Térfoglalás a baloldalon – Gyurcsány színfoltból újra tényező lett

Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.

A Demokratikus Koalíció mára megkérdőjelezhetetlenül a legerősebb ellenzéki formációvá vált. Hosszú és rögös út vezetett idáig azóta, hogy Gyurcsány Ferenc és leghűségesebb bajtársai 2011-ben megalapították a pártot. Valószínűleg kevesen fogadtak volna akkoriban a miniszterelnökként és pártelnökként egyaránt bukott egykori szocialista politikus túlélésére és arra, hogy az alakulat egyáltalán megmarad. Arra meg végképp kevesen tettek volna, hogy egy évtizeddel később megkerülhetetlen erőként már ők dominálnak az ellenzéki térfélen.

Platformból párt

2010 őszén, egy évvel a DK alapítása előtt Gyurcsány Ferenc még szinte biztosan az MSZP-ben képzelte el a jövőjét. 
A Demokratikus Platform néven alapított csoporttal célja a hatalom visszaszerzése és a párt átalakítása, megújítása volt. Ez azonban nem sikerült, így hosszadalmas belharcok után néhány hozzá lojális politikussal – többek közt Vadai Ágnessel, Molnár Csabával és Varju Lászlóval – megalapította a Demokratikus Koalíciót. Mint minden új pártnak, eleinte Gyurcsányéknak is csekély volt a támogatottságuk – kezdetben 1-2 százalékra mérték –, ám mivel nem akkor léptek a politika színpadára, a következő években sikerült jelentősen növelniük a szimpatizánsok számát, elsősorban a pártelnök személye révén. A tábort zömmel a szocialistáktól elcsábított, jellemzően nyugdíjaskorú szavazók alkották. Nem mellékes tényező, hogy a DK-nak a 2010–2014-es parlamenti ciklusban 10, még az MSZP színeiben mandátumot szerző országgyűlési képviselője volt, akik frakciót nem alkothattak ugyan, költségvetési forrásokhoz és nyilvánossághoz jutottak.

A következő választáson a kezdetben Összefogásnak, később Kormányváltásnak nevezett pártszövetség részeként 4 mandátumot szereztek, az önálló képviselőcsoport alakításához legalább 5 főre lett volna szükség. A politikai túléléshez viszont ez is elég volt, sőt. A tavaszi európai parlamenti választáson meglepetésre már 9,76 százalékot értek el, amivel két mandátumhoz jutottak. A két alelnök, Molnár Csaba és Niedermüller Péter mehetett Brüsszelbe. Ezekben az években több ismert közéleti személyiség, volt politikusok, újságírók, írók csatlakoztak a párthoz, köztük Vágó István, Debreczeni József, Gréczy Zsolt és Eörsi Mátyás.

Meglepő kezdeti sikerei ellenére ekkor még kis pártnak számított a Demokratikus Koalíció, nem tűnt úgy, hogy valódi ellenfele lehet az MSZP-nek. A szocialista pártnak nyilván presztízsveszteség volt a DK-sok távozása, de nem roppantotta meg a szakadás. Az MSZP ekkor még az ellenzék vezető ereje volt, számos ismert politikussal és 19 százalékos választási eredménnyel. Gyurcsány Ferencék igazi riválisa ekkor a Bajnai Gordonhoz köthető Együtt volt, amely a Párbeszéddel szövetségben szintén 4 mandátumot nyert a 2014-es választáson. A következő évben úgy tűnt, a DK szavazóbázisa 10 százalék körül stabilizálódott, ám a 2015-ös bevándorlási válság idején a migrációval kapcsolatban képviselt álláspontja egyértelműen visszavetette a pártot. Egy év alatt 2-3 százalékot esett vissza a támogatottsága, és 2017-re tovább csökkent. Vélhetőleg ez volt az egyik oka, hogy a DK a 2018-as választási kampányban az összefogás egyik leghangosabb támogatója volt. Végül összejött a Gyurcsányék számára legkedvezőbb forgatókönyv, kölcsönösen visszaléptették egyes egyéni jelöltjeiket az MSZP-vel, de önálló parlamenti listát állítottak. A parlamenti küszöböt éppen sikerült átugraniuk 5,4 százalékos eredménnyel, képviselőik száma 4-ről 9-re emelkedett, saját frakciójuk lett, és a koordinált jelöltállítás ellenére elmondhatták, hogy önállóan, saját jogon jutottak a parlamentbe. Az igazi áttörést azonban csak egy évvel később sikerült elérniük.

