Az Európai Bizottságot nem érdeklik a szakmai szempontok, itt tisztán politikai küzdelem folyik – Maróth Miklós a Mandinernek

Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Miniszterként Palkovics László felelt a kutatóintézeti hálózat leválasztásáért a Magyar Tudományos Akadémiáról, néhány hónapja azonban már nem tagja a kormánynak. Hogyan érinti ez a szervezetet?
Sehogyan. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat politikától független szervezet, az Országgyűlés hozta létre. Kétségtelen, Palkovics László tevékenysége révén történt meg az átszervezés, szintén hozzá köthető az egyetemi modellváltás és sok más változás is, ám a kormányzat és a parlament biztosítja a kontinuitást. Fontos, hogy a kutatás szabadon, bürokratikus megkötések nélkül folyhasson, ami továbbra is biztosítva van, sőt. A sikeres működés másik feltétele az, hogy meglegyenek az anyagi alapok. Ebben szintén volt előrelépés: az átalakulás óta megkétszereződött az állami támogatás összege. Ez persze még korántsem jelent ideális állapotot, különösen a rezsi megemelkedése óta, ám mindenképpen jobb a helyzet, mint amikor a hálózat még a Magyar Tudományos Akadémia alá tartozott. Áttértünk a bázisfinanszírozásról egy új forráselosztási rendszerre, amelyben a kutatásra szánt források elosztásánál figyelembe vesszük a kutatóhelyek tudományos teljesítményét is. Háromévnyi tapasztalataink szerint az új modell életképes és ösztönző hatású. Szintén fontos, hogy az új rendszerben az alapkutatás mellett az államnak végzett közcélú szolgáltatásokra is tudunk külön forrást biztosítani.

Konkrétan?
Például a soproni Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetünk az általa végzett földrengés­figyelésért központi támogatásban részesülhet.

Nálunk előfordulhat a törökországihoz hasonló tragédia?
Ott lehet tudni, hogy a geológiai adottságok miatt sajnos biztosan lesz földrengés. Idehaza azon dolgozunk, hogy bizonyos fokig legyen lehetőség az előrejelzésre, ezért állítottunk fel egy nemzetközileg is egyedülálló kutatóállomást Badacsonytördemicen, ahol adatrögzítést is végeznek. Ugyancsak közszolgáltatás a Balaton vízminőségének folyamatos ellenőrzése, s idetartozik a Nyelvtudományi Kutatóközpontunk által nyújtott nyelvi-helyesírási tanácsadás. Visszatérve a finanszírozásra, az alapkutatások terén a teljesítmény meghatározó. Átlagosan harmincszázalékos béremelést hajtottunk végre a hálózat teljes állományát tekintve, a kutatóhely-vezetőktől differenciált elosztást kértem. Aki többet tesz le az asztalra, azt jobban honoráljuk.

Viszont ezzel összefüggésben nagy sajtóvisszhangja volt a közalkalmazotti státus eltörlésének.
Egyesek szeretnek ragaszkodni a rég megszokott rosszhoz. Az előző rendszer kötöttebb volt, most több lehetőség nyílik a differenciálásra. Ez a kutatóhely-vezetők szabadságát is bővítette, jobban tudják motiválni a munkatársaikat. Az ELKH megalapításáról még néhány szót szólva, a rendelkezésre álló legfrissebb adatok azt mutatják, hogy mind a kutatói átlaglétszám, mind a tudományos eredményesség minőségi és mennyiségi mutatószámai emelkedtek, ami igazolja a 2019-es változtatás kedvező hatásait a kutatói közösségre. Hogy néhány példát említsek: az eltelt időszakban 30 százalékkal nőtt az egy éven belül PhD-t szerző kutatók száma, s a publikációké is jelentősen emelkedett. Ennél is örömtelibb, hogy a magasan minősített folyóiratokban megjelent közlemények száma átlagosan 18 százalékkal növekedett, a matematikai és természettudományok területén az összes tudományos publikáció 76 százaléka, az élettudományok területén 84 százaléka jelent meg impaktfaktoros folyóiratokban.

