Hol vannak az igazi teleink?

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban

Hova lettek gyermekkorunk régi, kopogós-didergős,de szépségesen fehér telei? Sokan kérdezik ezt a már több évtizede felnőtt generációk tagjai közül, sóhajtozva, a múltat néha meg is szépítő nosztalgiával. Nos, ha egy adott évben a tél késlekedik, még nem biztos, hogy el is marad,

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Elméleti Fizikai Kutatócsoportja, valamint az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Csillagászati és Föld­tudományi Kutatóközpontjának munkatársai – még a tél kezdete előtt – nemzetközi viszonylatban is új szimulációs módszerekkel vizsgálták a klímaváltozás hatását a sarki légköri folyamatokra. Az eredményük szerint a szokatlanul enyhe és csendes téli időszakokat hirtelen egyre durvább és egyre délebbre hatoló hidegbetörések válthatják fel. Ráadásul Európában az eddiginél kiszámíthatatlanabbá válik az időjárás. Így abból, hogy januárig szinte semmit nem láttunk itthon a régi értelemben vett a télből, nem következik, hogy a következő hetekben nem lesz részünk bőségesen a téli időjárás hagyományos – és nem feltétlenül csak kellemes, szép – kísérőjelenségeiben.

Az utóbbi évek az északi mérsékelt égövben egyre változékonyabb teleket hoztak. Nemritkán kivételesen nagy hóviharok söpörnek végig az amerikai vagy az eurázsiai kontinensen, máskor pedig egészen enyhe időjárási viszonyokat tapasztalnak távoli északi vidékeken is. E szélsőségek magyarázata a sarkvidékek meteorológiájában rejlik. Az északi pólus térsége felett a magaslégkörben, egy hatalmas örvényben állandó forgásban van a levegő. Ezt a több ezer kilométer átmérőjű forgó légtömeget hívják poláris örvénynek; erősségét az Egyenlítő és a sarok közötti hőmérséklet-különbség határozza meg, nyáron gyengébb, télen pedig erősebb.

A poláris örvény határánál – az északi hideg és száraz, valamint a déli meleg és nedves légtömegek találkozásánál –,

az északi félteke kontinensei és óceánjai felett: a futóáramlás. Ha a poláris örvény erős, a futóáramlás is az, nyomvonala pedig északabbra húzódik, és nem engedi kitörni az Északi-sark körzetéből a hideg légtömegeket. Ha a poláris örvény gyenge, a futóáramlás is gyengül, szakaszonként délebbre húzódik, és gyakran nem tudja útját állni egy-egy leszakadó hideg légtömegnek. Ha az Északi-sark körüli légnyomás alacsonyabb az átlagnál, a poláris örvény erősödik, és kevesebb téli hidegbetörésre számíthatunk. Ha viszont az átlagnál magasabb a légnyomás a pólus körül, akkor a hideg sarki levegő betörhet délebbi területekre, és erős hóviharokat okozhat.

Az Északi-sark fölötti légnyomás ingadozását nehéz előre jelezni, s e nehézséget fokozza, hogy a klímaváltozás is hat a sarki légköri folyamatokra. Az MTA–ELTE–ELKH-munkacsoport szakemberei az előrejelzési feladatra egy új szimulációs módszerrel vállalkoztak. Két éghajlati modell és bennük több éghajlati forgatókönyv eredményei alapján elemezték a várható változásokat. Az így megrajzolt térképből kiolvashatóvá vált, hogy a jövőben mely térségekben lesz nagyobb és hol kisebb a sarki légnyomás. Az egyes modellek előrejelzései némileg eltértek egymástól, de a lényegben megegyeztek: összességében mind nagyobb kilengések várhatók az Északi-sark körüli térség légnyomásában.

Ráadásul – amint arra Babolcsai György meteorológus a tavalyi telet vizsgáló anomáliaelemzése felhívta a figyelmet – Európában egyre nehezebb lesz megjósolni, hogy mindez milyen konkrét időjárást jelenthet.

A Kárpát-medence időjárását alapvetően a nagy térségű légköri folyamatok határozzák meg. A mérsékelt övi ciklonok mind gyakoribb északabbra húzódásával térségünket az időjárási frontoknak sokszor csak a déli ága érinti. A hidegfrontok déli ága legtöbbször csak a szél északi irányúra fordulását, majd viharosra erősödését hozza magával, rendszerint kevés csapadékkal. Az átlagosnál jelentősebb csapadékkal vagy tartós szárazsággal járó események, periódusok előfordulási gyakoriságát az extrém csapadék indexeinek idősoraival és bekövetkezett változásukkal jellemzik a kutatók. 

Az Országos Meteorológiai Szolgálat megfigyelései alapján az előző százhúsz évben országos átlagban csökkent a csapadékos napok száma, a 20 milliméteres értéket meghaladó csapadékos napok száma viszont enyhe növekedést mutat. Ez az adat, amely nyáron a hosszabb aszályos időszakokat felváltó hirtelen záporok, zivatarok veszélyeire hívja fel a figyelmet, a téli időszakra vonatkoztatva arra inthet bennünket, hogy a hirtelen hidegbetöréssel és nagy havazással járó telet – a jól ismert magyar közmondással szólva – még korántsem ette meg a kutya.

Az viszont már biztos, hogy

A mogyoró virágpora ugyanis elérte az allergiás tüneteket – orrdugulást, vízszerű orrfolyást, rohamszerű tüsszögést, orr-, torok-, szem- vagy fülviszketést – kiváltó közepes szintet. Sőt, az éger, a ciprus- és tiszafafélék, valamint már a kőris virágpora is megjelent a levegőben, bár ezek koncentrációja még alacsony maradt. A legkorábban virágzó fák pollenszórása is erősödhet, ha a szokatlan meleg kitart, és tovább várat magára a klasszikus tél. 

Nyitóképen: Városligeti korcsolyázók 1930-ban. Fotó: Fortepan