Demjén Ferenc szerint „hiába gúnyolódnak Orbán békemisszióján”
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
A kanadai Halifaxben rendezett kajak-kenu világbajnokságon az érmek és helyezések versenyében első helyen zárt a magyar válogatott. Úgy is, hogy a tokiói hat olimpiai bajnokból öt kihagyta ezt a szezont. Egyedül Kopasz Bálint, a királyszám, a férfikajakegyes ötkarikás bajnoka indult a vébén – és tarolt.
Csisztu Zsuzsa interjúja a Mandiner hetilapban.
Jelenleg az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki cím mellett is a te neved áll a férfikajakegyesek királyszámában, a vébéaranyat most vetted vissza 2019 után. Mennyi pihenés kellett ahhoz az olimpiai győzelem után, hogy most ilyen eredményre legyél képes Halifaxben?
Sajnos tavaly, az olimpiát követő vébé után elkövettem azt a hibát, hogy a három hónapra tervezett pihenő helyett két hét után keményen elkezdtem kondizni. Önszorgalomból, úgy éreztem, hogy meg kell feleljek a sűrűsödő megjelenések és meghívások jelentette elvárásoknak, hogy legalábbis élsportolónak nézzek ki, mert ugye rólam is könnyen lejön az izomtömeg, ha nem sportolok. Az idei felkészülés alatt éreztem, hogy mennyire rövidre sikerült ez a pihenés. Volt is bennem egy kis félelem a vébé előtt, mert nem mentek mindig úgy az edzések, ezért édesanyámmal egyeztetve vissza is vettünk, hogy maradjon tartalék Halifaxre.
Nos, látványosan maradt, a szakma lenyűgözve figyelte, hogy a legnehezebb, kettes pályán, borzalmas szélviszonyok közepette, szinte flow-ban teljesítve a távot a világ egyik legjobb kajakosát, nagy riválisodat, a portugál Fernando Pimentát utasítottad magad mögé.
Régen volt olyan fájdalmas 1000 méterem, mint Halifaxben. Mindent ki kellett adnom magamból, annyira elfáradtam, hogy a végén még üvöltöttem is egyet. Nem szeretem átélni ezt az érzést, de otthon nem igazán tudom ennyire kihajtani magam, hiszen egyedül készülök. Nem kedvelem a szembeszelet, és ilyen erőset aligha éreztem eddig. Ráadásul taktikailag gyors, robbantásszerű rajt mellett döntöttem, és onnantól nyomtam neki, ami bennem volt, mindent kiadtam. A végére teljesen elsavasodott az alkarom, szerencsére minden izomcsoportot be tudtam kapcsolni, hogy segítsen a végéig, de még a fejem is belefájdult ebbe a hatalmas erőkifejtésbe. Így utólag nemcsak az aranyéremnek örülök, hanem annak is, hogy megbizonyosodtam arról, milyen tartalékaim vannak. Otthon sokszor érzem, hogy a szív, a tüdő még bírná, az izmok nem. Na, itt kiderült, hogy a célért minden sejtem képes a legnagyobb küzdelemre is.