Szintlépés, majd küzdelem Budapestért

A 2018-as választás idejére egyértelművé vált, hogy amennyire előny, annyira hátrány is a DK-nak Gyurcsány Ferenc személye. A tapasztalt pártelnök született politikai stratéga, ám múltja miatt is rendkívül megosztó politikus. Egy 2016 végén készült közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 76 százaléka elutasította, és csak 14 százalékuk volt pozitív véleménnyel róla. Talán ez is az oka annak, hogy a pártelnöki és frakcióvezetői tisztségeket megtartva a választásokon kissé a háttérbe vonult. A korábbiakkal ellentétben 2019-ben nem ő, hanem felesége, Dobrev Klára lett a DK listavezetője az EP-választáson. Dobrev ekkor szerepelt először politikusként, ám gazdag tapasztalata volt a közéletben, részben férje, részben családja, a kommunista pártállamban vezető szerepet betöltő Apró klán által adott háttér, részben pedig saját gyakorlata révén, hiszen már 2002-ben az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter kampánystábjának tagja volt.

Az EP-választáson kapott több mint 500 ezer szavazattal és 16 százalékos eredményével váratlan sikert ért el a DK. Ezzel párhuzamosan korábbi vetélytársai, az ellenzék vezető erejének számító Jobbik és MSZP nagyobbat buktak, mint amekkorát a Gyurcsány-párt nyert. Mindkét formáció történelmi mélypontot ért el 6 százalék körüli eredményével. Az MSZP-t belső pozícióharcok gyengítették, a 2018-ban kettészakadó Jobbik pedig folyamatosan erodálódott.

A DK kihasználta ellenfelei gyengeségét és a kegyelmi pillanatot, látványosan az élére állt az őszi önkormányzati választás előtti összefogási kampánynak. A kocka viszont fordult: a 2018-as voksolással ellentétben már nem a gyengesége miatt érte meg neki az együttműködés, hanem mert az EP-választási eredmények fényében megkerülhetetlenné vált, sőt ő diktálhatott a tárgyalásokon. Az ellenzék egymást követő kudarcai után a 2019-es önkormányzati választáson viszonylagos sikert ért el az össze­fogás. A legnagyobbat pedig a DK nyerte, hiszen ha Budapesten nem is, a megyei közgyűlésekbe ő delegálhatta a legtöbb képviselőt az ellenzéki pártok közül.

Az önkormányzati választáson a DK 3 kerületi polgármesteri helyet szerzett meg a 23-ból, ami elsőre kevésnek tűnik, de ha tekintetbe vesszük, hogy 14 ellenzéki polgármestert választottak, már jobban néz ki a dolog. Ennek ellenére az eredmény nem tükrözte a párt domináns szerepét, és fájó volt neki, hogy végül nem a jelöltje, az újságíróból politikusi pályára váltó Kálmán Olga, hanem az őt az előválasztáson legyőző Karácsony Gergely lett Buda­pest főpolgár­mestere. Ám ez sem akadályozta meg Gyurcsányékat abban, hogy saját régi szövetségeseikkel töltsék fel a városháza és az önkormányzati cégek háttérpozícióit. Tehették ezt nemcsak politikai súlyuk miatt, hanem a kampányban adott támogatásuk viszonzásaként is. A rutinos, Gyurcsány Ferenc 2004-es hatalomra jutásában nagy szerepet játszó Gál J. Zoltán mellett visszatért az MSZP-kormány pénzügyminisztere, Draskovics Tibor, egy emberén keresztül megjelent a terepen Bajnai Gordon – korábbi kabinetfőnöke, Walter Katalin a Budapesti Városüzemeltetési Holding vezérigazgatója lett –, Gy. Németh Erzsébetből pedig főpolgármester-helyettest csináltak.

