Mi a tét? – művészeket, sportolókat, közéleti személyiségeket kérdeztünk

Csókay András 

idegsebész

Mindig megpróbálom Krisztus felől nézni a dolgokat, most különösen fontos ez, mert csak akkor tudunk rátalálni az igazságra. Két Bibliából vett mondatot idéznék, ami segíti a tisztánlátást. Az egyik: „Ki kardot ránt, kard által vész el” – melynek kapcsán nyilván a közelünkben lévő háborúra gondolok. Paradox módon most ez a tétje ennek a választásnak: hogy ne sodródjunk, ne avatkozzunk be ebbe a háborúba. A másik pedig a mindennapi életünkre van befolyással: „az a nemzet, amelyik meghasonlik önmagával, elpusztul” – mondja a názáreti Jézus. Egy nemzet elpusztul akkor, ha a prioritásai között nem őrzi meg elsődlegesen a Szentháromság Egy Isten szerepét, ezzel szoros összefüggésben pedig a család és a nemzet védelmét. Ha ebből a nézőpontból tekintünk a hazai közéletre, bár rengeteg hibát találni a kormányoldalon, nem kétséges, hogy ő képviseli jobban ennek a hármas egységnek a prioritását. Nemzetmentő helyzetben vagyunk, nem kérdés számomra, hogy rájuk szavazom, tiszteletben tartva a más véleményt is.

***

Miklósa Erika 

operaénekes

A választás számomra értékválasztás is, ami a kulturális hovatartozásomból, a meggyőződésemből fakad. Szeretem a hazámat, nálam ez mindennapi valóság. Hazafinak lenni tisztesség dolga. Én ebbe az identitásba, kultúrába beleszülettem, ez az én morális és érzelmi iránytűm a választásnál. Irányt mutat az is, hogy a gyerekeink jövőjéről is döntünk.

Elképesztő felelősség ez. Bár néha a gyerekek jobban tudják, mit kellene tennünk. Kislányomtól a minap megkérdeztem, tudja-e, mit jelent az a szó, hogy béke. Azt felelte: „Hát azt, hogy nem lehet semmi bajunk, hogy ti nyugodtan vagytok, meg az osztálytársaim is, meg a tanító nénik is. Meg mindenki.” Én pontosan ezt a békét és  biztonságot szeretném a gyerekeinknek. Erről döntünk április 3-án.

***

Kovács Ákos 

énekes, dalszerző

Magyarnak születtem. A világ legszebb nyelve az anyanyelvem. Apa vagyok, és kulturális szereplő. Istenkereső ember. Így nem is olyan nehéz eldönteni, hogy mi a fontos a világban: hogy létezhessen magyar út, magyar érdek és magyar válasz, ami rólunk szól, és bennünket vesz figyelembe. Hogy a gyerekeim biztonságban és ne rettegésben nőjenek fel. Hogy a kultúránk és rengeteg szellemi értékünk megmaradhasson, bővülhessen. Hogy hitünkért ne kelljen üldözést elszenvedni. Soha nem hagytam ki egyetlen választást sem, mert tudom, hogy nagy a tét. 

Az ember mindig azt érzi, éppen most a legnagyobb. Például az, hogy szabadon kimondhassuk, kétszer kettő négy. Az apa férfi, az anya nő. Nem kérünk a diktátumokból, az uniformizálásból, a természet törvényeinek kiforgatásából, a minket megfigyelő technológiai cégek uralmából, a folyamatos hazug vádaskodásból és az állandó zsarolásból. Elég a mindenható világmagyarázatokból, a klíma, a járvány és a migráció erőltetéséből. A saját hazánkban mi döntünk. Hát döntsünk jól, mi, mindannyian, idegen erők által fegyverként egymásra fogott magyarok.

***

Gyurta Dániel 

olimpiai bajnok úszó, sportdiplomata

Sportolóként, majd később sportdiplomataként is számos nagy világversenyen volt alkalmam részt venni a föld minden szegletében. Hazánk az utóbbi időben a legrangosabb események rendezését nyerte el a nemzetközi szövetségektől. A világ minden pontján elismerő hangon szólnak Budapestről és Magyarországról, ha sporteseményekről van szó. Elismerik a minőségi rendezést, a vendégszeretetet és nem utolsósorban országunk szépségét is. Ezek a versenyek Magyarország jó hírét keltik, és a turizmusunkra is pozitívan hatnak. Gondoljunk csak bele, hányan követnek figyelemmel egy vizes vb-t, egy foci-Eb-t vagy egy olyan eseményt, mint amilyen a hamarosan nálunk megrendezendő atlétikai világbajnokság!