Korábban itthon és külföldön egyaránt hangos volt a nyilvánosság az átszervezések miatt, egy ideje azonban mintha csend lenne az ELKH körül. Mindenki elégedett?
Közvélemény-kutatást nem végeztünk, ám kétségtelen, kezdetben bizalmatlanság övezte az ELKH irányító testületét. Ez mára elmúlt, konstruktív kapcsolatot építettünk ki a kutatóhelyekkel. Az szintén örvendetes fejlemény, hogy az ELKH-t a nemzetközi szakmai szervezetek mára el- és befogadták. Az új felállásban végre mindenki az alapfeladatra, nevezetesen a kutatásra tud koncentrálni. Megjegyzem, az alapkutatások mellett továbbra is elvárják tőlünk a gazdasági és társadalmi hasznosulást, valamint az innovációt.

Ami érthető.
Igen, csakhogy alapkutatásokat végző hálózatként nekünk a tudományos felismerések az elsődleges feladatunk. Persze a két területet nem lehet élesen kettéválasztani.

Akkor mit tudnak tenni ez ügyben?
Kiderült, hogy korábban sok mindent, amit szabadalmaztatni, hasznosítani is lehetett volna, inkább csak publikáltak, ugyanis a tudományos babérok elsősorban a cikkek nyomán teremtek. Újfajta tudatosságot kellett behozni, mégpedig azt, hogy a szellemi tulajdon érték, a kutatási eredmények akár a publikációval összeegyeztethető módon is hasznosíthatók. Elindítottunk egy belső innovációs programot, melyben minden kutatóhelyen létrehoztunk egy innovációs menedzseri munkakört a szellemi tulajdonnal kapcsolatos folyamatok támogatására. Így a mi tevékenységünk gazdasági és társadalmi haszna is hamarabb megjelenhet. Hozzá kell tennem, a befektetett energia és pénz arányában jönnek az eredmények. Annak ellenére, hogy, mint közismert, az ELKH nincs a legjobban finanszírozott kutatóhálózatok között Európában, a statisztikák szerint a támogatás arányában a mi kutatóink közleményeinek száma kimagasló. Ez jelzi a kutatói gárdánk elkötelezettségét.

Mivel érvelne a politikának, hogy érdemes több forrást adni a kutatás területére?
Fontos az anyagi megbecsülés, de legalább ennyire lényeges az eszközeink állapota. Minél jobb eszközeink vannak, annál több eredményt tudunk elérni, annál versenyképesebbek leszünk. Mit gondol, mennyibe kerül egy komolyabb mikroszkóp?

Elképzelésem sincs.
Akár egymilliárd forint felett is lehet az ára. Ez talán jelzi, milyen léptékről beszélünk, ráadásul infrastruktúra-­fejlesztésre nincs sor a költségvetésünkben. Vannak korszerű berendezésekkel felszerelt kutatóhelyeink, és olyan is akad, amelyik elmaradott szinten van, noha a kutatás területén is elengedhetetlen a folyamatos modernizáció. Enélkül nem lehetünk versenyképesek. A nemzetközi sikeresség érdekében tehát nemcsak a kutatókat kell úgy megfizetni, hogy ne menjenek külföldre, hanem a kutatási infrastruktúrát is mielőbb meg kellene újítani. Megjegyzem, az elvándorlás elsődleges oka több esetben nem is a bér, sokkal inkább az olykor kedvezőtlen kutatási körülmények és lehetőségek.

Már a kinevezésekor beszélt lapunknak egy többlépcsős fejlesztési tervről. Ennek mi lett a sorsa?
Elkötelezetten dolgozunk a hálózat fejlesztéséért és teljesítményének növeléséért. Több stratégiai fejlesztési irányt jelöltünk ki, programokat indítottunk, már számos előremutató eredményünk van. A nagyobb beruházásokat érintő terveinket illetően talán elég annyit mondanom, hogy túl vagyunk egy koronavírus-járványon, az ország pedig egy éve a háború miatti bizonytalan gazdasági helyzettel kénytelen küzdeni. De nem tettünk le a terveinkről. Fontos, hogy a rezsi, a bér- és a kutatási költségek mellé oda tudjuk tenni az infrastruktúra megújítását célzó finanszírozást is.

