Egy rendkívüli év – Így telt 2022 Magyarországon és a világban

Kohán Mátyás és Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.

A világ, főleg Európa alig lábalt ki a pandémiából, már jelentkeztek is az újabb bajok, köztük a részben az elhibázott energiapolitika miatt kialakuló energiakrízis. És ha ez nem lett volna elég, az orosz–ukrán háború az egészet hatványra emelte. Ennyi – a globális médián keresztül a tudatunkban állandóan jelen lévő – nemzetközi esemény mellett talán kisebbnek tűnhetett a magyar közélet olyan „apró” történéseinek jelentősége, mint egy országgyűlési választás, egy új államfő beiktatása vagy épp a sporteredményeink.

Újabb kétharmad, változások a kormányban

Az év első hónapjai kampányüzemmódban teltek, s jelentősen rányomta a bélyegét a szomszédunkban február 24-én kirobbanó háború. Naponta ezrek érkeztek Magyarországra, és a kormány rögtön bejelentette, hogy hazánk védelmet nyújt az összes ukrajnai menekültnek. Rengeteg segély­akció indult, a fővárosban és országszerte is megmozdultak a hatóságok és a civilek.

Az április 3-ai országgyűlési választás kifejezetten magas, 70 százalék feletti részvétellel zajlott. A Fidesz–KDNP történelmi győzelmet szerzett, zsinórban negyedszerre nyert kétharmados többséggel. Orbán Viktor miniszterelnök győzelmi beszédében úgy fogalmazott: „akkora győzelmet arattunk, hogy még a Holdról is látszik”. A kormánypártok eddigi legjobb eredményüket érték el, a parlamenti mandátumok 68 százalékát, 135 képviselői helyet szereztek, és minden korábbinál több, 3 060 706 listás voksot kaptak. Meglepően jó eredménnyel bejutott a parlamentbe a négy éve alapított Mi Hazánk Mozgalom, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt viszont nem érte el a küszöböt. Az ellenzéki összefogás pártjai az előző választáson elért összesített eredményeikhez képest jelentősen gyengültek.

Májusban megalakult az ötödik Orbán-kormány, amely sokban különbözik elődeitől. Visszatért két korábbi miniszter, Navracsics Tibor és Lázár János, és új szereplőként érkezett Csák János kulturális és innovációs, Nagy Márton gazdaságfejlesztési, valamint Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter. Novemberben aztán tovább alakult a struktúra, ugyanis lemondott Palkovics László, ezzel megszűnt a Technológiai és Ipari Minisztérium. Feladatainak egy részét szétosztották, és létrejött az energiaügyi tárca Lantos Csaba vezetésével.

Szintén májusban lépett hivatalba a rendszerváltozás utáni Magyarország hatodik államfője. Novák Katalin lett az első nő, aki e tisztséget viseli, és egyben a legfiatalabb magyar köztársasági elnök. Beiktatása óta élénk diplomáciai tevékenységet folytat, rengeteget utazik: volt audiencián a pápánál, találkozott Joe Biden amerikai elnökkel, és november végén Kijevben is járt Volodimir Zelenszkij államfőnél.

A magyar politikai térkép is átalakult az év folyamán – már ami az ellenzéki erőviszonyokat illeti. A kormánypártoknak őszre némileg csökkent a támogatottságuk, ám egy „most vasárnapi választáson” továbbra is magabiztosan legyőznék az ellenzéket. Utóbbi pártjai vegyes képet mutatnak. A DK és a Mi Hazánk kivételével az összes tömörülés vezetése legalább részben lecserélődött. A lassan kis párttá váló Jobbik népszerűsége történelmi mélypontot ért el, és hasonló helyzetben van az MSZP is. Az LMP kegyelemből alakíthatott frakciót, de érdemi támogatottsága nincs, a Párbeszéd ősszel egy felmérésben 2 százalékot ért el, ami esetében történelmi csúcsnak számít. A Momentum újoncként 10 százalékos parlamenti frakciót alakíthatott, de az új elnök, Gelencsér Ferenc vezetésével egyelőre nem nőtt a támogatottsága. A DK egyértelműen erősödött, most már valóban dominálja az ellenzéki térfél bal oldalát. A Fidesztől jobbra pedig ott a Mi Hazánk, amely nagymértékben volt képes növelni támogatottságát. A Jobbikban az elnöki újra­választása után szinte azonnal megpuccsolt, majd kizárt Jakab Péter, illetve Márki-Zay Péter volt miniszterelnök-jelölt is bejelentette, hogy pártalapításra készül. A Bencsik János alapította Polgári Válaszról, a Gattyán György-féle Megoldás Mozgalomról és Szanyi Tibor Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalmáról a választás óta nem sokat lehet hallani, a Pálinkás József-féle Új Világ Néppárt meg is szűnt. Ősszel a DK bejelentette, hogy árnyékkabinetet alakít Dobrev Klára vezetésével, ám úgy tűnik, a Magyarországon nem jellemző akcióval eddig nem sikerült adaptálni a brit politikai intézményt – arra viszont jó volt, hogy tovább erősítse Gyurcsány Ferenc pártját.

