Idén éppen 150 éve hajózott ki az osztrák–magyar északi sarki expedíció, hogy meglelje az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő északi átjárót. A viharos és jeges körülményekkel dacoló, mára – méltatlanul – a feledés homályába veszett vállalkozást az AdmiralTegetthoff névre keresztelt gőzhajón hajtották végre. Mi, magyarok pedig Kepes Gyula hajóorvosnak köszönhetően kulcsszereplői lehettünk e bátor küldetésnek. Az ő érdeme volt, hogy a mintegy két évig tartó, embert próbáló felfedezőút során a legénység mindösszesen egyetlen tagját veszítette el. Bár a kutatók a keresett átjárót végül nem lelték meg, helyette felfedezték a ma Ferenc József-földként ismert szigetcsoportot. A partra szállás helyét tiszteletükre Tegetthoff-foknak nevezték el. Arról, hogy milyen életveszélyes körülményekkel kell egy ilyen küldetésen megbirkózni, hű képet fest a nemrégiben bemutatott A jég ellen című film, amely a közel negyven évvel később Grönlandra induló dán expedíció tragikus, de egyben hősies történetét meséli el. Az osztrák–magyar expedíció a világ legnagyobb tengeri hatalmaival kelt versenyre. Emlékét büszkeséggel őrizhetjük.
A felfedezések tétje a nemzetközi jog szempontjából sem közömbös. A dán expedíció célja például annak igazolása volt, hogy Grönlandnak nincsen szárazföldi összeköttetése az amerikai kontinenssel, és ezért onnan nem is lehet igényt formálni rá. Hasonló vita folyt a szomszédos Spitzbergák hovatartozásával kapcsolatban. A lakhatás szempontjából meglehetősen viszontagságos, ámde szénben és foszfátban gazdag szigetcsoporton leginkább Norvégia és a cári Oroszország veszett össze. A múlt század elején megkötött Spitzbergák-szerződés Norvégia korlátozott szuverenitását ismerte el, de a szigeteket körülvevő tenger és kontinentális talapzat helyzete máig vita tárgya.
Nekünk ez a nemzeti erőforrásunk: tehetségünkkel és kitartásunkkal képesek vagyunk újat alkotni”