A sport kiemelt szerepe számomra azért is örvendetes, mert a sok épülő uszoda, sportcsarnok, futópálya, jégcsarnok, tornaterem egyre inkább megtelik aktív, sportolni vágyó fiatallal. A sport divat lett, és bízom benne, hogy még inkább azzá válik. Az ifjú titánoknak pedig egyre több lehetőségük van sportágválasztáskor. Testi egészségünk, a sportos életmód és az abból fakadó lelkierő fontos része, alkotóeleme az egészséges, büszke nemzetnek. Sportemberként hálás vagyok, hogy a kormány ilyen fontos szerepet szán a sportnak, hiszen annak pozitív hatása sokrétű. Fontosnak tartom azt is, hogy ilyen zivataros időkben határozott, nyugodt, kiegyensúlyozott politikát folytasson Magyarország – hazánk békéje és a családom, szeretteim biztonsága nekem mindennél többet jelent.

***

Vizi E. Szilveszter 

farmakológus, volt akadémiai elnök

Egyetértek Ferenc pápánkkal: „a háború mindig igazságtalan, mert Isten népe fizeti meg az árát”.  Optimista vagyok, ami a jövőnket illeti, mert nemcsak a világ jelentős része, hanem mi is a háború és a vérengzés ellen vagyunk.

***

Sótonyi Péter 

a Professzorok Batthyány Körének elnöke

Kétezer éves keresztény kultúránk minden európai ember közös öröksége, identitásunk alapja. Csak akkor tudjuk egységben tartani Európát, ha ehhez ragaszkodunk. A mai drámai helyzetben hazánk biztonságát, a nemzet és a család érdekeit mindenek fölé helyezve, magyarként kell európai­nak maradnunk. A feladat nem könnyű, hiszen az utóbbi időben a legszélsőségesebb politikai oldalak képviselői gyűlölettől és irigységtől vezérelve összefogást tettetnek, hogy a magyarokat megtévesztve hatalomra törhessenek. 

A választás mögött nem szorulhat háttérbe a gyermekvédelmi népszavazás, amelynek tétje messze túlmutat a pártpolitikai csatározásokon. Támadás alatt áll a társadalom, hiszen a nyugatról ránk erőltetett genderideológia szembemegy a természeti törvényekkel, demográfiai öngyilkossághoz vezet. Még időben meg kell akadályoznunk, hogy az lmbtq-mozgalom a magyar mindennapok részévé váljon. 

Testületünk a keresztény, konzervatív értékrendet szem előtt tartva a haza és a nemzet érdekében cselekszik, s építő kritikával segíti a kormány munkáját. Sorsdöntőnek tartjuk, hogy mindannyian részt vegyünk a parlamenti választáson és a népszavazáson egyaránt. Nemzeti összetartozás, az ország felemelkedése és versenyképessége, közös múltunk és gyökereink – olyan értékek és eredmények, amelyek egyértelművé teszik, hogy mit támogassunk szavazatunkkal. Április 3-án a józan ész és az előrelátás győzelmét reméljük, és bízunk abban, hogy az ország a mostani úton halad tovább.

***

Forgács István

romaügyi szakértő, felzárkózáspolitikai tanácsadó

Folytatás? Nem is lehet kérdés – a cigányoknak sem. Az elmúlt tizenkét év olyan lehetőségeket, mozgásteret és szabad döntéseket kínált a cigányoknak, amilyenek a baloldali kormányok alatt még csak fel sem merültek. Bebizonyosodott, hogy a család- és jövedelemalapú társadalom és gazdaság gondolata lehet átfogó, és sokkal többeket érhet el, vonhat be és tehet cselekvővé, mint azok a megközelítések, amelyek leginkább szociális kérdésként tekintettek közel egymillió magyar állampolgárra. Az előző tizenkét év visszaadta több tízezer cigány családnak az önbecsülését, munkát kínált, segítette, hogy a közfoglalkoztatásból az elsődleges munkaerőpiacra kerüljenek az emberek.

