„Nem tabu, csak nem szokás beszélni róla” – szlovák történész a Mandinernek Trianon igazságtalanságáról

2022. október 30. 12:35

Hazájában sem aratott osztatlan sikert meglátásaival Roman Holec szlovák történész. A Diadal és katasztrófa – Trianon egy szlovák történész szemével című kötet szerzőjével a 27. Budapesti nemzetközi könyvfesztiválon beszélgettünk – és vitatkoztunk. Volt miről.

2022. október 30. 12:35
null

Veczán Zoltán interjúja a Mandiner hetilapban.

Milyen volt a szlovákiai közéletben a könyv fogadtatása?
Olyan recenziókat kaptam, amilyenekre nem voltam felkészülve, nem szoktam hozzá az efféle kritikákhoz. Voltak azért pozitív értékelések is, nem kevés. A társadalom nálunk is megosztott, nem csak önöknél. A nacionalisták erősen kritizálták, hogy túl empatikus a magyarok iránt, de a liberálisabbak elismeréssel fogadták a kötetet. Úgy gondolom, Magyarországon is hasonló fogadtatásban részesül.

Erős tabudöntés lehetett kimondani Szlovákiában, hogy Trianon igazságtalan volt a magyarokkal.
Ezek olyan tézisek, amiket nem szívesen hallanak. Nem mondanám tabunak, inkább csak nem szokás beszélni róla. A szlovák változatban annyira részletesen alátámasztottam érvekkel, hogy megértették, s végül meggyőződhettek arról, hogy ez nem olyan egyszerű kérdés, mint korábban gondolták.

Nincs egyfajta visszavetített várakozás 1918-ra, hogy miért nem jött létre akkor az önálló Szlovákia?
Sem a gazdasági, sem a társadalmi feltételek nem voltak meg hozzá. A meglévő Magyarország miatt is így volt. Nem voltak szlovák politikusok, értelmiségiek, se gazdaság, nem volt teljes a társadalmi struktúra. A csehszlovák út volt az egyszerűbb, nyelvi és mentális szempontból is.

Igazságosnak tartják a szlovákok a létrejött határokat?
A határok soha nem igazságosak.

Mi lenne, ha az 1918. december 6-án Milan Hodža szlovák delegátus és Bartha Albert honvédelmi államtitkár által a nyelvhatáron kijelölt demarkációs vonal lett volna a határ, és többek közt a német–magyar többségű Pozsony is magyar kézen maradt volna?
Többféle ötlet volt. Tudjuk, hogy Tomáš Masaryk nem akarta a Csallóközt, közte és Edvard Beneš között volt is ebben ellentét. De végül nem etnikai és nyelvi, hanem katonai, politikai és stratégiai szempontok alapján húzták meg a határokat. Ha a nagyhatalmak nem mondták volna, hogy „most állj”, talán még lejjebb mentek volna a határok, Balassagyarmatig, Miskolcig, Salgótarjánig vagy Vácig akár. Ön pedig tudja, hogy találtak volna rá érveket, okokat: látjuk is keleten ezt, például nem tudjuk, hogy hol végződnek Vlagyimir Putyin orosz elnök területi követelései.

Végül nem etnikai és nyelvi, hanem katonai, politikai és stratégiai szempontok alapján húzták meg a határokat”

Ha már határok: hogyan él a szlovákok fejében az első bécsi döntés? Mint nekünk Trianon, mint a románoknak a második bécsi döntés?
Kicsit másképpen válaszolnék: úgy gondolom, ha a magyarok igényei csak a magyarok lakta területre vonatkoztak volna, akkor más lenne a helyzet. De voltak tárgyalások Komáromban, amikor a követelések túlmentek a nyelvi határon. A döntéseknél a nagyhatalmak is szemben álltak a magyarok kéréseivel, akik messzemenőleg északra akartak menni, és a lengyel–magyar határ visszaállítása is egyfajta cél volt. De nincsenek illúzióim a mai magyar politikusokról sem. A politika pedig a lehetséges művészete, és ha akadna ilyen lehetőség, akkor a Magas-Tátrára vagy Árva vármegyében is kitűzhetnék a magyar zászlót. Népszavazás lenne, és biztos vagyok benne, hogy 99,4 százalékban az lenne a döntés, hogy Magyarországhoz akarnak tartozni. (Nevet) Nem hiszi el? Ezzel azt akartam mondani: el tudom képzelni, hogy a mai magyar politikusok annak jegyében, hogy a politika a lehetőség művészete, az orosz minta alapján számolnak azzal is, hogy történelmi érvekkel igényt tartanak – lásd Putyin retorikáját – a magyar zászló kitűzésére például Árvában vagy a Magas-Tátrában. Szervezni egy népszavazást 99 százalékos támogató eredménnyel már csak technikai dolog lenne. Luhanszkban vagy Doneckben a népszavazás alapján úgy tűnt, mintha ukránok nem is éltek volna ott. A politika és a politikusok mindent el tudnak érni az érveikkel, és a történelmet gond nélkül felhasználják mint az érveik egyikét. Ebben látom annak okát, hogy a mostani magyar politika miért olyan elnéző Putyinnal, és Budapesten miért olyan jó hallgatni a birodalmi retorikáját.