Miután a háttérben megvetették a lábukat, Gyurcsányék elkezdték az átigazolásokat az önkormányzati politikusok szintjén. Néhány hónappal a választás után két régi MSZP-s polgármester, Szaniszló Sándor és Kiss László is átlépett hozzájuk, majd a minap az újpesti kerületvezető, Déri Tibor bejelentette, hogy kilép a Momentumból, és a Fővárosi Közgyűlésben átül a DK-frakcióba. Gyurcsányék ezzel három év alatt elérték, hogy a párt többségbe került a közgyűlés ellenzéki oldalán, azaz nélkülük semmiről nem lehet dönteni.

Karácsony Gergely hiába akart önálló politikát folytatni, hamar meg kellett tanulnia, hogy az egyre erősebb párt első embere nem szereti az ilyesmit. A DK-nak alsóbb szinteken, az önkormányzati képviselők közt is sikerült elszipkáznia politikusokat. A napokban pedig már arról hallani, hogy nemcsak Karácsonytól vonnák meg támogatásukat a 2024-es önkormányzati választáson, hanem több ellenzéki polgármester, a párbeszédes V. Naszályi Márta, a szocialista Gajda Péter és Horváth Csaba újrázását is megfúrnák.

Győzelemmel felérő vereség

A 2022-es választást megelőző kampány egyik legérdekesebb része a Magyarországon politikai innovációnak számító előválasztás volt. A folyamat előtti, az elhíresült kifejezéssel élve „füstös szobákban folytatott tárgyalásokon” egyértelműen Gyurcsányék határozták meg az irányt. Meg is volt az eredménye: már a kezdésnél előnyben voltak, ők indították a legtöbb egyéni jelöltet, 63-at, és a sok helyen tét nélküli, inkább osztozkodásnak nevezhető előválasztáson ők is győztek a legtöbb körzetben, 32 egyéni jelöltet indíthattak. Az ellenzéki listán ők kapták a legtöbb helyet, 14-et, és az első 15, befutónak tekintett helyen 4 DK-s szerepelt.

Bár Dobrev Klára az első fordulóban nyert, Karácsony Gergely visszalépésének következtében végül elbukta az előválasztás második fordulóját. Hosszabb távon azonban a DK ezzel is nyert, hiszen Dobrevnek miniszterelnök-jelöltként óriási arcvesztést jelentett volna a választási vereség. Ezt így megúszta, és nem kellett vállalnia a felelősséget a bukásért. Ahogy Gyurcsány Ferencnek sem, aki Márki-Zay Péter kérésére önként a háttérbe húzódott a kampányban. A DK és a többiek igyekeztek is a „kapitánnyal” elvitetni a balhét, de Gyurcsányék azt is hozzátehették, hogy mivel ők nyerték a legnagyobbat, ők biztosan megtették a magukét.

A választáson 4 DK-s jelölt győzött, mindegyik Budapesten, 11-en pedig listáról kerültek be az Országgyűlésbe – ez a legjobb eredmény az ellenzéki pártok között. Ezzel a Demokratikus Koalíció alakíthatta a legnagyobb, 15 fős ellenzéki frakciót az új parlamentben, s ő kapja a legtöbb állami forrást is – lesz miből építkeznie a jövőben. Emellett a DK-nak van a legtöbb európai parlamenti képviselője, Dobrev Klára az EP alelnöke, és a felmenőitől örökölt hálózati beágyazottsága révén kiváló nemzetközi kapcsolatrendszere is van.

Összességében tehát bár az ellenzék elbukta a választást, a DK számára győzelemmel ér fel ez a vereség, hiszen bebetonozta vezető helyét az ellenzéki oldalon. A baloldalon sem a megszűnés határán egyensúlyozó MSZP és Jobbik, sem az egyértelműen válsággal küzdő, tapasztalatlan politikusok alkotta Momentum nem lehet ellenfél Gyurcsányéknak, a Mi Hazánk pedig más portékát árul, így aligha tekinthető konkurensnek a két párt.

