Misztifikáció, zavaros gondolkodás, szándékosan homályos nyelvhasználat, a fogalmakkal való tudatos visszaélés – Alan Sokal és Jean Bricmont szerint ez a modern társadalomtudomány veleje. A „népszerű ostobaságok” az egyetemisták agyát és a tudományosság jövőjét veszélyeztetik – figyelmeztettek már huszonhárom évvel ezelőtt.
1996-ban a University College London matematikusa, Alan Sokal szenvtelen tréfát eszelt ki kollégáinak bosszantására. Transgressing the Boundaries: Toward a Transformative Hermeneutics of Quantum Gravity (a határok átlépése – a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé) címmel megírta a posztmodern szociológiai esszék paródiáját. Teleszórta a kor sztárgondolkodóira való hivatkozással, s elküldte egy neves társadalomtudományi folyóiratnak. Ugye, kitalálják? A fősodornak való hízelgéssel, értelmetlen nyelvezettel, hamis állításokkal teli szöveget azonnal lehozták a lapban, s az ügyből (Sokal hoax) emlékezetes botrány kerekedett.
Sokal célja az volt, hogy rámutasson a természet- és a társadalomtudományok közötti hitelességi szakadékra, hogy mennyire egyszerű területet foglalni a bölcsészvilágban pusztán a divatos ostobaságok ismételgetésével, ami végül a tudományosság lejáratódását eredményezi. A kísérletből Jean Bricmont belga fizikus és tudományfilozófus, a Katholieke Universiteit Leuven professzorának részvételével könyv született, amely a szakértői osztállyal szembeni szkepszis alapművének számít.
Egyetlen materialista, jelenközpontú, Istennel szemben szkeptikus műalkotás felfedezése inspirálhatta a modern európai világkép megszületését – állítja egy amerikai irodalmár. A kérdés most az, milyen művek segíthetnek annak meghaladásában.
Nagyszabású felmérést csinált a Századvég, hogy kiderítse, mit is jelent a kulturális kereszténység, és mennyien vannak a kultúrkeresztények. Az eredmények meglepőek. Interjúnk a kötet két szerzőjével.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
„A féligazság meg végső soron a háborúskodás melegágya” – fogalmazott a rendező.
Ezt nehéz lesz megszokni.
