A fosszilis tüzelőanyagok gazdagabbá és hosszabb életűvé tették az embert, kisebb környezetterhelés mellett, mint a megelőző technológiák. Nem kevesebbre, hanem többre van szükség belőlük – provokál az energiapolitika „filozófusa”.
Alex Epstein a kaliforniai Ipari Fejlődésért Központ (Center for Industrial Progress) alapítója, maga alkotta szakterülete az energiapolitika etikája. Filozófiát és számítástechnikát tanult a világ egyik legjobbjának számító Duke Egyetemen, és már az iskolai lap főszerkesztőjeként is kifejezetten élvezte a provokatőr szerepét. Hogy attitűdje a diákévek óta sem változott, arról tanúskodik első könyvének címe: The Moral Case for Fossil Fuels (erkölcsi érvek a fosszilis tüzelőanyagok mellett). Amit a kritikusoktól kapott, így sem volt elég, legújabb műve már Fossil Future: Why Global Human Flourishing Requires More Oil, Coal, and Natural Gas—Not Less (fosszilis jövő – miért van szükség az emberiség virágzásához nem kevesebb, hanem még több olajra, szénre és földgázra) címmel jelent meg. Célja, hogy „kibelezze az üzemanyagok elleni háború mögötti mentális keretrendszert”. Állításai számos ponton megkérdőjelezhetők, ám remek vitaalapot jelentenek.
Epstein szerint a fosszilis tüzelőanyagok valójában nem növelik, hanem csökkentik a természeti katasztrófák társadalmi költségeit, amit azzal támaszt alá, hogy bevezetésük óta 98 százalékkal csökkent az éghajlattal bizonyíthatóan összefüggő halálesetek száma. Ez természetesen nem a klimatikus viszonyok javulásának, hanem „a technológia által gyakorolt hatalmunk növekedésének eredményeként megerősödött társadalmi ellenálló képességnek köszönhető, például a fűtésnek és a légkondicionálásnak”. Az éhínség miatti halálesetek száma gyakorlatilag megszűnt, amit szerzőnk szintén a fosszilis tüzelőanyagokkal műtrágyázott és öntözött mezőgazdaság okozta bőségnek, valamint az üzemanyagok által lehetővé tett gyors élelmiszer-szállításnak tulajdonít. Epstein hozzáteszi, hogy a légköri szén-dioxid-koncentráció emelkedése világszerte felgyorsította a növények növekedési ütemét, amit a NASA adatai is bizonyítanak. Szerzőnk tágabb időperspektívát vizsgálva állítja, hogy a megelőző korok technológiája, például a kátránygőzökkel teli fafüst kibocsátásával, sokkal szennyezőbb volt a mai megoldásainknál. Így azokon a helyeken, ahol a tüzelőanyag továbbra is a biomasszára épül, rosszabb a levegő minősége, és a helyieknek nagyobb egészségi kockázatokkal kell számolniuk.
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
Vágyik-e rá a mesterséges intelligencia, hogy hasson és gyönyörködtetni tudjon? Megtanulhatja-e, mit jelent az erőfeszítés, pláne a reménytelen küzdelem? Lesz-e saját ízlése? Akarná-e valaha is meghódítani egy nő szívét? Ha nem, akkor örökké képtelen lesz arra, hogy átvegye a művészek helyét – érvel új könyvében egy ifjú indiai gondolkodó.
A Tisza Párt elnöke minden fontosabb megnyilvánulását a gyűlöletkeltésre építi.
Ez már nem csupán technikai bravúr.
A Faktum elemzésében cáfolja az újság állításait.
Ahol a közösség nagy része csak megfelelési kényszerből igazodik egy közös állásponthoz, ott a társadalmi stabilitás pusztán illúzió. A konformizmus segít megőrizni a békét, de lehetetlenné teszi az egymástól való tanulást – állítja harmincéves sikerkönyvében egy török politikatudós.
Minden eddiginél durvább fenyegetésbe kezdett az ukrán elnök, Magyarország azonban nem hagyja magát.
Ferencz Orsolya megszólalt.
