| Farkas Anita |
Néhány éve jelent meg az akkor nyolcvankilenc éves Edith Eva Eger A döntés című könyve, amelyben a kassai származású, hét évtizede az USA-ban élő klinikai pszichológus a saját élettörténetén keresztül bizonyítja: van kiút az elme koncentrációs táborából, meg lehet szökni a mégoly szörnyű múlt elől is. A holokauszttúlélő Eger a szokásos memoárokon messze túllépő, sodró lendületű, egyszerre nagyon izgalmas és okos kötete elsőre nehezen képzelhető el adaptált formában, nem véletlen, hogy a szöveget színpadra alkalmazó Székely Csaba is inkább a mű első felére koncentrál, az Auschwitzban töltött egy évvel a középpontban. A kétszemélyes előadás persze nemcsak az alapjául szolgáló írás miatt vonzhatja a közönséget, hanem mert a Csányi Sándor – Tenki Réka házaspárnak ez az első közös színházi munkája. A hasonló próbálkozások, mint például Rezes Judit és Szabó Győző Loveshake című nyilvános párkapcsolati terápiája, általában nagy hatással vannak a nézőkre, nyilván a mögéjük képzelt bulvárfaktor miatt is. Nincs ez másként most sem, igaz teljesen más okból: a katartikus zárómonológ alatt a mellettem ülő idős hölgy folyamatosan a könnyeit törölgette. Ez Edith Eva Eger és a három alkotó közös érdeme – a rendező és több karakterszerepben is feltűnő Csányi Sándor állítása szerint mintha egész eddigi életében erre a szövegre várt volna –, de a legnagyobb terhet természetesen Tenki Réka viszi. Ő az Egyasszony című monodrámában már bebizonyította, milyen jól áll neki az eszköztelen színpadi egyedüllét, és ezúttal talán még nagyobb lelki ívet jár be, a haját hol összefogva, hol kiengedve ugyanolyan hiteles pajkos-szerelmes fiatal lányként, mint táncoló rabként Mengele előtt vagy élőhalottként a hullák között fekve. A döntés a komor téma ellenére – főként Csányi beugrásainak köszönhetően – ráadásul nem fél időnként vicces lenni, talán ezzel is aláhúzva a felszínen közhelyesnek tűnő, de nagyon is megérlelt és többek közt a posztraumásstressz-kezelésben világszerte sikerrel alkalmazott egeri gondolatot. Vagyis hogy történjen veled bármilyen szörnyűség, vegyen körül bármilyen gonoszság, ha túléled, a jövő már tényleg csak rajtad múlik: „Nem tudjuk, hova tartunk, nem tudjuk, mi fog történni, de senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz. […] Te döntesz. Arra figyelsz, amit elvesztettél, vagy arra, ami még megvan.”
(A döntés. Tenki Réka és Csányi Sándor előadása. MOM Kulturális Központ)
***
A katolikus egyház „tartalomgyártója” nem e világból való. Ez a mi nagy szerencsénk. Ha nem így lenne, tényleg hagyhatnánk a fenébe az egészet. Győrffy Ákos írása.
Athénba egyszer el kell menni, hogy értsük, mi volt, mi van és hogy mi vár ránk.
Balogh Rodrigó fesztiváligazgatót, a romák és nem romák közötti párbeszédet is elősegítő Független Színház vezetőjét a mindenkori túlélésről kérdeztük.
Sokan elveszítették az állásukat.
Legalább 15 százalékos forrásbővülés lesz egyes teátrumoknál.
Április 30-án számos helyszín és intézmény egyetlen céllal vetít filmeket vagy éppen szervez előadásokat és beszélgetéseket. Ez pedig nem más, mint a magyar film napja.
Már szárad a tinta a B és C terv lapjain is, amikkel keresztül kívánják erőltetni a gyorsított csatlakozást.
Sportdiplomáciai botrány, sikertelenség, gazdasági kudarcok köthetők a nevéhez.
