Hogyan lett Franciaország Európa leggyengébb láncszeme?

Pósa Tibor írása a Mandiner hetilapban

Párizs mindig nagy elégedettséggel tekintett atomerőműparkjára. A vezetők enyhe mosollyal a szájuk szögletében nyilatkoztak az ország energiatermeléséről, ezzel is jelezve, hogy nekik nem lesznek gondjaik. Franciaországban az elektromos szolgáltatásban sohasem volt fennakadás, nem fordult elő országos szintű tervezett leállás sem. A nukleáris energia megbízható és olcsó – hangoztatták a régi igazságot. A közelmúltban még a zöldgyökereire rábukkanó Európai Unión is keresztülvitték, hogy az atomenergia környezetvédő energiatermelési módnak számítson. Skandalum! – kiáltottak fel az európai zöldek, és a napokban be is perelték a bizottságot, amiért elfogadta ezt a minősítést, egyben szabad utat engedett a nukleáris energia termelésének és felhasználásának.

A francia elektromos áram 70 százaléka az atomerőművekből származik. Februárban Emmanuel Macron államfő megígérte, hogy 2035-ig 50 százalékra viszi le ezt az arányt. Nyilván ezzel szeretett volna zöldszavazatokat besöpörni az elnökválasztási küzdelemben. Jelenleg 56 reaktor található az országban, összteljesítményük 63 gigawatt. Már ha működnek. Az erőműparkból ugyanis most 26 reaktor áll tervezett karbantartás vagy előre nem látható meghibásodás miatt.

Hát igen, ez rosszabbkor nem is következhetett volna be, nyakunkon az energiaínség, amely télen soha nem látott próbára teszi Európát. Ha minden a lehető legjobban alakul, és a javítás alatt álló reaktorok többsége decemberben valóban üzembe lép, akkor a franciák a csúcsteljesítmény-­képességüknek körülbelül a kétharmadát, 40-45 gigawattot tudnak majd megtermelni. Most persze elhangzanak a nagy ígéretek, miszerint télre az összes reaktor működni fog. A kétkedők azonban adatokkal érvelnek: 2016 óta a tervezett javítások átlagosan kilencven napot csúsztak. Akkor meg már a kertek alatt is nyiladoznak majd a hóvirágok.

Mi hozta ilyen kiszolgáltatott helyzetbe őket?

Évtizedekig lehetett büszkélkedni a reaktorok számával, teljesítményükkel, ám a francia politikusok az idő vas­fogáról valahogy megfeledkeztek. Az atomerőműpark elöregedett. A többségük harminc évnél idősebb, sőt 32 reaktor már túllépett a negyvenedik születésnapján is. Az energia­politikát alakítók is tisztában voltak ezzel. A törvényhozás nem véletlenül szavazta meg azt a rendelkezést, amelynek értelmében a felső határ, ameddig üzemben lehet tartani egy atomerőművet, kitolódott negyvenről ötven évre. Az ország nukleáris biztonságért felelős hatósága, amely az egyik legrigorózusabb ellenőrző szervezet Európában, csak akkor bólint rá a javítás utáni újbóli beindításra, ha valóban mindent rendben talál. Semmilyen felső nyomásnak nem engednek – szögezte le a hatóság egyik illetékese.

Egy élettartamának végéhez közeledő rendszer érthetően nagyobb odafigyelést, több törődést, gyakoribb ellenőrzést kíván, a meghibásodás esélye ugyanis az évek számával hatványozottan nő. Így van ez az atomerőműveknél is. A nem üzemelő 26 francia reaktor leállása ütemezett karbantartásnak minősül. A múlt év végén tucatnyi reaktornál veszélyeztető rozsdásodást, mikrorepedéseket fedeztek föl, ezért le kellett állítani őket mindaddig, míg ki nem cserélik a korrodált alkatrészeket. Jelenleg további 5 reaktorban vizsgálják, hogy megindult-e a rozsdaképződés.

Legutolsók a nemzetközi rangsorban

Ez érthetően nem szerepelt az állami villamosenergia-termelő vállalat, az Électricité de France (EDF) terveiben. Az országos konglomerátum, amelynek feladata többek között az atomerőművek üzemeltetése, egy jelentés szerint az év első nyolc hónapjában történelmi 5 milliárd eurós veszteséget szenvedett el. A 2018-as évet viszont még 66 milliárd eurós nyereséggel zárta. A rozsdásodás körüli vitákban most egymást okolja a politika és a társaság gazdasági vezetése, az utóbbi időben valóságos szópárbaj alakult ki a felek között. Az Élysée-palota szerint az erőműpark működéséért egyértelműen az EDF a felelős: miért nem vette észre korábban a veszélyre figyelmeztető jeleket? Jean-Bernard Lévy, az áramszolgáltató vezére viszont azt rótta fel a politikának, hogy a 2010-es években képtelen volt új reaktorokat rendelni.