Ezt kevéssé tartom valószínűnek. Ahogy Ablonczy Balázs történész is mondta, a magyar társadalom abszolút megosztott a revízió kapcsán, és korábban felmérés is volt arra vonatkozólag, hogy melyik ország lakosságának hány százaléka érzi úgy, hogy területi követelései lennének valamely szomszédjánál – a magyar arány alacsonyabb volt, mint a román.
Én a politikusokról beszélek. Ők más kategória, sajátos gondolkodásmóddal: tanulságul szolgálhat erre, ami Luhanszkban vagy Doneckben történik. A voksolás alapján az tűnik fel, hogy 2-3 százalék sem volt az ukránok aránya a szavazók között.

Vagy akár elővehetnénk az 1918. december 1-jei gyula­fehérvári gyűlést, ahol Erdély Romániához csatlakozásáról döntöttek, az is hasonló elvek szerint működött?
Természetesen.

Vagyis aki fegyveresen a területen van, az mondja meg, hogy mi lesz ott.
A történelem folyamán színes magyarázatokat találtak ki egy-egy terület annektálására. Sokszor az az érzésem, 
a történelem csak azt a célt szolgálja, hogy érveket gyártson a politikának.

Talán annyiban más egy magyar és egy szlovák radikális politikus retorikája, hogy a magyar revízióban, a szlovák erőltetett asszimilációban gondolkodik.
Lehet, hogy meglepetés lesz, de ők közel állnak egymáshoz, és jól tudnának együtt élni. Paradox helyzet, de nem lehet egyértelműen elkülöníteni ezt a két csoportot, mert mindkettőnek szüksége van a másikra, igazolják egymás létezését.

Fotó: Mandiner-archív
Fotó: Mandiner-archív

Roman Holec

1959-ben született. A Pozsonyi Comenius Egyetem professzora, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa. Elsődleges kutatási területe Szlovákia és Közép-Európa gazdaság-, társadalom- és politikatörténete a 19–20. században.

1959-ben született. A Pozsonyi Comenius Egyetem professzora, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa. Elsődleges kutatási területe Szlovákia és Közép-Európa gazdaság-, társadalom- és politikatörténete a 19–20. században.

Nyitóképen: Túrázók a tátrai Csorba-tónál. Fotó: 1901-ben Fortepan / adományozó: Zichy

