Az Európai Parlament jelentése politikai dokumentum, ott szakmai érveknek nincs helyük – mondja Koltay András. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökével irányított vizsgálódásról, az online platformokon torzuló nyilvánosságról és a hagyományos értékrend elleni támadásokról beszélgettünk.
Baranya Róbert interjúja a Mandiner hetilapban
Vihart kavart az a néhány hete a Népszavában megjelent hír, miszerint novemberben összeveszett az Európai Parlament kulturális és oktatási bizottságának delegációjával, és megkérte, hogy ne jöjjön újra Magyarországra. Ön ezt tagadta, egyúttal jelezte, hogy hivatalosan még meg sem kapták a jelentést.
Szívesen megismernénk a jelentés tartalmát, azonban mint érintett szerv nem kaptunk róla hivatalos értesítést, csak újságcikkekben megjelent információkat olvashattunk. Minden illúzió nélkül mondom, szívesen vennénk, ha a tények mentén párbeszéd alakulhatna ki a hozzánk látogató nemzetközi szervezetekkel. Ha majd hozzánk is eljut a jelentés, szívesen kifejtjük róla az álláspontunkat.
Mindig szoktak reagálni?
Tizenkettedik éve az a gyakorlatunk, hogy aki bekopogtat hozzánk, azzal leülünk beszélgetni. Érdemi és értelmes vitáknak mindig teret adunk, szakmai konferenciákat is rendezünk ebből a célból. Azonban az Európai Parlament jelentése politikai dokumentum, ott szakmai érveknek nincs helyük. Mégsem adjuk fel. Ettől a delegációtól is úgy búcsúztunk el, hogy várjuk vissza. Azt szeretnénk, hogy a médiával kapcsolatos kérdésekről árnyaltabban, nem a szlogenek szintjén beszélgessünk. A sajtószabadság ugyanis elsősorban kulturális jelenség, minden nemzet más módon vívta ki magának. A média pluralizmusa és függetlensége nem sajátos közép-európai ügy, a nyugat-európai államok is hosszú évszázadok óta küzdenek érte.
A Népszava írása szerint a küldöttség a magyar médiateret vizsgálva feszült, átpolitizált munkakörnyezetről számolt be, amelyben gyakori az öncenzúra.
Az ilyen jelentésekhez a vizsgálati módszer jellemzően sántít:
Azt nyilván nem tehetik meg, hogy állami szereplőkhöz nem mennek el, de rajtuk kívül kizárólag a kormányzattal szemben álló médiumok vagy civil szervezetek képviselői a tárgyalópartnerek. Furcsa, hogy a médiapluralizmus vagy a média függetlenségének kérdését kívánják tárgyalni, ám széles körű véleményekre nem kíváncsiak.
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
Magyarország még október 22-én kérte az Európai Parlamentet, hogy vonja vissza az olasz képviselő mentelmi jogát.
A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást.
Már azt is tudjuk, mikorra várható az ítélet.
Az EU Observer oldalán megjelent véleménycikk azt állítja, hogy a gyerekvédelmi törvény „erőszakos homofób hullámot” indított el a kontinensen.
Nem a Tisza árad, hanem „a közönségesség és a durvaság”.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
