Sümeghi Lóránt írása a Mandiner hetilapban.
Már a tavalyi országgyűlési választást megelőző hetekben, hónapokban számos politikai elemzés, publicisztika született a külföldi beavatkozási kísérletekről, s fokozódó súrlódást jósoltak hazánk és Brüsszel között a legfontosabb európai ügyekben. A prognózisok olyan témák körül várták a konfliktusgócokat, mint a migráció és a határvédelem, az európai és kifejezetten a közép-európai versenyképesség, valamint az orosz–ukrán háborúban képviselt álláspont.
Bebizonyosodott, hogy az efféle előrejelzések és a magyar embereket óva intő aggodalmak tűpontos képet adtak a soron következő négyéves ciklus nemzetközi kihívásairól. Hogy mennyire pontosat, azt hűen érzékelteti, hogy – dacára az ellenzék, valamint a nemzetközi progresszív elit nyilatkozatainak – már a régi-új kormánypárt győzelmének másnapján világossá vált: Magyarország ismét erős nyugati ellenszélben lesz kénytelen harcolni nemcsak az őt megillető jogos forrásokért, hanem az ország szuverén mozgásteréért is.
Ahogyan a múltbéli botrányok, úgy a Katar-gate sem késztette önmérsékletre az európai intézményrendszert”