Április 3-án megdőlt a kiábrándult fideszesek tömegeiről szóló mítosz. Ez a mítosz annak ellenére élt a választás előtt is, hogy mind a Századvég, mind az Idea Intézet mérhetetlennek találta. Ruff Bálint kampánytanácsadó pedig azt nyilatkozta: kiderült, hogy a „konzervatív polgári értelmiségi gondolatnak” maximum pár száz követője van. A hangsúly itt az értelmiségin, nem a polgári vagy a konzervatív szón van, mondhatnánk akár keresztény értelmiséget is.
Az értelmiség évtizedek óta elégedetlen a politikával. Több problémája is van vele: hogy nem elég kifinomult, túlságosan leegyszerűsítő, hogy sok benne a hatalmi harc, s hogy konstruktív, pozitív kampány, illetve eredménykommunikáció helyett (vagy mellett) negatív kampány van. Szokás felhozni még az ország kettéosztottságát, a mély árkokat is. Aztán a még naivabbak szeretnék, ha a pártok és a politikusok végre félretennék érdekeiket, és együtt dolgoznának az országért, például szakértői kormányt alakítva. Végül sokan hangot adnak a politikától való irtózásnak is: túlságosan sok minden át van politizálva, és nem kéne politikai kérdést csinálni ebből vagy abból.