Ma viszont a baloldal képviselői mintha egyfajta szellemi világproletariátus részét képeznék, akiknek se Istenük, se hazájuk, se kötődésük, se családjuk, sőt már nemük sincsen. Minden identitáselemet megpróbálnak erőszakkal kilúgozni az ember életéből, minden szerves közösséget igyekeznek szétbomlasztani. Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy van-e lehetőség az olykor a gyűlöletig menő szembenállás, a hideg polgárháború feloldására. Pusztán a materiális kormányzati teljesítményünk ehhez eddig sem volt elég. Lehet, hogy az ellentét ontológiai természetű, és – széttekintve a világban – ráadásul a végletekig látszik feszülni, mégis mindannyiunk kötelessége, hogy megőrizzük és erősítsük azt, ami összeköt bennünket. A választás eredménye e tekintetben is biztatást adhat.
Mi lesz a legnagyobb kihívás az országnak?
Magyarország számára az európai politika lesz a legnagyobb kihívás. Nem olyan értelemben, ahogy eddig volt – még ha nem áltatom is magam, hogy az irracionalitásig, sőt elmebajig elvitt politikai nyomásgyakorlás hirtelen megszűnhet. Viszont az orosz–ukrán konfliktussal új korszak kezdődött.
Mivel még nem zárultak le a harcok, és messze van az élet normalizálódása, Ukrajna újjáépítése, sőt a tűzszünet is, nem bocsátkoznék fejtegetésekbe arról, kinek állt valójában érdekében ez a háború, hogy milyen manipulációk, háttérhatalmi mozgások vannak az egész mögött, s mi ennek a célja a világ újrafelosztásának folyamatában. Az viszont tény: ez a háború – valószínűleg – évtizedekre tönkreteszi Európa és Oroszország között a normális politikai, gazdasági és biztonságpolitikai kapcsolatokat. Nagy a veszély, hogy egy új vasfüggöny fog leereszkedni Európában. Meggyőződésem: noha Oroszország a Nyugathoz, sőt Közép-Európához képest is jelentősen eltérő kultúrát képvisel, mégiscsak a keresztény Európa része.
Ha tehát ez a törés újra bekövetkezik, Európa gazdasági, politikai értelemben és érdekérvényesítő képességét, sőt kulturális, mentális állapotát tekintve is gyengülni fog. A kérdés az, hogy ezt az új helyzetet Európa a háború után hogyan dolgozza fel. Ha hagyja magát ebbe az irányba tolni, Magyarország és a közép-európai országok, ahogy egykor a szovjet birodalom perifériájának számítottak a Nyugat számára, most az euroatlanti birodalomnak lesznek a keleti széle. Márpedig ha fegyverek állnak szemben egymással a periférián, ha újra ütköző-, nem pedig közvetítőzóna leszünk, csökken az esély a dinamikus fejlődésre. Mi ezt kicsiben már megtapasztaltuk a balkáni háború idején: déli városaink gazdasági megrekedéséhez jelentősen hozzájárult, hogy a Balkán leszakadt Európáról. Csak mostanra, majd harminc év után kezd visszaállni a normális helyzet.
Ez a jelenség ismétlődhet meg, hacsak a Jóisten meg nem szánja Európát, és a jelenlegi beszűkült gondolkodású, tehetségtelen és háttérhatalmak hálózataiba korrumpált garnitúra helyett nem küld egy szélesebb látókörű és tisztességesebb politikai elitet az unióba.