Anyák agya – tényleg különböznek agyban a férfiak és a nők

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban

„A biológiai nem jelentősen befolyásolja az agy és a viselkedés számos területét, beleértve az érzelmeket, a memóriát, a látást, a hallást, az arcok felismerésének agyi feldolgozását, a fájdalomérzékelést, a navigációt vagy éppen a stresszhormonok hatását az agyra” – szögezi le Vitéz-Cservenák Melinda, az ELTE TTK Biológiai Intézet Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa a Természet Világa folyóiratban közölt kutatásismertetésében.

A múlt század tudományos felfogása az volt, hogy az agyi nemi különbségek kizárólag a nemi hormonokat és a szexuális viselkedés kérdéskörét érintik. Az utóbbi tíz-tizenöt évben az állatokon és embereken végzett kísérletek adataiból azonban kiderült, hogy korántsem ez a helyzet. Így például

Számos kognitívnak nevezett agyterületen figyelhetők meg agyi különbségek a nemek között, ezért a legtöbb pszichiátriai és neurológiai rendellenesség megjelenésének a valószínűsége és a tünetei is különböznek a férfiak és a nők esetében. Sőt, jelentős bizonyítékok vannak ma már arra is, hogy a rend­ellenességek neurobiológiai alapja is különbözik, így kezelésükkor a beteg nemét is fontos figyelembe venni.

A biológiai nemet ugyanis nem csupán, sőt nem elsősorban a reproduktív rendszer, sokkal inkább az idegrendszer határozza meg.A nemi hormonoknak az agyra, illetve a viselkedésre kifejtett hatásai alapvetően organizációs és aktivációs típusúak lehetnek – ismerteti a kutató.

Ezek a hormonok meghatározó elemei már az anyaméhben lejátszódó nemi bevésődésnek, vagyis a fejlődő magzatban lezajló nemi imprintingnek. Már ekkor egy idegrendszeri mintázatot hoznak létre, amely később, a kamaszkor kezdetekor válik majd nyilvánvalóvá.

amit évek múltán a pubertás alatti nemihormon-löketek aktiválnak.

A női nemi hormonokat – az ösztrogéneket, a progeszteront – a petefészek termeli, és mivel könnyen átjutnak a vér-agy gáton, bekerülnek az agyba. Az ezek „fogadására” alkalmas ösztrogén- és progeszteronreceptorok a szaporodást szabályozó agyterületek mellett megtalálhatók a kognitív funkciókat és az érzelmeket szabályozó agyterületeken is. (Így az emberi agyban a hipotalamuszban, az amigdalában, a hippokampuszban, a ventrális tegmentális területen és az agykéregben egyaránt.) Tehát mindezekre az agyterületekre és az általuk szabályozott folyamatokra hatásuk lehet a női nemi hormonoknak, illetve a hormonszintek megváltozásának.

Ennek tudható be például, hogy kísérletileg kimutatható: azoknak a pubertáskorú lányoknak, akiknek magasabb az ösztrogénszintjük, kisebb a kockázatvállalási hajlandóságuk.

Az ösztrogén szintjének, különösen bizonyos életszakaszokban, jelentős hatása lehet a nők mentális és lelkiállapotára. Az ösztrogén jótékony hatással van a szervezet szerotoninszintjére. A szerotonin­szint csökkenése viszont rossz kedélyállapothoz, hangulati ingadozásokhoz vezethet, aminek neurobiológiai következményei nagymértékben érinthetik a pszichiátriai zavarok általi sebezhetőséget. Amikor a nők olyan életszakaszokon mennek keresztül, ahol a nemi hormonok szintje hirtelen lecsökken 
– szülés után, menopauza idején –, akkor gyakrabban tapasztalhatnak súlyos hangulati ingadozásokat, és érzékenyebbek lehetnek olyan pszichiátriai rendellenességekre, mint a depresszió.

A szülés utáni hetekben a nők 50–70 százaléka panaszkodik fáradtságra, időnként elkeseredett, ingerlékeny, szomorú, ok nélkül elsírja magát, esetleg nem tud aludni – mutatta be e különösen fontos élethelyzetet a folyóiratban Dobolyi Árpád egyetemi tanár, az ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszékének vezetője. Mindezek a gyermek ellátása okozta megnövekedett terhekkel, stresszel magyarázhatók, és nem tekinthetők betegségnek.

Azonban az anyák tíz-tizenöt százalékánál súlyosabb tünetek jelennek meg: erős hangulatváltozás, dühkitörések, bűnösség és jelentéktelenség érzése, étvágytalanság, családtól való elfordulás, a babával való kommunikáció hiánya, rá nézve ártó gondolatok.

ezért az édesanya kezelésre szorul – hasonlóan, mint a depressziós páciensek.

Mivel a depresszió kialakulásának veszélye több mint a tízszeresére nő a szülés utáni időszakban, felvetődik, hogy az anyasághoz való adaptáció agyi mechanizmusai siklanak félre, és járulhatnak hozzá a depresszió kialakulásához.

Ezeknek a mechanizmusoknak a megértése azért is fontos, mert a szülő-gyermek kapcsolat minősége ebben az érzékeny időszakban hatással lehet a gyermek fejlődésére. Érdekes módon nem elsősorban a fizikai vagy akár a szellemi fejlődés szenved csorbát, hanem ez az időszak a felnövő gyermek szociális kapcsolataira lehet a legnagyobb hatással.

Az ennek hátterében álló folyamatokat rágcsálómodellben tanulmányozták. Megállapítható volt, hogy az anyai gondoskodás mértéke – közvetve – hosszú távon befolyásolta egyes gének, így különösen a szociális kapcsolatokban fontos ösztrogén- és oxitocinreceptorok kifejeződésének a mértékét. 

Nyitókép: Shutterstock