Mekkora terhet jelent az ELKH-nak a megemelkedett rezsi?
A kutatóhálózat teljesítőképessége határára jutott, a költségvetési támogatás nem növekedett az előző évihez képest. Azonban e nehéz körülmények között is arra törekedtünk, hogy a kutatásra fordítható forrás ne csökkenjen, a kutatóhelyek a személyi állományt meg tudják tartani, és a közfeladatok ellátása folyamatos legyen. Mostanában már az energiaárak csökkenéséről is megjelentek hírek, reméljük, rendeződni fog a piac, és ezzel a rezsi is mérséklődni fog.

Tudnak energiahatékonysági lépéseket tenni?
Több kezdeményezés is született az olcsóbb üzemeltetésre, például napelemek kialakítása, ám minden spórolás befektetéssel kezdődik. Vagyis ehhez is forrás kell.

Ha már pénz: hogyan érinti a hálózatot az uniós forrásokról való brüsszeli tárgyalások elhúzódása, egyes programok felfüggesztése?
A Horizont Európa programban van olyan nyertes pályázatunk, amelynél sajnálatos módon csúszik a szerződéskötés, így a kifizetés is. Nagyon várjuk az egyeztetések eredményét, de nem könnyű optimistának lenni, a jelek szerint nem a szakmai szempontok számítanak, nem az igazság érdekli az Európai Bizottság illetékeseit, hanem tisztán politikai küzdelem folyik.

Az alighanem jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező kutatói szféra nem tud besegíteni, lobbizni?
Gondot jelentett, hogy az átszervezés idején akadtak itthon „önkéntes aktivisták”, akik több nyugati szervezetnek leveleket küldtek. Ezek hatása nem múlt el nyomtalanul, de azért sikerült valamennyire helyreállítani a kapcsolatot az érintettekkel, például a Science Europe-pal, amely mintegy negyven kutatást végző és finanszírozó európai szervezetet tömörít, köztük az ELKH-t. Ide gyakornokot is kiküldtünk, aki végül az egyik munkacsoport társelnöke lett. Talán már ott is látják, a kormány nem vonta maga alá a kutatóintézeteket, és nem mondják meg nekünk, mit kell kutatni, éppen ellenkezőleg: nőtt a mozgásterünk és a függetlenségünk. Egyre több nemzetközi kutatási együttműködésben veszünk részt, ezt jól példázza, hogy az ELKH-kutatóhelyek több mint háromszáz nemzetközi tudományos szervezetben tagok. Ráadásul új hosszú távú kutatási stratégia elkészítésén dolgozunk a nemzetközi trendekhez igazodva, a kutatóhelyeink javaslatait is bekérve. További kiegészítés, hogy nálunk mintegy 2600 kutató tevékenykedik, az egyetemi kutatók és oktatók létszáma pedig ennek közel a tízszerese. Ehhez képest a korábbi Horizont 2020 programban az ELKH kutatói majdnem négyszer eredményesebbek voltak, mint a legjobb hazai egyetemeken dolgozó társaik, és ez a trend mutatkozik a jelenleg futó európai uniós kutatási keretprogramban is. Erős és ütőképes szervezet lett tehát az ELKH, egy kutatónk átlagosan háromszor annyit publikál, mint egy egyetemi kolléga. Mindebből az következik, hogy érdemes forrást szánni a hálózat fejlesztésére, jó befektetés a támogatásunk az állam részéről. Azonban, ahogy arra már utaltam, a tudomány nem olyan, mint egy italautomata, hogy bedobom a pénzt felül, alul pedig kijön a termék. A megtérülés akár évekig is eltarthat – kétségtelen, a politika számára ez nehezen értelmezhető.