Ársapka és átalakuló rezsicsökkentés

A magyar gazdaság megszenvedte a válságot. A bruttó hazai össztermék növekedése éves összevetésben az első negyedévben 8,2, a másodikban 6,5 és még a harmadikban is 4,1 százalékos volt, mostanra tehát lassulni látszik a bővülés. Az infláció óriásit nőtt, év végére 20 százalék fölé került, pedig a jegybank szeptember végére egészen 13 százalékig emelte az alapkamatot. A forint is gyengélkedett, az euróval szemben egy ideig jócskán meghaladta a 400-as szintet.

A válság a magyarok többségének életében elsősorban az élelmiszer­árak növekedésében éreztette hatását. Egyes termékcsoportoknál, főleg a tejtermékeknél és a húskészítményeknél 30-50 százalékos áremelkedés is tapasztalható volt éves összevetésben. A kormány a tavaly bevezetett hatósági árakat fenntartotta, és újabb termékek, a tojás és a burgonya árát is szabályozta. Egészen december 6-áig maradt az üzemanyagárstop is. A Gulyás Gergely kancelláriaminiszter és Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója által tartott tájékoztatón elhangzott, hogy a háborús szankciók zavart okoztak az üzemanyag-ellátásban, így az ársapkát nem lehetett tovább fenntartani. Hernádi Zsolt elmondta, hogy tarthatatlanná vált a helyzet, a töltőállomások negyedében nem volt üzemanyag, amire korábban nem volt példa.

Ami az ország gázellátását és a tartalékok szintjét illeti, egyelőre mindkettő megfelelő, de a kormány nyáron a rezsicsökkentés átalakítására kényszerült. Az önkormányzatok kikerültek a kedvezményezettek köréből, a lakossági fogyasztók esetében pedig az átlagfogyasztásig érvényesek a csökkentett energiaárak.

Az év folyamán több tüntetéssorozatot is tartottak. Nyáron a kisadózó vállalkozók tételes adójának megváltoztatása ellen tiltakozók több alkalommal hídfoglalással egybekötött demonstrációt tartottak a fővárosban, ám a köztársasági elnök végül aláírta a törvényt. Az ősszel a közoktatás helyzetének javításáért és a pedagógusok bérének emeléséért szerveztek országos szintű megmozdulásokat; a tiltakozások azt követően is folytatódtak, hogy a kormány1200 milliárdos béremelést jelentett be. Jövőre 21, 2024-ben 25, az azt követő évben pedig 30 százalékkal tervezik emelni a pedagógusbéreket – ám ehhez az is kell, hogy megkapjuk az uniós forrásokat (a Brüsszellel folytatott tárgyalásokról Közélet rovatunkban olvashatnak részletesen).

Vizes vb, Giro d’Italia és Bosch-kiállítás

A sportban egyértelműen remekeltünk 2022-ben: a labdarúgásban elért eredményeink sporttörténelmi jelentőségűek, hiszen nemzeti tizenegyünk idegenben 4-0-ra verte meg a világ egyik legjobbjának számító, Eb-ezüstérmes angolokat. Az, hogy emellett a Puskás Arénában is megvertük is az angol, idegenben pedig a német válogatottat, már csak a ráadás volt. Nem mellesleg idén két meghatározó labdarúgónk, Szalai Ádám és Dzsudzsák Balázs is búcsúzott a nemzeti csapattól, mindketten voltak a válogatott csapatkapitánya. Más sportágban sem volt okunk szégyenkezni: korcsolyázóink a Pekingben rendezett téli olimpián három érmet is szereztek, ám kevésbé örömteli hír volt a Liu testvérekkel kapcsolatban, hogy ősszel kiderült: a jövőben nem magyar, hanem kínai színekben versenyeznek tovább. Idén Magyarország beugróként elvállalta a vizes világbajnokság megrendezését, és az eredményes lebonyolítás nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. (A magyar sport idei eredményeiről Sport rovatunkban olvashatnak részletesen.) A legendás olasz kerékpárverseny, a Giro d’Italia első három szakaszát szintén Magyarországon rendezték meg – a világsajtót is bejárta az a jelenet, amikor az egyik szakaszon hagyományőrző lovasok huszáregyenruhában vágtattak a mezőny mellett. Az év végén pedig Lubics Szilvián ámulhatott az ország, az ultrafutó ugyanis az Antarktiszon győzött egy embertelenül kemény versenyen.

