Shakespeare sosem megy ki a divatból, és nem azért, mert kötelező olvasni vagy nézni, hanem mert szinte az összes munkája minden korban ugyanolyan érvényes és tanulságos.
Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban
„Viszkető háttal bámuljuk őt, idők hajlását felismerőt, mert Richárd király a nagy vég előtt, négy felvonásra divatba jött” – dúdolom magamban önkéntelenül is a színházból kilépve Bereményi Géza és Cseh Tamás a „ravaszdi Shakespeare Williamről” szóló dalának egy részletét. Amely ugyanolyan megunhatatlan, mint amilyen megunhatatlanok és – hiába az eltelt sok száz év – megfejthetetlenek az angol mester sokrétegű drámái.
Nem csoda hát, hogy Shakespeare sosem megy ki a divatból, és nem azért, mert kötelező olvasni vagy nézni, hanem mert
Éppen emiatt felesleges az az időről időre fellobbanó vita is, hogy illik-e ezeket „modern” feldolgozásban színpadra vinni; egy rossz rendezést sem a korhű jelmezek, sem az eredetihez minél inkább közelítő, veretes szöveg nem ment meg.
A Csíki Játékszín III. Richárd előadása viszont szerencsére igen jó rendezés (Vladimir Anton), megtámogatva az ötletes, állandó funkcióváltásra képes, mégis statikus díszlettel (Eranio Petrușka) és kiváló színészi teljesítményekkel. Kiváltképp Kozma Attiláéval, akinek Richárdja púp nélkül is igen meggyőző.
Az előadás előzetese
A talán a stand-upos múltjából is hozott képesség, amivel egy pillanat alatt cinkosává teszi a közönséget, különösen jól illeszkedik a manipuláció nagymesterének alakjához – hiába Gloster hercegének csillapíthatatlan szeretetéhségből fakadó, önmaga vállalta gonoszsága („Úgy döntöttem, gazember leszek”), az előadás néhány pontján már-már neki szurkolunk.
És ha már manipuláció, Vladimir Anton szándéka nagyon is egyértelmű. A kamerák állandó jelenléte, a folyamatos streamelés a színpad fölötti óriás kivetítőkre, a szereplők hol a nézőtérről, hol az üvegfallal elválasztott zenekarból való előbukkanása világos üzenet: ahogy Richárd egy személyben képes volt megtéveszteni egy egész királyi udvart,
Az előadás végén meg tapsolunk szépen és hosszan, észre sem véve, ezek a fránya csíkiak milyen hátborzongató ravaszsággal húztak be minket is a csőbe.
(Shakespeare: III. Richárd. Csíki Játékszín, Vidéki és határon túli színházak fesztiválja)
Nyitókép: Csíki Játékszín
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
„Mi vagyunk többségben ebben a városban, és sajnos nem érzem, hogy Romániában élnék” – árulta el a problémáját az illető.
Egy évtizeden át volt a miskolci közönség kedvence, egy ideje pedig a Thália Színházban már a fővárosi nézők is láthatják, hányféle szerepben képes tökéletesen helytállni. Interjúnk.
Milliók tájékozódnak az Eric Li által alapított híroldalról; a politológus most elmondta, hogyan lehet Magyarországnak is nagy szerepe a világban.
Viharoktól sem mentes, de rendkívül eredményes esztendőt zárt a magyar öttusasport – volt tehát mit ünnepelni a szövetség évzáró gáláján.