Személyes tapasztalások sora a bizonyíték: a munkám során minden településen találkozom olyan cigány családokkal, amelyek pozitívan értékelik az ingyenes óvodai és iskolai étkezést és tankönyveket, a felújított iskolákat, közintézményeket, az infrastrukturális fejlesztéseket, valamint a megnyíló munkalehetőségeket. Mindezeken túl az utóbbi években megjelentek azok is, akik a társadalom alsóbb szegmenseiben ki tudták használni a kormányzat családtámogatási intézkedéseit: a cigányok is mind nagyobb számban tudnak élni a családi adókedvezménnyel, és immár vannak olyanok, akiknek a csoknak köszönhe­tően részben saját erőből javultak a lakhatási körülményei. A huszonöt év alattiak adómentessége történelmi léptékű segítség a fiatalabbaknak. A jövőt is ennek a szemléletnek kell formálnia, és biztos vagyok benne, hogy ha a polgári kormányzás folytatódhat, akkor a család-, oktatás- és foglal­koztatáspolitika még eredményesebben segítheti a hazai cigány közösségek felzárkózását.

***

Demeter Szilárd

a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója

Az ógörögök még a jó állam hogyanján gondolkodtak. Kétezer évnyi kísérletezgetés után a Nyugaton a jó államtól eljutottunk a demokráciához, és azt mondtuk rá, oké, ez a történelem vége, a lehetséges világok legjobbika. Ezt aztán két irányból is felülírta az utóbbi időszak: egyrészt a baloldal a demokráciát jogállamra cserélné, de hogy mi a jogállam, azt ő mondja meg. Másrészt a szomszédunkban zajló háborún keresztül a történelem ránk rúgta az ajtót. Április 3-ának ezért számomra nem politikai, hanem egzisztenciális tétje van. Az alapkérdés: melyik az a kormányzati erő, amelyik nemcsak jó, hanem helyes döntéseket tud hozni nagy nyomás alatt? Mert a mi bőrünkre megy a játék. Olyan törvény­hozásra és kormányra van szükségünk, amely elsősorban a magyar érdeket nézi. Rajtunk kívül senki nem fogja érvényesíteni a mi érdekeinket.

Valószínűsíthetően válságok sora következik, tehát olyan képviseletre van szükség, amely már bizonyította válságmenedzseri képességeit. A szépelgések és a szómágia ideje lejárt. A választás mára leegyszerűsödött: magyarnak lenni és megmaradni – vagy nem lenni. Harmadik lehetőség nincs.

A baloldal megfelelési kényszerben szenved, lassan egy évszázada igazodik idegen hatalmi központokhoz. Fejben másodikként mindig valaki más akar lenni, valahol máshol akar élni. Az előző tizenkét év ellenben bebizonyította, hogy tudunk fejben elsőként sikeresek lenni a Kárpát-medencében, és csak így lehetünk sikeresek. Ezért szavazok a jobboldalra.

Szalóki Ági

dalszerző, énekes

Elmegyek szavazni. Ez számomra természetes dolog. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy nincs kire szavazni. Azokkal sem, akik azt mondják, hogy Magyarországon egypártrendszer van. Azokkal sem, akik szerint diktatúra. És azokkal sem, akik azt hangoztatják, hogy Orbán Viktor megvette Gyurcsány Ferencet. Meg azokkal sem, akik szerint Magyarország Izrael gyarmata. Vagy Putyiné. Vagy Kínáé. Amikor szavazok, egy értékrend, egy értékközösség mellett teszem le a voksom. Nem tökéletességet, nem ideákat, nem utópiát, április 3-án a magyarok képviseletére alkalmas vezetőket választok. Olyan vezetőket, akik tisztelve a magyarság ezeréves múltját távlatokban képesek sorsunkról, jövőnkről gondolkodni. Akik vezetőink lesznek, nemcsak bennünket, hanem az őseinket és a leszármazottainkat is képviselni hivatottak. Megannyi magyar sorsot, nézőpontot kell ismerniük ahhoz, hogy alkalmas vezetőink lehessenek. Nehéz időket élünk. Most, hogy Magyarország történetének egyik legnagyobb próbatételével szembesülünk, mi, magyarok – úgy tűnik – jól teljesítünk. Aki figyel, az látja, hogy nem pártok, politikusok, civilek, egyházak, hanem jóakaratú emberek segítenek most a háború elől menekülőkön.