A kultúra területén sem volt eseménytelen az év. A Liget Budapest projekt keretében a Városligetben megnyitotta kapuit az új Néprajzi Múzeum, valamint a Magyar Zene Háza; emellett átadták a felújított Operaházat, és megnyílt a mintegy hatszáz magyar tudós munkásságát és találmányait bemutató Álmok Álmodói 20 – Világraszóló magyarok, világformáló találmányok című tudománytörténeti kiállítás a Millenárison. A Szépművészeti Múzeum El Greco, Matisse és Bosch műveiből összeállított kiállításokkal várta a látogatókat, a Papp László Budapest Sportarénában, a Puskás Arénában és a Groupama Arénában pedig olyan világsztárok léptek fel, mint Hans Zimmer, Sting, Andrea Bocelli, az Iron Maiden és a Red Hot Chili Peppers. Ősszel bemutatták a taxisblokádot és az 1990-es politikai eseményeket bemutató Blokád című filmet, amelynek hatása túlmutathat az éven, ez az alkotás képviseli ugyanis jövőre Magyarországot az Oscar-versenyen.

Átalakuló világrend

Sok dolog történt kevés helyen – a külpolitikában talán ez volt a 2022-es év lényege. Bár az orosz–ukrán konfliktus földrajzilag Európa belügye, hatásai szinte minden kontinensen jelentkeztek: a háború átírta az amerikai–kínai és az orosz–kínai viszonyt, katonai közeledést és gazdasági feszültségeket vitt a transzatlanti viszonyrendszerbe, szétroncsolta Oroszország szövetségeit, súlyosbította az egész fejlődő világ élelmiszer-ellátási nehézségeit, és a világ minden energiaimportőr országára súlyos terheket rakott. Srí Lanka júniusi csődje kapcsán is nehéz elvonatkoztatni a háborútól.

Az ukrajnai harcokat tavaly ősz óta tartó izmozás, titkos­szolgálatok közötti információs háború előzte meg, de az, hogy fegyveres konfliktussá fajult a szembenállás, a Nyugatot és Ukrajnát egyaránt meglepte. Az Egyesült Államok az első pillanatban meglátta az esélyt a világrend revíziójára törekvő Oroszország visszapofozására, s ezt – mint az azonnali, dollármilliárdos fegyverszállításaiból, illetve katonai felderítési és tervezési segítségéből látszik – igyekszik a lehető legnagyobb mértékben saját kezűleg végezni, amennyire világháború veszélye nélkül lehet. Az amerikai terv eddig bejött: Oroszország szervezetlen, alulméretezett hadereje szerzett ugyan területeket, kommunikált alapcéljával, a Donecki és a Luhanszki terület elfoglalásával alig haladt, és az utóbbi hónapokban három fontos zsákmányát is fel kellett adnia. A megszállt területek közül szeptemberben Harkiv, októberben Liman, novemberben Herszon esett el, így Moszkva egyetlen valódi eredménye, hogy megteremtette a szárazföldi összeköttetést az elfoglalt donecki területei és a Krím között. Az, hogy a szeptemberben „népszavazással” Oroszországhoz csatolt négy közigazgatási egység, a Donecki, a Luhanszki, a Zaporizzsjai és a Herszoni terület valóban Oroszország része legyen, ma elképzelhetetlennek tűnik.

Működött az amerikai terv másik fele is: az EU fejest ugrott a szankciós politikába, és áprilisban az orosz szénre, május végén az orosz olajra bevezetett embargóival tovább súlyosbította az orosz gázpiaci machinációk miatti európai energiaválságot. Ezzel az unió elindult a gazdasági lecsúszás felé, az Egyesült Államokkal szembeni ipari versenyképességét az energiaárak miatt elvesztette – Oroszországnak pedig hiába okozott súlyos károkat, az orosz energiára, a magas energiaárakból szerzett devizára, az orosz hadianyagra és az orosz élelmiszerre épülő hadviselési képességét nem sikerült elvennie.

