Ki marad a végén? – így fest az ellenzék majdnem egy évvel a választás után

Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.

Lassan egy éve, hogy Magyarország választott, az ellenzéki összefogás pedig vereséget szenvedett. A kudarc nem maradt következmények nélkül, a háttérben zajló folyamatok pedig tartogatnak némi érdekességet – még ha a világpolitikai színtéren zajló események, az orosz–ukrán háború és az energiaválság mellett némileg háttérbe szorultak is a magyar pártpolitika játszmái. Hamarosan pedig új szezon kezdődik a belpolitikában.

Az építkezésben kétségtelenül a Demokratikus Koalíció volt a legsikeresebb. A párt a választási bukást követően azonnal deklarálta az összefogás megszűnését, Gyurcsány Ferenc elnök kijelentette: megpróbálták együtt, de nem ment, most pedig megpróbálják külön. Miközben a többi párt támolyogva próbált talpra állni a választási kiütésből, a DK akcióba lépett: hosszas marketingkampány után szeptemberben brit mintára árnyékkormányt alakított, majd decemberben televíziócsatorna indítását jelentette be. Bár az akció egyelőre nem tűnik látványos sikernek, a párt részben célt ért vele. Egyrészt a saját közösségét sikerült megerősíteni, hiszen a támogatottsága nem csökkent, sőt a legfrissebb kutatások szerint nőtt is valamelyest. Az Idea Intézet által mért 19 százalék nem tűnik reálisnak, de a Mediánnál elért 12 és a Nézőpont kutatásában szereplő 14 százalék is azt jelzi, Gyurcsányéknak sikerült növelniük szavazótáborukat. Emellett bravúrnak tekinthető, hogy a szétesett baloldali összefogás többi részével ellentétben egyáltalán felmutattak valamilyen politikai cselekvést.