Az egymást követő kabinetek tutyimutyi hozzáállása is kellett ahhoz, hogy ne legyen elég szakértelemmel rendelkező munkatárs, aki ilyen kiterjedt problémával azonnal szembe tudna nézni. Az atomerőmű-javításokat végzők, a mérnökök képzésében is hiányosságok mutatkoztak – hangsúlyozta a Le Figaro napilapnak az EDF elnök-vezérigazgatója. A tervek szerint októberben 5,

5 reaktorral a jövő év első két hónapjában végeznek. „Arról szó sem volt, hogy télen az egész atomerőműpark egyszerre üzemeljen, mindig lesznek javítások – hangoztatta Lévy. – Úgy 5-10 reaktor esetében ezzel most is számolni kell.”

A közelmúltban készült egy nemzetközi elemzés, amelyben összevetették a hasonló kapacitású országok atomerőműveinek állásidejét. Az EDF az utolsó helyen végzett: Franciaországban egy leállás 70-től 119 napig tart. Az amerikaiaknál ez 30 nap. A franciák a nemzetközi átlag kétszeresét fordítják javításra, karbantartásra. Ezt a tanulmány készítői a helyi szigorú szabályozással, a munkaügyi előírásokkal és azzal magyarázzák, hogy nincs kellő számú képzett munka­erő. Arról azonban nem szabad elfeledkeznünk, hogy a munkavállalók sugárveszélyben látják el a feladatukat, így csak csökkentett időben dolgozhatnak.

Sötét felhők gyülekeznek, de nem csak ezen a télen

Már két éve is látszott, hogy 2023–2024 előtt nem fognak végezni a felhalmozódott javításokkal. Jean-Bernard Lévy sem tagadta, hogy az EDF feje fölül az előttünk álló tél végén sem vonulnak el a sötét felhők, a jövő év ugyanilyen kemény lesz. A társaság nukleáris összteljesítménye 2023-ban sem fogja meghaladni a 315-345 terawattórát, ez a szám 2018-ban még majdnem 400 terawattóra volt. Talán az utána következő esztendőben beérik magukat. A jelenlegi állapotokat semmiképpen nem lehet azzal indokolni, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Ez békében is bekövetkezett volna, igaz, nem okozott volna ekkora gondot. Ugyanis ha hiánytalanul üzemelne a francia atomipar, Nyugat-Európában kevesebbet aggódnának a közelgő tél miatt. Nem beszélve Franciaországról. A villamosenergia­-átviteli rendszert üzemeltető Réseau de Transport d’Électricité (RTE) már jó előre bejelentette, hogy bizonyos körzetekben a lakosságnak tervezett áramkimaradásokkal kell számolnia. Ez nem haladja meg a két órát, napjában kétszer fordulhat elő, kora délelőtt és az esti órákban. Az olyan közintézményeket, mint a kórházak, az idős­otthonok, a gyermekjóléti intézmények és a rendőrség, nem fogják érinteni a tervezett szünetek. A bejelentés elhangzott, de a lakosság mintha nem értette volna meg, hogy bizonyos területeken, ott, ahol túlfogyasztanak, egyszerűen nem lesz áram. Nagy jólétükben egyszerűen észre sem veszik, hogy ma már szinte minden árammal működik.

eddig ugyanis – éppen az elterjedt atomenergia miatt – ez volt az olcsó megoldás. Sőt, a nyáron még növekedett is ez a szám, miután értesülve a közelgő gázhiányról, még a gázfűtésű otthonok tulajdonosai is vettek villanyradiátort. Francia­országban igen sok a régi lakóház, a lakások zömében pedig senki nem foglalkozott azzal, hogy jól legyenek szigetelve, így a fáradságosan előállított beltéri meleg gyorsan elszáll majd. A kormány most próbálja meggátolni az áram árának egekbe emelkedését: az EDF-nek előírta, hogy csak 4 százalékkal emelheti a tarifát, ám a tőzsdén ennek a tízszeresére ment fel az ár: egy megawattóráért szeptember közepén 1200 eurót kellett fizetni. Az energiaügyi minisztérium számítása szerint mindenkinek 10 százalékkal kellene mérsékelnie az áramfogyasztását ahhoz, hogy zavar nélkül sikerüljön átvészelni a telet. A helybeli tudatos polgár viszont nem arról híres, hogy azonnal alkalmazkodik a hatalom kívánságaihoz – függetlenül politikai nézeteitől. Macron a „gondtalan időszak végéről”, a „szabadság árának” megfizetéséről szónokol. A francia vezetők beszédeikben egyre gyakrabban utalnak az európai energiapolitikai szolidaritásra, amire a téli hónapokban nagy szükség lesz.

Most már csak az a kérdés, vajon hogyan fog reagálni a lakosság arra, ha az európai társak meleg ölelése a hideg napokban mégsem lesz tapasztalható.

Nyitókép: MTI/EPA / NICOLAS BOUVY