Összesen 143 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
concret
2022. október 31. 12:59
Holec nyilván tájékozott a Mandinerről, a válaszaiban céltudatos örömmel oktatta a riportert (és a leendő olvasókat) a nacionalizmus vadhajtásainak aktuális párhuzamairól. Az kétségtelen, hogy a riporter nem volt tolakodó, pláne nem konfrontatív. Nehéz ügy ám ez: végre egy realista szlovák, akivel akár semleges szemszögből is lehet beszélgetni erről a rettenetes témáról - de hát azt még sem várhatjuk el, hogy a magyar sérelmi nézőponttal azonosuljon? Sok ifjú tanárhallgatót kellene ezzel a szemlélettel oktatni, hogy a következő generációk minden régi sérelmen felülemelkedve, normálisan tudjanak viszonyulni a szomszéd néphez. A Felvidéken is, de persze nálunk is. Itthon is lenne mit tenni.
ZagerEvans2525
2022. október 31. 10:08
Mi? Horthy ott sem volt, sőt senki a részünkről; nem jött meghívó. Csak az aláírásra, s ott az utolsó szó jogán gr. Apponyi Albert küldöttslgvezető felszólalhatott; de megmonsták, ettől egy betűt se változtatnak. Elnyomás? Az oláhok évszázadokon keresztül szivárogtak országunk keleti harmadába. A saját uraik általi elnyomás miatt. Az oláh fejedelemségek ugyanúgy csak vazallus államai voltak a töröknek, mint Erdély, tehát nem a török elől húztak ide. A saját, oláh uraik elől, a kegyetlen magyar urak oltalmát választották. Aztán 1784-ben a császári katonaság által felfegyverzett, becujkázott, a pópáik által vezetett oláh csürhe 5 ezer magyart lemészárolt Alsó-Fehér és Hunyad vármegyék magyar lakosságából. Ugyanez történt 1848. őszén, jóval több áldozattal. Plusz elmenekülés, meg is változott az etnikai összetétel. A rácok legalább a török elől menekültek. 1699-ben egy bukott felkelésük után 40 ezer család jött át a Dunán Csarnojovics Arzén pátriárka vezérletével. Nemsoká kitört nálunk a Rákóczi féle szabadságharc. Zentán a hálás rácok leölt magyarok koponyáival kerítették körbe a főtéri szobrot, s másfele is vérfürdő jelezte érkezésüket. 1848. őszén szintén. Jelentős etnikai változások a Délvidéken is. Értem? A kisebbség irtja a többséget? Mi soha, egyet sem. A harcmezőn, mikor császári zsoldban jöttek ellenünk, az nem népirtás, az háború Milyen magyar tolerancia hiányzott ezek után. Vagy irtottuk volna magunkat? Hja, volt néhány igéretes mozzanat a megbékélésre, valamiféle autonómiára, amely a különb élet mellé különb jogokat adott volna nekik, mint ami "otthon" volt. Vagy az "otthoni" megbízóik, vagy a császári hatalom biztatása, nyomása megakadályozta őket. Az osztrák hatalomnak az oszd meg és uralkodj kellett, az "otthoniak" pedig már Trianon elott bő 100 évvel az alkalmat lesték. Egyébként a tömegek nem is tudtak semmiről semmit,.Élték a maguk életét. A pópáik, meg néhány világi vezetőjük (ügyvédek, tanítók) mondták mi az ábra. Se internet, se telefon, se újságok (boldog idők). Tótok. A trianoni diktátum aláírása után megkérdezték Tomas Masaryk elnököt, hogy miért vetették el a felvidéki népszavazás ötletét. "Mert választanunk kellett: népszavazás, vagy Csehszlovákia". Jól emlékezett rá, hogy 1848. őszén Urbán, tót nemzetiségű császártábornok 1 000 f tót sorkatonával átlépte a Morvát, hogy kelet felé haladva egyre duzzadni fog a serege a tót falvak népéből. Mire a Vágig ért, szétszéledt a hozott alakulat is. Németek. Sopron és környékén anatant és osztrák ellenőrzéssel népszavazás a területi hovatartozásról. Lfutottnak tűnő meccs: 57,6% sváb, 39,7% magyar. Eredmény: 64:36 arányú magyar győzelem. A következő népszavát már lemondták a sógorok. A Köszeg, Szombathely, Szt.gotthárd, új határ által közrefogott területről van szó (a 3 település nem volt ebben érintett, de többtucat falu. 49% svábbal, 42% magyarral. Horvátol. Az előbb említett, "szentpéterfai népszavazás" elmaradásába az is belejátszott, hogy a 6-7%nyi horvátság egy emberklnt magyarpártinak tűnt e kérdésben. Ruszinok. Rákóczi első vitézei, hűséges társaink, később is; úgy értem, Trianon után is. '44.-'45.-ben emiatt nyírták ki a vezetőiket a ruszkik. Ezek csak eseménytörténeti tények, mindenféle todományoskodó hókusz-pók nélkül.
Hurka
2022. október 31. 08:35
Nemcsak a magyarok veszítették el Erdélyt hanem a tótok és horvátok és a szerbek is. Ezt folytathatnám, Felvidékkel, Délvidékkel, Örvidékkel, Horvátországgal is. A létrejött törpeállamok semmi komolyabb erőnek, német, szovjet fenyegetés később globális cégek, eu, nem tudtak érdemileg ellenállni. Sajnos ezt sok szlovák még ma sem érti, először próbálták erősítenni magukat a csehekkel, az sem ment. Rákell jönni mindenkinek, hogy a Kárpát-medence csak akkor erős, és védhető, ha egységes, mint ahogy Szent István megteremtette.
Sany Xepi
2022. október 31. 08:25
Benes meg létrehozta az alja szláv áriát.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!