Mi köze egymáshoz a politikának és a stílusnak? Hogyan öltöznek a magyar politikusok? Kovásznai Andrea stílustanácsadóval beszélgettünk.
Szalai Laura interjúja a Mandiner hetilapban
Mivel foglalkozik egy stílustanácsadó?
Széles a portfólió, de leginkább segítséget nyújtok a tudatosabb öltözködéshez. Nem valamiféle úri huncutságról van szó, hétköznapi emberek keresnek fel – elsősorban nők, a férfiak még csak most kezdenek ráébredni, hogy miről is szól a stílustanácsadás. Színelemzést végzek, gardróbokat rendezek, a közösségi oldalamon pedig a követőimnek adok tippeket. A hölgyek gyakran hívnak olyankor, amikor munkahelyet váltanak vagy új pozíciót kapnak, és életük olyan szakaszában is meg szoktak keresni, amikor a gyermekvállalás után már van idejük foglalkozni magukkal. Misszióm, hogy a nőket ráébresszem a szépségükre, valamint hogy leszoktassam őket az impulzív vásárlásról, és segítsem őket tudatos vásárlóvá válni.
Fél éve elemezzük a Mandiner online felületén politikusok megjelenését. Stílustanácsadóként hogyan viszonyulsz a politikához?
Úgy nőttem fel, hogy a családban mindig is téma volt a politika. Édesapám mindenkit meg akart győzni a politikai nézeteiről, szóval korán „megfertőzött” a közélet. Tizenhat éves voltam a rendszerváltozáskor, így már tudatosan éltem meg – emlékszem, amikor Szűrös Mátyás kikiáltotta a köztársaságot, a Himnuszt énekelve, összeölelkezve vártuk az új életet. Leginkább a politikusok „csomagolása” érdekelt, mai kifejezéssel élve az imázsprofiljukon keresztül kezdtem el megfigyelni őket. Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor 2006-os tévévitája sarkallt arra, hogy a szakdolgozatomat a politikai imázs felépítéséről írjam. Ebben Richard Nixon és John Fitzgerald Kennedy 1960-as televíziós összecsapását vizsgáltam, amely az egyik legjobb példa arra, mennyit számít a megjelenés, kiállás egy politikus eredményességéhez. Kennedy a vita során lendületességet, frissességet sugárzott, Nixon pedig fáradt volt, betegsége miatt sokat fogyott, lógott rajta az öltönye. Azok számára, akik képernyőn követték a vitát, úgy vélték, Kennedy nyert, a rádióhallgatókat inkább Nixon győzte meg. 1998-ban Horn Gyula és Orbán Viktor vitája is hasonló üzenettel bírt: Horn szürke volt, a régmúltat testesítette meg, ezzel szemben Orbán a jól szabott bézs öltönyében energikusnak látszott, a jövőt képviselte.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
Sikerrel járt a Gasztroplacc fellebbezése.
December 16-tól gyökeresen átalakul a Facebook, a Messenger és a WhatsApp világa: a Meta rögzítheti az MI-vel folytatott beszélgetéseinket. Szakértő szerint ezzel új korszak kezdődik – amelyben a felhasználó maga lesz az áru.
A miniszterelnök beszélt a nemzetközi helyzet változásáról, az orosz-ukrán háborúról, a kampányról és a Szőlő utcai ügyről is.
A miniszterelnök szerint nem létezik arra épelméjű magyarázat, hogy miért tanácskoznak hajnalban, azontúl, hogy „be akarják őket darálni”.
Szőlő utca, energia, nagyhatalmak: Orbán Viktor szerint a gyermekvédelemben nincs alku.
A következő napokban dönteni kell az ország finanszírozásáról, különben jövőre csődbe megy.
Moszkva szerint vagy tárgyalással, vagy erővel, de cél érnek Ukrajnában.