Hiszem, hogy ezen gyülekezet hite, ereje és cselekvő szeretete képes elcsendesíteni a bennünk és a világban dúló háború hullámait. Bízom benne, hogy a legtöbb magyar békére, nyugalomra és nem vérre, háborúra vágyik. A sorsunkat talán jobban meghatározhatja a 2022-es választás kimenetele, mint gondolnánk. Kis ország vagyunk, fogyóban lévő népességű nemzet tiszteletre méltó, nagy múlttal, becsülendő értékekkel. Azokra szavazok, akik az értékrendemhez közel állnak. Azokra, akik szerintem leginkább képesek a magyarság fennmaradását, Magyarország nemzeti szuverenitását, stabilitását és békéjét megőrizni.

***

Bese Gergő

plébános

Jelentős fejlődésen és gyarapodáson ment keresztül hazánk az utóbbi négy, illetve tizenkét esztendőben. Igaz ez az egyházakra is: 2010 óta több mint háromezer templom újult meg, és csaknem kétszáz templomot építettek a Kárpát-medencében. Több ezer egyházi létesítményt sikerült korszerűsíteni, a Magyar falu program részeként a templomok és a plébániák ismét a vidéki Magyarország lelki és kulturális központjaivá váltak.

Nem csak épített örökségünk menekült meg, az élet számos területén megerősödött az egyházi jelenlét. A szívemhez legközelebb álló felekezeti oktatás részesedése a 2010 előtti 5 százalékról 17 százalékra nőtt. Ez óriási lehetőség a misszióra, egyúttal történelmi elégtétel. Kiemelten fontosnak tartom az állami iskolákban bevezetett hit- és erkölcstanoktatás folytatását. Amikor a médiából és az online térből érkező hatások éppen a család, a társadalom fundamentumait támadják, óriási szükség van az erkölcsi nevelésre.

A növekedés tehát biztató, a minőségi munka pedig nagy feladat elé állítja az egyházmegyék, szerzetesrendek elöljáróit. A fiatalságba befektetett idő nem hiábavaló. Említhetem a szociális téren tapasztalt változásokat is, számos fiatalokkal és idősekkel foglalkozó intézmény került át egyházi fenntartásba. A kormány partnerként tekint a felekezetekre.

Az utóbbi négy esztendő számos kihívás elé állított mindannyiunkat: kétévnyi járvány és annak következményei, orosz–ukrán háború, tragikus aszály. De a neheze még csak most következik, így jobb, ha engedjük: azok folytassák a munkát, akik már bizonyítottak, akik egyedül képesek jó megoldást kínálni a nehézségekre. Ez a közösség pedig nem az ellenzéki oldalon található, ahol az egység csak a gyűlöletben ismerhető fel.

***

Kemény Dénes

a vízilabda-válogatott háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitánya

A szavazati jogunk a demokrácia lényege: harminchat évet éltem az átkosban, ahol nem mondtam volna ki, amit most igen: alkotmányos jogunk, hogy kifejtsük a véleményünket. Ezt tanácsolom azoknak is, akik esetleg azon az állásponton vannak, hogy az ő jelöltjüknek a nullához konvergáló esélye van arra, hogy bejusson a parlamentbe. Hiszen akit izgat Magyarország jövője, az jobban is tud aludni azok után, hogy élt az alkotmányos jogával, és elment szavazni.

Mindig csodálkozom azon, amikor azt mondják: a 60-65 százalékos részvételi arány milyen magas – az én olvasatomban a 99 százalékos is alacsony! Ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni: mindenkinek el kell mennie szavazni. Különösen boldoggá tesz, hogy immár harminckettedik éve megadatik, hogy ténylegesen számít a véleményünk, és a választás befolyásolja az életünket az elkövetkező négy évre.

