Milák máris lemondta a hazai világbajnoki szereplést?
A kétszeres olimpiai bajnok ismét eltűnt, fontos helyről hiányolják.
Sikeres és mindenekelőtt előremutató Európa-bajnokságot zárt a magyar medencés úszás Rómában. A világ talán leggyönyörűbb sportkörnyezetében, a Foro Italicóban tizenöt érmünk, köztük öt arany született, több is figyelemre méltó eredménnyel debütáló tinédzserek jóvoltából.
Balázs Boldizsár írása a Mandiner hetilapban
***
Kezdjük a szokásossal. Milák Kristóf pillanatnyilag a világ két legnagyobb úszózsenijének egyike. Pillangón, különösen Európában, verhetetlen. Az erősebb távján, 200 méteren az Eb-döntős idejével a valaha úszott tíz legjobb időből hét kötődik az ő nevéhez, és már csak három Michael Phelpséhez. Arra is volt kapacitása Európa fölényes lehagyása mellett, hogy Márton Richárdot jó pályához segítse a döntőre. Azaz olyan pályára, ahol nem az általa keltett hullámokat kell nyelni testhossz távolból. Bajlódjanak ezzel csak a vetélytársak!
A taktika bejött, a királyszámban magyar egy-kettő lett a végeredmény, majd a himnuszhoz Milák felhívta Mártont a dobogó legfelső fokára. Nagyszerű gesztus volt ez abban a sportágban, ahol az egy az egy elleni sportágaknál ritkábban kerül szóba az edzőtársak szerepe. Mert bár elvben az úszásban nincs rájuk szükség, szemben az ütős vagy küzdősportágakkal, az emberi valósággal összeegyeztethetetlen lenne, hogy valaki egymagában elvégzi a siker alapját adó, irdatlan mennyiségű kora reggeli edzést. Ezért lehet ennyire hálás az Európa-bajnok, hogy a legjobb barátja napról napra mellette dolgozik – visszatérve a sportágba, amellyel egyszer már lényegében felhagyott, és amely Milákénál jóval szerényebb perspektívát kínál neki.
Milák Kristóf a 100 és a 200 méteres pillangó mellett aranyérmet nyert a 4×200-as gyorsváltó befejezőembereként is. Németh Nándorral, Márton Richárddal és Holló Balázzsal öt évvel ezelőtt juniorvilágcsúccsal lettek korosztályuk világbajnokai. Az idei budapesti vb-n némiképp elmaradtak a saját várakozásaiktól és az éremtől, de az egész nyáron, Budapesten és Rómában is parádézó olasz úszócsapat elől csak elvittek egy aranyat ebben a medencében – ez megtarthatja őket együtt az olimpiáig vezető úton. A négyes egyöntetűen úgy vélekedik, hogy minden egyes éles úszással egyre jobbak lesznek, mi pedig titkon reménykedhetünk, hogy Párizsból elhoznak egyet az olimpia legnehezebben megszerezhető érmei közül.