Sajnos így van. De én nem vizsgálgatom a politikusok személyes életét. Nem a gyóntatójuk vagyok, hogy rámutassak, „ezt jól csinálod, ezt rosszul”. Ha valaki rákérdez, persze szívesen beszélgetek vele erről is. De a döntésünkben arra kell figyelni, hogy ki vezeti az országot leginkább a keresztényi értékeknek megfelelően. Szemünkre hányják, hogy nem szólunk, nem emeljük föl a hangunkat. A püspöki karnak nem is ez a feladata. Jézus nem erkölcscsősznek állította az egyházat, hanem arra rendelte, hogy irányt szabjon, hogy minél többeket tereljen Isten felé.
Beer Miklós püspök a kampányhajrában több olyan beszélgetésen is részt vett, amely széles körökben szült – mondjuk így – némi értetlenséget. Mit szólt ezekhez?
Azt én is láttam, amikor Márki-Zay Péterrel beszélgetett. Püspök atya hiányolta, hogy nem szólaltak meg a püspökök, amikor hibát láttak. Akkor ott, nyíltan miért nem figyelmeztette a reménybeli miniszterelnököt, hogy az ördöggel ne akarjon cimborálni – mint azt maga is megvallotta? Ez lett egyébként a veszte...
Miklós püspök nyíltan beszélt arról, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai fogott emberek, akik azért nem mernek szót emelni bizonyos kérdésekben, mert féltik az egyház anyagi forrásait. Ön is úgy látja, hogy fogott emberek ülnek a püspöki karban?
Én egyetlenegyszer sem kaptam olyan jelzést, hogy valamit mondjak vagy ne mondjak. Tény, hogy figyelmeztetés nélkül is nagyra értékelem, ha valaki támogatja az egyházat. Így lehetnek ezzel a püspöktársaim is. De azt cáfolom, hogy az érdekek miatt elnémított emberek lennénk. Az is igaz, hogy az egyháznak sokszor körültekintően kell fogalmaznia, hogy ne bíráljon, hanem tanítson, lelkesítsen. Belátom, ha nem lettem volna püspök, s maradtam volna egyszerű szerzetes, valószínű, szókimondóbb lennék. Egyházi vezetőként azonban egy-egy mondatom messzire vezethet, súlyos következményekkel járhat, jóval nagyobb a felelősségem a rám bízottak iránt, ezért sokkal átgondoltabban fogalmazok egy-egy megnyilatkozásban. Egyébként sokszor megszólalunk közösen is, például a magzatvédelem, a családvédelem vagy éppen a gender kérdésében. Ezekből a megszólalásokból olykor hiányzik a prófétai erő, ez igaz, de talán nem is az a szerepük. Azt olyan karizmatikus személyek tudják átadni, mint Barsi Balázs atya vagy Böjte Csaba testvér.
Ne támogassunk olyan szervezeteket, amelyek – hol nyíltan, hol rejtve – aláássák az egyház tanítását”
Mégis ott a levegőben a vád, miszerint a katolikus egyház eladta magát a hatalomnak. Paptól is hallottam ilyet.
Egy régi barátom Júdásnak nevezett, mivel szerinte a pénz miatt támogatom a kormányt. Ez egy lebutított félreértelmezés. Azért támogatom, mert itt látom esélyét annak, hogy a keresztény értékek valamelyest megmaradnak. Az elmúlt évtized tanulsága, hogy a Nyugat borzasztó helyzetbe került, az evangéliumtól még az egyháziak egy része is elszakadt. Magyarország egyelőre tartja magát. Ez annak is köszönhető, hogy olyan emberek vezetik az országot, akiknek ez szintén fontos.