Gyurcsány újra tényező

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője

A DK-elnök politikusi-hatalomtechnikai tehetségét még azok is elismerik, akik nem szeretnék a közéletben látni. Alapvetően az ő személyes képességeire vezethető vissza, hogy 2004-ben átvehette a kormányfői széket, 2006-ban győzni tudott a választáson, ugyanabban az évben túlélte hazugságbeszédének a kiszivárgását, illetve hogy 2022-ben is ő lehet az ellenzék meghatározó szereplője. Nehéz a maga okozta botrányokból hasonlóan felálló politikusra akár magyar, akár külföldi példát találni. 2006 előtt a hatalomszerzés, utána a túlélés, az idei választás után pedig ismét a hatalom megszerzése áll tevékenysége fókuszában. 2006-ban a túléléshez a foglyul ejtés és  az ellenfélmegosztás stratégiáját alkalmazta.

Emlékezetes, ahogy a 2006-os parlamenti bizalmi szavazással az összes szocialista és szabad demokrata képviselőre széttérítette saját felelősségét, továbbá hogy 2007-ben még az MSZP elnöki székét is átvette. A 2008-as világválság új helyzetet hozott, Gyurcsány Ferenc látszólag visszavonult, először pártelnökként, majd miniszterelnökként, s így biztosította befutó helyét, illetve politikai túlélését a 2010-es MSZP-listán. Számíthatott azonban arra, hogy a 2010-ben történelmi vereséget szenvedő pártjában előbb-utóbb rájönnek, személye az oka az MSZP összeroppanásának, ezért a túlélés érdekében – az őszödi beszédet kiszivárogtató árulókra hivatkozva – pártszavazást, platformot, majd új formációt szervezett. A túlélését 2014-ben a közös baloldali listával érte el, 2018-ban az MSZP-vel közös egyéni jelöltekkel, 2022-ben pedig a tőle korábban elhatárolódókat politikailag megsemmisítő összellenzéki listával.

A hatalomtechnikai lépések eredménye, hogy 2014 után politikustársai is képviselők lettek, 2018-ban önálló frakciója alakult, 2022-ben pedig a legnagyobb frakciót szervezhette meg, sőt a baloldali vereség relatív győzteseként a belső válságot is elkerülte. Szimbolikus, de fontos lépés volt, hogy idén októberben a DK teljes jogú tagja lett az Európai Szocialisták Pártjának, az MSZP kevés megmaradt előnyét is beárnyékolva. Azért fordulópont 2022 Gyurcsány és a DK történetében, mert mostantól nem egyszerűen a túlélésre, hanem ismét a kormányhatalom megszerzésére koncentrálnak. Ehhez a következő évek feladata a DK számára, hogy domináns pozícióját megerősítse, 5-10 százalékos támogatottságát pedig 20 fölé emelje, s így a baloldali szavazók több mint felének bizalmát bírja, azaz a Gyurcsány-ellenes baloldal semmilyen formációban ne lehessen nagyobb nála. Az eszközök nem változnak: az ellenzéki versenytársak kicselezése, közvetett irányítása vagy integrálása terítéken marad, amit az újpesti polgármester története szemléltetett legutóbb. Szintén a baloldali térfélen való dominanciát szolgálja az árnyékkormány, azaz a kormány­ellenesség szerepének a kisajátítása, igaz, egyelőre nem sok kommunikációs sikerrel.

A népszerűségnövelés azonban sokkal nehezebb lesz. Egyrészt a DK most látható relatív erősödése csak a többi baloldali párt választás utáni gyengeségére vezethető vissza, amire nem építhet az egész ciklusban. A tengerentúl dollár­milliók fordíthatók egy új baloldal szervezésére. Nem relatív, hanem valóságos támogatást kell kiépítenie, csakhogy Gyurcsány tartósan a magyar közélet legelutasítottabb szereplője. A magyarok 80-85 százaléka szeretné, ha pályaelhagyó értelmiségivé válna. Kevésbé népszerűtlen feleségének az előtérbe tolása vagy más pártok politikusainak integrálása alighanem a DK népszerűségi fordulatát szolgálja, de a szavazótábor triplázásához ez kevés. A jövőben sokkal látványosabb lépéseket, például az eddigieknél szeriőzebb és népszerűbb közszereplők kiállását, az MSZP vagy más pártok beolvasztását, platformmá degradálását és társadalmi mozgósítóerővel bíró népszavazási kezdeményezést várhatunk a DK-tól. Bármilyen furcsa a közéletet régen figyelőknek, de a következő években Gyurcsány színfoltból újra tényező lesz.

Nyitókép: AFP / Isza Ferenc