Visszafelé haladunk a történelemben?

Sajnálatos módon számos jele van annak, hogy a világpolitikai folyamatokban a nyers erő kezd újra meghatározóvá válni. Ez döntően a globális szinten jelenik meg. Geopolitikai küzdelem jellemzi a világot, amelyben az egyik főszereplő a globális pénzügyi elit, maga előtt tolva és irányítva az Egyesült Államokat, kettőjük célja pedig nem más, mint az általuk vezetett egypólusú világrend megőrzése. E tekintetben az immáron főellenséggé váló Kína mellett továbbra is Oroszországot tartják a legfőbb veszélyforrásnak, miután a bohózati Jelcin­-korszak után a tudatos és felkészült Vlagyimir Putyin helyreállította az orosz birodalom méltóságát. Amerika egydimenziós, faék egyszerűségű és kevéssé árnyalt oroszellenessége mint „politikai kulturális” adottság kapóra jön a mögötte álló globális elitnek, amely Oroszország meggyengítése, sőt elpusztítása érdekében az USA és a NATO révén addig provokálja Putyint, míg az végül önvédelmi célból meg nem támadja Ukrajnát. Ez végül sikerült, s több mint hetvenöt évvel a világháború befejezése után Európa egy része ismét lángokban áll, és sajnos arra sincs garancia, hogy nem eszkalálódik a helyzet kiterjedt háborúskodássá.

Lényeges szereplő Kína, vele a globális elit, a mélyállam másként bánik, már csak azért is, mert jól tudja, hogy az ország gazdasági ereje ma már az Egyesült Államokéval vetekszik, sőt. Peking az amerikai állampapírok tömeges megvásárlásával lényegében már most sakkban tartja az USA-t. Utóbbinak az lehet a célja, hogy először Oroszországgal végez, s ha ez sikerül neki, akkor ráfordulhat Kínára, akár, ha másként nem megy, egy újabb proxiháború vagy legrosszabb esetben szemtől szembeni háború formájában. A globális pénzügyi elit hozzáállása viszont a leszűkült amerikai – demokrata és neokonzervatív – gondolkodáshoz képest jóval bonyolultabb. A nagy pénzdinasztiák és az őket a nyílt színen megjelenítő Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum (WEF) elnöke láthatóan arra törekednek, hogy a nemzetállamok eljelentéktelenítése által megragadják a globális hatalmat a világtársadalom felett – ez azonban nyilvánvalóan nem működhet demokratikus keretek között, mert őket soha nem választaná meg senki demokratikusan egy világkormányzás élére. Ezért a nagy újrakezdés (Great Reset) terve alapján egy irányított szép új világot kívánnak megteremteni, amely a világtársadalom atomizált lényei feletti totális kontrollra épül.