A harmadik világháború árnyékában

Az amerikai haditerv ráadásul várhatóan változatlan marad. A novemberi félidős választáson a republikánus pártnak Donald Trump vezetésével csak a képviselőházban sikerült átvennie a hatalmat, így a demokrata kormányzat a szokásosnál kisebb ellensúllyal számolhat Joe Biden hivatali idejének második felében. A világ békeszerető fele egy­valamiben reménykedhet igazán: november 15-e este, amikor orosznak hitt, de a vizsgálatok alapján ukránnak bizonyuló légvédelmi rakéta darabjai megöltek két lengyelt az ukrán határ közelében, mind Washington, mind a keményvonalas politikát folytató Varsó tanújelét adta annak, hogy éles helyzetben higgadt, nem akar eszkalálni, és nem volna ínyére a háború. Egyedül Ukrajna és a Baltikum rohant volna a harmadik világégés felé.

Végtelennek látszó energetikai pokoljárás indult Európa ipari központjában, Németországban. Az Olaf Scholz vezette kormány a háború hatására rögtön két ősöreg politikai szent tehenet is levágott: fegyvert szállított háborús övezetbe, és felrúgta a német–orosz energetikai együttműködést. Júniusban Emmanuel Macron francia elnök, Mario Draghi olasz miniszterelnök és Olaf Scholz közös kijevi látogatása környékén hirtelen sorozatos meghibásodások kezdték sújtani az Északi Áramlat gázvezeték turbináit, így fokozatosan nullára csökkent a rajta keresztül Németországba szállított gázmennyiség. Szeptemberben aztán máig ismeretlen tettes felrobbantotta az Északi Áramlatot, kizárva ezzel egy orosz–német energetikai különbékét. Németország a gázár drasztikus emelkedésének hatására novemberben jövő áprilisig meghosszabbította utolsó három atomerőművének üzemidejét, emellett 200 milliárd eurós hitelcsomaggal vásárolta ki magát a válságból, s minden európai vevő számára felverte a gázárat.

Felcserélt szerepek

Olaszországban leszakították a három éve érő gyümölcsöt. Januárban a döntésképtelen parlament még újraválasztotta a 81 éves Sergio Mattarella államfőt, hogy fel ne borítsa a status quót, de a szeptember végi választáson már leváltották az így-úgy összetartott, a pártok politikai támogatottságával köszönőviszonyban sem lévő törvényhozást; vége szakadt Mario Draghi szakértői kormányzásának, és a jobboldal, amelyet az olaszok 2019 óta egyértelműen kormányon akartak látni, Giorgia Meloni vezetésével bevette Rómát. A baloldal emblematikus szakpolitikái, mint a nyitott határok, az alapjövedelem vagy a progresszív adózás, ad acta kerültek, és nagy távlatok nyíltak az olasz–magyar együttműködésre az európai arénában.

Franciaországban igazán semmi nem változott: Emmanuel Macron az áprilisi elnökválasztáson könnyedén megverte Marine Le Pent, és megerősödött jobb- és baloldallal tovább kormányozhat.

Míg Latin-Európa a stabilitás bástyája volt – hiszen 2022-ben rendes kormányváltás volt, nem a szokásos kormányválság –, idén az Egyesült Királyság játszotta Olaszország szerepét. Boris Johnson konzervatív miniszterelnök júliusban belebukott a covidlezárások alatti bulikba, utódja, Liz Truss exkülügyminiszter sem járt be szerencsésebb karrierutat. Truss épp csak belecsúszott II. Erzsébet hivatali idejébe, szeptember 6-án ő lett a királynő utolsó miniszterelnöke, de alig több mint egy hónapig bírta a font drasztikus – a békebeli olasz lírához hasonló – leértékelődése és a megalapozatlan adócsökkentés okozta gazdasági káosz miatt. Utódja, Rishi Sunak, az Egyesült Királyság első indiai származású miniszterelnöke történelmi mélypontról ránthatja fel a Konzervatív Pártot, elkerülendő, hogy a következő választáson négyötödös többséget kapjon a baloldal.

