„Itt történt, a Jánosban, hogy egyetlen dal fontos oldást indított el egy krízisben lévő édesanyában, aki – érthetően –zaklatott állapotban volt: huszonhetedik hétre született pici babája feküdt az inkubátorban. Az anya, aki még nem merte megérinteni a lélegeztetőgépen lévő gyermekét, nehezen, de megengedte, hogy csukott ablakos inkubátor mellett énekelni kezdjek a kislányának. »De jó a dió«, kezdtem a dalt, és a kislány azonnal reagált, mozgolódni kezdett. Az édesanya, aki addig messzebbről figyelt, odalépett, ismerte a dalt, és ketten énekeltük a már nyitott inkubátor mellett; az anyának potyogtak a könnyei. Odalépett az orvos és az ápoló is, hogy megkérdezzék, szeretné-e a karjában tartani a lányát. Ebben a drámai pillanatban ez a szülő átérezhette, hogy igenis sokat tehet a kisbabája gyógyulásáért. Ez az élmény is erős visszacsatolást jelentett nekem abban, hogy a kórházi programunkkal a babák mellett tulajdonképpen magát az anyaságot is megtámogassuk.
2013 végén kérte fel Szabó Miklós, a Bókay utcai gyermekklinika osztályvezető főorvosa a nővéremet, az alapítványunk vezetőjét, Hazay Tímeát, hogy menjen be a perinatális intenzív centrumba (PIC), üljön be egy édesanya mellé, és énekeljen neki. A főorvos kérésére Timi több héten át bejárt, először csak feltérképezte az osztály működését, és szívta magába a rengeteg tapasztalatot a PIC-re érkező nők anyává válásával kapcsolatban, és amikor eljött a nap, hogy végül a gitárral jelent meg, valami egészen nagy dolog történt az osztályon. Ez a katarzis nemcsak az édesanyákra, hanem az ápolókra, orvosokra is ugyanúgy hatással volt. Ebből született A te hangodat ismerem program, amelynek köszönhetően már számos kórházban énekelünk.