Az uralkodói tisztség szolgálat, egész életet kíván – II. Erzsébet a történelemben példátlan módon hetven évig hűségesen betöltötte a sors által rá szabott feladatot.
Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban.
A tradíció, az alapértékek állandósága és megőrzése olyan időszakokban értékelődik fel különösen, amikor biztosnak hitt világunk eresztékeiben kezd recsegni körülöttünk. A huszonegyedik század elején, ebben a posztmodern-preapokaliptikus korszakban trend megválni avíttnak érzett szokásoktól, felülírni évszázadok bölcsessége által kialakított együttélési szabályokat, elmozdítani a kultúra levert határcölöpeit.
Hogy a brit uralkodóház történelmi és jelenkori szerepe ilyen megőrzendő tradíció-e, arról nehéz értékítéletet mondani nem britként, azt súlyának megfelelően maguk a britek tudják eldönteni. A királyi ház tekintélye mindenesetre töretlen, annak ellenére, hogy belső életét a bulvársajtó az utóbbi fél évszázadban intim részletekbe menően kérve-kéretlenül világgá kürtölte, és viszonyaiban egy kissé életszerűtlen, prűd és tarthatatlanul zárt nagycsalád képét ismerhettük meg. A britek kétharmada viszont a korszellem minden befolyása ellenére továbbra is monarchikus keretek között szeretne élni. Akkor is, ha megannyi botrány övezte a dinasztiát az utóbbi évtizedekben – a britek szeretnék látni a Buckingham-palota erkélyéről integető uralkodót, részt akarnak venni az országot bejáró királyi viziteken, örülni akarnak az uralkodóval együtt, ha kedvenc lova nyeri az ascoti derbit.
II. Erzsébet királynő kiemelkedő volt abban, hogy alattvalói rokonszenvét elnyerje. Joviális megjelenésével, visszafogott, udvari protokollt követő viselkedésével, az emberek számára fontos, kiemelt eseményeken való kiszámítható megjelenésével, magával a jelenlétével jelezte, hogy az állam figyel rájuk. Ugyanakkor aurájával, távolságtartásával, állandó biztonsági kíséretével félreérthetetlenül jelezte azt is, hogy nem egy volt közülük. De éppen ez volt a varázsa: brit uralkodóból csak egy van, neki nem személyisége, inkább státusa van, ahol megjelenik, megjeleníti a brit monarchia egységét, történelmi folytonosságát, évszázadokon átívelő identitását.
Az új brit párt a „szegénység és az egyenlőtlenség” kezelésére, valamint a „békén, nem pedig a háborún alapuló külpolitika” előmozdítására fog összpontosítani.
Nem biztos, hogy az Egyesült Államok ellenzi a lépést.
Meghaladta a tízmilliárd fontot az Ukrajnának nyújtott brit katonai segélyek összértéke.
Az Egyesült Királyság legerősebb politikai ereje eközben már tűkön ülve várja a Munkáspárt hanyatlását.
A frissen kibocsátott érmével fizetni nem lehet, alapvető célja inkább a ismeretterjesztés.
Elkezdték elutasítani a menedékkérelmeket.
Kezdeti tapasztalatok és vágyálmok.
A miniszterelnök legújabb bejegyzésében biztosítékot adott, hogy a közlekedést helyreállítják.