Említette a stratégiaalkotást: milyen tervek formálódnak?
Számos tervünk van, most egyet emelnék ki, mégpedig az űrkutatást. Magyarország előtt rengeteg lehetőség adódhat ezen a téren, nagy hagyományaink is vannak, amelyekre lehet építeni. Ez a jövő útja. Miközben folyamatban van az 5G-hálózat kiépítése, a technológia már most elavult, hamarosan az űrön keresztül megy majd minden kommunikáció. Mindenekelőtt egy űrkutatási intézetre lenne szükség, hiszen a termés- és vihar-előrejelzéstől a helymeghatározáson keresztül még sok minden onnan várható.

Hogy áll a fiatal kutatók elvándorlása és visszacsábítása?
Nagyobb kihívást jelent nekünk, hogy az élet átrendeződik, az informatikára épülő szakmák jó fizetésekkel elszívják a fiatalokat. Egy jelentős tehetséges réteg hiányzik emiatt a kutatás területéről. Az csak hab a tortán, hogy külföldi kutatási lehetőségek miatt egyes fiatalok elmennek Magyarországról, de persze a máshol szerzett tapasztalat fontos. A kérdés az, mennyien térnek haza. Jó hír, hogy egyre többen. Sőt, megjelentek nálunk külföldi kutatók is, akad, aki a családjával telepedett le. A külföldön dolgozó tehetséges kutatók bevonzására új programot indítottunk éppen a napokban, emellett a fiataloknak a nemzetközi mobilitásukat támogató programot hirdettünk meg.

Mekkora veszélyt vagy lehetőséget rejt az egyre nagyobb figyelmet követelő mesterséges intelligencia?
Több kutatóhelyünk folytat mesterséges intelligencián alapuló kutatásokat. A Szegedi Biológiai Kutatóközpontban például világviszonylatban is új fehérje- és rákkutatási módszert dolgoztak ki, és tervezik a területek szélesítését. A szintén nagyon sikeres Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet két mesterséges intelligenciával kapcsolatos nemzeti laboratóriumot is vezet, egyik fő területe az önvezető járművekkel kapcsolatos fejlesztés. A digitalizáció megállíthatatlan, mi egyéb területeken is haladunk a korral e tekintetben, például jelentősen kibővítettük az ELKH Cloud felhőrendszerünk kapacitását a tudományos projektek adatainak tárolására, feldolgozására. Ezt nemzeti laborok, egyetemek is használhatják. A múlt év végére készült el az ELKH Adatrepozitórium Platform, amely a kutatások során nagy mennyiségben keletkező adatok biztonságos tárolására, kezelésére és megosztására nyújt majd megoldást.

A társadalom számára az utóbbi időszakban elsősorban a járvány kapcsán jelent meg a tudomány világa. Hogyan szerepeltek a képviselői ezen a téren: erősödött vagy gyengült a bizalom irántuk?
A lényeget a tudomány mindig jól látja, ám a részletekben általában túl sok az összetevő és a bizonytalanság. A tudósoknak is megvan a joguk a tévedéshez, a tudomány mindig vitákon keresztül halad előre, azokhoz pedig idő kell. Végeredményben abban, hogy a járvány ilyen gyorsan lecsengett, óriási szerepük volt a szakértőknek. Hozzáteszem: a nagyközönség akkor veszi észre a tudományt, amikor baj van, s iránymutatást vár.

A koronavírus-járványon talán túl vagyunk, az orosz–ukrán háborúnak azonban nem látjuk a végét. Milyen hatása van a konfliktusnak a tudományos kapcsolatokra?
A keresztes háborúk idején a keresztény és a muszlim hadak évszázadokig harcoltak Palesztina területén, miközben Andalúziában a keresztény és a muzulmán tudósok szépen együttműködtek. A tudományos kapcsolatoknak napjainkban is vannak látványos és kevésbé látványos formái, nem hiszem, hogy ezek a háború idején megszűnnének. Mi ukrajnai menekült tudósoknak lehetőséget adtunk, hogy nálunk folytassák kutatásaikat. Az együttműködés egyéb területeken is megvalósul. Nem a tudósok dolga állást foglalni béke és háború dolgában, de kétségtelen, hogy békeidőben jobb a kutatók helyzete is, például több forrás jut a polgári célú innovációkra.

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton