenlő európai polgárnak.
Még eleven szíveinkben az öröm, hiszen nemrég újraélhettük a húsvét misztériumát. Jézus keresztáldozatától a feltámadás öröméig megtett lelki út 2023 tavaszán is az élet diadalára emlékeztet a halál és a kárhozat felett. A keresztény hit történelemformáló erőként van jelen a világban ma is, de elevensége immár nem Európában tapasztalható meg. Pedig kontinensünk életét évszázadokon át döntő mértékben alakították a keresztény tanítások, a lenyomatát hordozzák társadalmaink, jogszabályaink, politikai rendszerünk és keresztény ihletettségű civilizációnk szellemi teljesítménye.
sőt, transzcendens alapjainak nyilvános megtagadásig jutott: a bibliai elveken nyugvó érvelés társadalmi kérdésekben már nem szalonképes, és a szélsőségesség bélyegével egyfajta modern kori „kiátkozással” jár.
A folyamat nem új keletű, de egyre gyorsul: figyelmeztetett már rá Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápa is, és fájdalmas jelenségeit a dél-amerikai születésű Ferenc pápa is megtapasztalhatja, hiszen napjaink feszítő kérdései kapcsán is rendre tetten érhető a jelenség.
Itt van például a radikálisan megváltoztatott emberkép, amely férfiként és nőként való teremtettségünk tényét söpörné le önkényesen az asztalról, és nevelné a gyerekeket arra a tévképzetre, hogy tetszőlegesen újrateremthetik magukat. Az élet fogantatástól a természetes halálig tartó védelme sem közmegegyezés, az európai fiatalok jelentős része nem érzi átadásra érdemesnek az életet és ősei szellemi örökségét, demográfiai téltől didereg a kontinens.
az apa-anya-gyermek hármassága, amely az élet szentélyeként működteti a világot, feloldásra ítéltetett a love is love „mindent bele” modelljében.
A szomszédunkban tizennegyedik hónapja tartó háború kapcsán megfogalmazott európai uniós álláspont sem magyarázható a keresztény értékrend talajáról. Egy lokális konfliktus szélesítése, a harcok intenzitásának fokozása és a háborúba való egyre intenzívebb bekapcsolódás – a tárgyalásos megoldások teljes elvetése mellett – élet- és emberellenes álláspont.
Magyarország e sorsdöntő kérdésekben szinte egyedüliként fogalmaz meg – keresztény alapokon nyugvó – alternatívát a kontinensen. A gyermekvállalás ösztönzésével, a szülők gyermeknevelésben való elsődleges jogait deklaráló gyermekvédelmi törvényünkkel az élet továbbadását és a családok megerősítését szorgalmazzuk. A háború kapcsán pedig Európában a Vatikánnal közösen merjük világos szavakkal és következetes politikával sürgetni a konfliktus tárgyalásos lezárását. Nem lehet észre nem venni, hogy épp e keresztény inspirációjú politika miatt szenvedjük el igaztalan vesszőfutásunkat a nekünk járó uniós támogatások visszatartása, a nyugati sajtó és a „progresszív” elit hangos támadásai mellett.
hiszen maga is e folyamatokat érzékelve látogat el rövid időn belül másodszor is hozzánk, hogy lélekben erősítse és további partnerségre hívja az egyre inkább a keresztény gondolat európai védőbástyájaként feltűnő magyar embereket. Látogatása egyúttal üzenet is az európai népeknek: merjenek előítéleteiket legyőzve odafigyelni a fősodortól eltérő magyar álláspontra, mert az valódi, életképes alternatíva lehet számukra is.
Egy életigenlő, régi-új gondolkodási modell felmutatása a nyugati világban talán még soha nem volt olyan sürgető, mint ma. Az érdekében össze kell kapaszkodni, szövetségre kell lépni nemcsak a katolikus egyházfőnek és hazánknak, de minden hívő vagy kereső embernek, felekezeti hovatartozástól függetlenül és minden jóérzésű, életszerető európai polgárnak ugyanúgy.
Ferenc pápa látogatása – és majd az amerikai konzervatívok májusi budapesti rendezvénye is – ebben a közös fellépésben jelent fontos állomást. Mert senki ne higgye, hogy érkezése véletlen: a „véletlen” úgyis az álruhás Isten.
Nyitókép: Shutterstock