*** 

*** 

Törökország közvetít, Kína megfejthetetlen

Mikor Törökország Recep Tayyip Erdoğan elnök kézivezérelt monetáris politikája miatt tengermély gazdasági válsággal, a világ leggyorsabban gyengülő devizájával és toronymagas inflációval ráfordult a 2022-es évre, még nem tudtuk, hogy ő lesz az esztendő egyik főszereplője. Márpedig Ankara a mai napig az egyetlen hatékony közvetítő az orosz–ukrán konfliktusban, török földön zajlottak márciusban a külügyminiszteri szintű tárgyalások, novemberben egy titkos amerikai–orosz megbeszélés, illetve ott született meg a háború eddigi egyetlen érdemi diplomáciai eredménye, a júliusban aláírt megállapodás az ukrán kikötőkben ragadt gabona exportjáról. Eközben Törökország Ukrajnától a hatékony Bayraktar drónok nyakló nélküli eladásával szed sápot, és élvezi az oroszokkal való gazdasági együttműködés előnyeit, így gazdasági helyzetét valamelyest normalizálni tudta – s közben még a NATO-hoz csatlakozni kívánó Svédországból és Finnországból is jelentős engedményeket zsarolt ki fő ellenségei, a kurdok féken tartása érdekében.

Súlyán felüli jelentősége volt a hírekben egy másik türk országnak, Kazahsztánnak is. Január elején egy üzemanyagár-emelés miatti országos tüntetési hullám – egyesek szerint színes forradalmi kísérlet – zajlott le az országban, melyet a katonai szövetséges Oroszország segítségével sikerült rendezni. A kettejük közötti kémiát azonban nagyban rontotta az ukrajnai háború. Az, hogy Kazahsztán látványosan kiáll Ukrajna területi szuverenitása mellett, az örök orosz birodalmi paradoxon mai megjelenéseként is felfogható: miközben Oroszország új területeket kerget, régi szövetségesei – így a közép-ázsiai országok, illetve Örményország, amelyet az orosz vezetésű katonai szövetség képtelen volt idén megvédeni Azerbajdzsántól – lassan kisasszéznak mögüle.

Hogy hová sasszézik Kína, az az év rejtélye. Továbbra sem tudni, hol áll a világ kettes számú nagyhatalma az orosz–ukrán háborúban. Bár a Nyugat technológiai, pénzügyi és kereskedelmi szankcióit Moszkva nem élhette volna túl pekingi segítség nélkül, katonai segítséget semmilyen formában nem nyújt Kína, és Hszi Csin-ping elnök rendszeresen tesz olyan utalásokat, melyekből az derül ki, hogy jobban örülne, ha Vlagyimir Putyin befejezné ukrajnai kalandját. Az elnököt egyébként október végén a Kínai Kommunista Párt 20. kongresszusán újraválasztották; a saját képére formálta a pártvezetést, és Mao Ce-tung óta nem látott hatalmat koncentrál a kezében. Így ebben az évben eldőlt, hogy fennmarad a kínai gazdaságot, ezáltal a világgazdaságot is fékező „zéró covid” politika, és az is kiderült, hogy az Egyesült Államok provokációira, például Nancy Pelosi házelnök augusztusi tajvani látogatására erős pekingi vezetés tud reagálni. Kína ezúttal mérsékelt volt, a nyár végén egy kínai túlreagálás akár a harmadik világ­háborút is elhozhatta volna. Igaz, májusban már betette a lábát a hagyományos amerikai érdekszférába, és az Ausztrália partjaitól nem messze található Salamon-szigetekkel katonai együtt­­működési megállapodást kötött.

Kínánál sokkal nyíltabb lapokkal játszott India: a hidegháborús hagyományokat felélesztve az el nem kötelezett országok vezetőjeként működött, az energiapiaci káoszból pedig igyekszik haszonnal kijönni: annyit vesz az olcsó orosz nyersanyagból, amennyit csak lehet. Kelleni is fog, hogy valóra váltsák Narendra Modi miniszterelnök augusztusi ígéretét, mely szerint India 2047-re fejlett ország lesz. (Az idei világpolitikai történésekről Külföld rovatunkban olvashatnak bővebben.)

Ne feledkezzünk meg arról se, hogy a szimbolikus teret – az Ukrajna-párti kiállások mellett – két világpolitikailag fontos figura halála töltötte be. Júliusban merénylet áldozata lett Abe Sinzó korábbi japán miniszterelnök, szeptemberben pedig, kevéssel uralkodása kezdetének 70. évfordulója után, 96 éves korában elhunyt II. Erzsébet brit királynő. Trónján fia, a 74 éves walesi herceg követi III. Károly néven.