Megkongatta a vészharangot az európai demokráciák felett a neves elemző
Ivan Krastev szerint 1989 már nem tűnik a liberalizmus fénypontjának.
Egyszerre két ponton is nehezítheti az EU gazdaságiválság-kezelését a német alkotmánybíróság. Az uniós helyreállítási alap kérdését a héten ismét elővette a karlsruhei székhelyű taláros testület, és az Európai Központi Bank nemrég bejelentett kötvényvásárlási programja kapcsán is erre lehet számítani.
Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.
Valójában Olaszországnak kíván segíteni az Európai Központi Bank (EKB) a múlt csütörtökön bejelentett antifragmentációs programmal, hivatalos nevén transzmisszió-védelmi eszközzel (TPI). A cél, hogy megakadályozzák az euróövezeten belüli kötvényhozamok szétnyílását. Mindezt úgy, hogy elkerüljék egy kifejezetten Olaszországnak szóló segélyprogram látszatát. A projekt lényege, hogy az Olaszországhoz hasonlóan eladósodott euróövezeti államokat támogassa a kötvénypiacokon a hitelfelvételeik során.
A kötvényvásárlási program erősen vitatott Olaszországban, többek között a kormányválság következtében bizonytalanná váló politikai kilátások miatt. A segítség igénybevételének egyik feltétele, hogy az érintett ország tartja magát az Európai Bizottság ajánlásaihoz, reformokat vezet be, és szigorít a költségvetési fegyelmén. Az ESM európai mentőalap 2010-es működésénél hasonló feltételeket szabtak a súlyosan eladósodott Görögországnak, amikor a bizottságból, az EKB-ból és a Nemzetközi Valutaalapból álló trojka ajánlásait kellett követnie. Ennek ellenére az ESM újbóli felélesztéséről valószínűleg nincs szó, mivel az EKB nem szeretné, ha a kötvényvásárlási program felidézné a 2010-es euróválság gyászos emlékeit.
A program lényegét tekintve nem szól másról, mint hogy újfent lehetővé teszi az állampapírok vásárlását az EKB-nak. Fő célja, hogy az eladósodott tagállamokat megóvják az államadósság finanszírozhatatlanná válásától a hozamok elszabadulása következtében. Az ilyen és ehhez hasonló projektek – többnyire német – kritikusai szerint azonban ez nem más, mint az egyes tagországok államadósságának bújtatott finanszírozása az EKB által. Ami különösen kockázatos egy olyan politikailag bizonytalan helyzetben lévő ország esetében, mint Itália. Ahogy Frederik Ducrozet, a Pictet svájci vagyonkezelő elemzője nyilatkozta a német Manager Magazinnak: „Egy önhibából okozott belpolitikai válság tipikusan az az eset, amelybe semmiképp nem lenne szabad belekeverednie az EKB-nak.” Éppen ezért valószínű, hogy ez a kezdeményezés is az alkotmánybíróság elé kerül, amely újból megakadályozhatja, hogy Németország részt vegyen a programban, és ezzel annak kivitelezhetőségét is megkérdőjelezi.