Shakespeare sosem megy ki a divatból, és nem azért, mert kötelező olvasni vagy nézni, hanem mert szinte az összes munkája minden korban ugyanolyan érvényes és tanulságos.
Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban
„Viszkető háttal bámuljuk őt, idők hajlását felismerőt, mert Richárd király a nagy vég előtt, négy felvonásra divatba jött” – dúdolom magamban önkéntelenül is a színházból kilépve Bereményi Géza és Cseh Tamás a „ravaszdi Shakespeare Williamről” szóló dalának egy részletét. Amely ugyanolyan megunhatatlan, mint amilyen megunhatatlanok és – hiába az eltelt sok száz év – megfejthetetlenek az angol mester sokrétegű drámái.
Nem csoda hát, hogy Shakespeare sosem megy ki a divatból, és nem azért, mert kötelező olvasni vagy nézni, hanem mert
Éppen emiatt felesleges az az időről időre fellobbanó vita is, hogy illik-e ezeket „modern” feldolgozásban színpadra vinni; egy rossz rendezést sem a korhű jelmezek, sem az eredetihez minél inkább közelítő, veretes szöveg nem ment meg.
A Csíki Játékszín III. Richárd előadása viszont szerencsére igen jó rendezés (Vladimir Anton), megtámogatva az ötletes, állandó funkcióváltásra képes, mégis statikus díszlettel (Eranio Petrușka) és kiváló színészi teljesítményekkel. Kiváltképp Kozma Attiláéval, akinek Richárdja púp nélkül is igen meggyőző.
Az előadás előzetese
A talán a stand-upos múltjából is hozott képesség, amivel egy pillanat alatt cinkosává teszi a közönséget, különösen jól illeszkedik a manipuláció nagymesterének alakjához – hiába Gloster hercegének csillapíthatatlan szeretetéhségből fakadó, önmaga vállalta gonoszsága („Úgy döntöttem, gazember leszek”), az előadás néhány pontján már-már neki szurkolunk.
És ha már manipuláció, Vladimir Anton szándéka nagyon is egyértelmű. A kamerák állandó jelenléte, a folyamatos streamelés a színpad fölötti óriás kivetítőkre, a szereplők hol a nézőtérről, hol az üvegfallal elválasztott zenekarból való előbukkanása világos üzenet: ahogy Richárd egy személyben képes volt megtéveszteni egy egész királyi udvart,
Az előadás végén meg tapsolunk szépen és hosszan, észre sem véve, ezek a fránya csíkiak milyen hátborzongató ravaszsággal húztak be minket is a csőbe.
(Shakespeare: III. Richárd. Csíki Játékszín, Vidéki és határon túli színházak fesztiválja)
Nyitókép: Csíki Játékszín
A „nemzet csalogánya” vándorolva nőtt fel, hatása Kossuthéhoz mérhető, a magyar nyelv terjedésében fontos szerepe volt. Mindent elért, amit színésznő elérhet, de máig nem tudjuk, kibe volt szerelmes.
A román sajtóban Magyarország a kulturális önazonosság példájaként jelenik meg.
A pulykakeselyű a lábára üríti székletét, így hűti magát. Akad, akinek az országra kell epét hánynia, hogy a figyelmet fenntartsa.
Fülöp Péter lerántja a leplet a baloldali média színházi támogatásokkal kapcsolatos manipulációjáról.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
A videóban azt állítják, hogy a Magyarországon élő 300 ezer görögkatolikus mind ukrán leszármazottak.
A 31 éves jobboldali aktivista özvegye megrendítő vallomásban ígérte meg: férje küldetése mostantól még erősebben folytatódik.
Komoly veszélyre hívta fel a figyelmet Robert C. Castel.