***

Mocsai Lajos

a Testnevelési Egyetem rektora

Az ember saját felelőssége, hogy Magyarország milyen irányba megy tovább. Eddig mindegyik szavazáson részt vettem, hiszen ez nemcsak felelősség, hanem egyben kötelezettség is. Ráadásul négy év alatt annyi minden alakul és dinamikusan fejlődik, hogy mindenkinek fel kell vállalnia és meg kell erősítenie a saját elképzelését. Tíz esztendőt éltem Nyugat-Európában, így megtanultam, egy emberrel kapcsolatban három dolgot kell tisztelni: a vallását, azt, hogy melyik pártra szavaz, és a keresetét. Ez Magyarországgal mint kultúrállammal kapcsolatban is alapvető elvárás kell hogy legyen.

***

Kovács Katalin

háromszoros olimpiai bajnok kajakozó

Nem szoktam politizálni, de a választással kapcsolatban három gondolatom is van. A jelenlegi, háborús konfliktusban különösen fontos, hogy Magyarország továbbra is a béke és a biztonság országa maradjon, ezt pedig a regnáló kormány biztosítja. 

A második érvemet édesanyaként említem: a családtámogatási rendszer óriási biztonságot és bátorítást ad a fiataloknak a családalapításra. Korábbi élsportolóként és a sportban dolgozóként a harmadik érvem: számomra különösen fontos, hogy a kormány kiemelt stratégiai ágazatként kezeli a sportot. Ez nem csupán azért lényeges, hogy minél több eredményes élsportolót neveljünk, hanem azért is, hogy a jövő nemzedéke erős, tettre kész és nagy célokért küzdő fiatalokból álljon.

***

Nagy Feró

zenész, énekes

Az utóbbi tizenkét évben valamennyi választás sorsdöntő volt, ez a mostani azonban fokozottan az. Óriási a tét! Azoknak is a Fidesz–KDNP-re kell szavazniuk, akik ideológiai vagy politikai megfontolásból máshogy gondolkodnak, nem értenek egyet a kormánnyal. Most ugyanis nem politikai kérdésekről, hanem az életünkről van szó, csak a békepárti oldalra lehet voksolni! Ez most a legfontosabb. Közben a gyermekeinket is meg kell védeni a kibontakozó, a Nyugaton már tomboló lmbtqi-propagandától, aminek a létét a baloldal tagadja. Ezért a jövőnk érdekében a népszavazáson is részt kell venni.

Ami az eredményeket illeti, az én életemben korábban nem volt olyan, hogy a családalapítást és a fiatalok életkezdését, lakáshoz jutását ekkora mértékben támogatták volna, ahogy a rezsicsökkentéssel is sikerült jelentősen enyhíteni a társadalom terhein. Ezek nagy sikernek számítanak. Eközben a kormány szinte állandó támadás alatt van a világból. A vállalkozók és az egyszerűbb emberek is előrébb tudtak jutni, tartsuk magunkat ehhez az irányhoz!

***

Nagy Tímea

kétszeres olimpiai bajnok vívó

Nagyon egyszerű: azért megyek el négyévente szavazni, mert véleményt formálhatok. Ha eleget sem teszek az állampolgári „kötelességemnek”, a választás után nem tehetném meg, hogy akár negatív, akár pozitív értelemben megnyilvánuljak. Mivel elég nagy a szám, ehhez nehezen tudnék hozzászokni. Az életemben 1990 óta ugyanolyan központi kérdés a szavazás, mint hogy szenteste együtt legyen a teljes család.

***

Káel Csaba

filmrendező, a Müpa vezérigazgatója

A rendszerváltással elkezdődött, és napjainkban is zajlik ennek az országnak az értékalapú megerősítése, építése. Az elmúlt több mint egy évtized hangsúlyosan erről szólt, és rendkívül fontosnak tartom, hogy ehhez szellemi oldalról minél többen tehetségük és kreativitásuk legjavát nyújtva hozzájárulhassanak. A választás pedig annak az ünnepe, hogy együtt, közösségként, nemzetként dönthetünk a sorsunkról, a jövőnkről, víziót és utat választhatunk. Világosan megfogalmazhatjuk, hogy milyen értékek fontosak számunkra, hogy milyen életet akarunk élni.

