A modern Kína legfőbb ellentmondása, hogy egy parasztok nevében vívott forradalomból végül olyan országstratégia született, amely a nagyvárosokat fejleszti a vidék felzárkóztatásával szemben. Kilencszázmillió embert egyszerűen „kifelejtettek” a gazdasági csodából – ha nem változtatnak, ebből még nagy baj lehet.
Kilencszázmillió ember. Európa lakosságának kétszeresét, az Egyesült Államok népességének háromszorosát kitevő tömeg – ennyien vannak azok a kínaiak, akiket Scott Rozelle és Natalie Hell a „láthatatlan Kínának” nevez. Mindkét szerzőnk a szoros és intenzív kínai kapcsolatokat ápoló Stanford Egyetem szakértői (a kínai topvezetők közül többen is itt taníttatják gyermekeiket, természetesen inkognitóban). Könyvük negyven év helyszíni kutatásain alapul, és az ázsiai óriás alig ismert arcáról szól, amelynek létezését nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor a globális hatalmi viszonyok jövőjét fürkésszük.
Mindössze néhány hete maradt az ukrán pénzügyminisztériumnak, hogy megállapodjanak hitelezőikkel, akiket hónapok óta képtelenek kifizetni. Amennyiben karácsonyig nem sikerül áttörést elérni, akkor végleg csődbe kerülhet Ukrajna.
Keir Starmer kormányfő szerint hiba volt a konzervatívok távolságtartása, pragmatikus Kína-politikát javasol.
Magyar Péter persze – szokásához híven – gyáván menekül, s megpróbál úgy tenni, mintha a kiszivárgott dokumentum nem is létezne.
Emmanuel Macron, az európai stratégiai autonómia egyik vezető szószólója Kínába érkezik. Látogatása a stratégiai autonómia gyakorlati próbája lesz. Csang Pej-csin írása.
Önök szerint előfordult már olyan a magyar politika történetében, hogy egy párt letagadta a teljes gazdasági programját? (Nem néhány elemet – az egészet!)
A Tisza Pártnak a botrányai mellett egyetlen egy mondanivalója van: ők nem a Fidesz. De vajon elég lehet ennyi a választás megnyeréséhez?