Magyarország kulturális öröksége lenyűgöző, és az a feladatunk, hogy megmutassuk, milyen kincs van a kezünkben, hogy ezt tovább szaporítsuk, generációról generációra éltető energiává tegyük. Három gyermek édesapjaként ez különösen lényeges számomra, pontosan ezért nem kérdés, hogyan döntök: amikor a választott közös jövőnkre gondolok, az ő és ezen keresztül hazánk jövője lebeg a szemem előtt.

***

Vidnyánszky Attila

színházi rendező, a Nemzeti Színház igazgatója

A választás tétje leegyszerűsítve: hogy Magyarország magyar ország maradjon. Különben hatalmas katyvaszba fogunk belezuhanni, és el fogjuk veszteni a lényegünket. Ennek minden formában ellen kell állni. Egy sor fantasztikus dolgot hozott tető alá ez a kormány az elmúlt ciklusokban, olyan programok valósultak meg, történelmi igazságtételek indultak el, amelyeket vétek volna most leállítani. Ha csak a kultúrát tekintem, nem látom, mi végre akarják átvenni a kormányrudat, egyetlen ötletük sincsen azontúl, hogy a magamfajtákat földönfutóvá kell tenni.

A fővárost elnézve, két és fél éve egy új gondolat nincs. Látni bármit, amit létrehoztak, kitaláltak? Ám mindezt most felülírja a biztonságunk kérdése. Elképzelni is iszonytató, hogy egy ilyen forrongó időszakban nekiálljanak rángatni a kormányt. Ebben a rendkívül éles helyzetben nem látok mást Orbán Viktoron kívül, aki tudná garantálni a biztonságunkat.

Eperjes Károly

színművész

Jól választani erénygyakorlás, rosszul választani butaság, tudatosan rosszul választani bűn, nem választani halálos bűn. Mindenki lelkiismerete szerint tegye meg, amit megtehet a hazáért.

*** 

Földi-Kovács Andrea

televíziós újságíró

A politika ma már lelkiismereti kérdés is, nem csak közéleti, mert olyan ideológiák terepe lett, melyek azzá tették. A jó döntés ezért nekem küldetés, sajátos magyar hivatás, felelősség. A valóságért voksolok, azok ellenében, akik most leszavaznák azt. Kis nemzet vagyunk, mely nagy dolgokra hivatott. Erre született minden magyar. Mi mindig másokért is élünk és halunk. Egyszerre hősiesség ez és hűség is, elrendelt ragaszkodás az örök értékekhez, a normalitáshoz, a józan észhez.

Jövőnk – bárhogy alakul – a nyugati civilizáció jövője is, megint. Felelősen mérlegelünk, és ha kell, megvédjük korábbi döntéseinket. Mert nem vagyunk egyedül, velünk vannak elődeink, a mi döntéseinkben az övék is benne van. Mindazoké, akik már megharcolták a maguk harcát ezért a hazáért. Súlyos szavazatok ezek. És ha jól döntünk, „bennünk Európa túléli önmagát”.

***

Baán László

a Szépművészeti Múzeum igazgatója

Igen, ez alkalommal is a nép fog dönteni. Oly sokan és sokszor hivatkoznak rá, lám, most kampánydal is lett belőle. Hatmillió ember – hozzávetőleg ennyien veszünk majd részt a választáson – vágyainak és félelmeinek kakofóniája mindennap itt zúg a kommunikációs térben, és folyamatosan mért „közvéleményként” van is hatása a közügyekre, de „népként” legitim módon csak választásokon és népszavazásokon nyilvánul meg. Április 3-án a tét és az elvárás óriási, mert egy növekvő veszélyekkel teli, nagy sebességgel változó világban kell biztonságot és prosperitást biztosítania a nemzet számára annak, aki kormányozza majd az országot.

Természetesen minden egyes szavazó a neki legfontosabb néhány szempont szerint fog dönteni, hisz egyetlen voksa van csak mindenkinek, s abba kell belesűrítenie mindazt, amit a kormányzástól leginkább elvár. De afelől ne legyen kétségünk, hogy hazánkban immár harminckét éve a hatalom a népé, s azzal – ahogy eddig, úgy most is – azt fogja felruházni, aki e sokmilliónyi ember legfontosabb vágyaiból és megfontolásaiból a legnagyobb közös halmazt tudta megérteni, és önmagát azok hiteles képviselőjeként elfogadtatni.