Ukrajnára veti vigyázó szemét a Közel-Kelet is

Ahogy a világ, úgy a Közel-Kelet közbeszédében is erős szimpátiát váltottak ki az orosz agresszió áldozatait mutató képek. Azonban sok térségbeli újságíró és elemző felhívja a figyelmet a nyugati reakciók ellentmondásosságára: persze, borzasztó, ami Ukrajnában történik, de nem sokban különbözik attól, ami Palesztinában, Jemenben vagy éppen  Szíriában zajlik már évek, évtizedek óta. Ezenfelül sokan rámutatnak a 2015-ös és a mostani menekülthullám eltérő megítélésére: az Ukrajnából érkezőket tárt karokkal fogadja a Nyugat, a musz­limok esetében viszont kevésbé volt befogadó a közvélemény.

A kettősség nemcsak az ukrajnai háború közel-keleti megítélését jellemzi, de a régióra kifejtett gazdasági hatását is. A hirtelen egekbe szökő energiaárakat természetesen üdvözölte a legtöbb földgáz- és olajexportáló állam vezetése. A 2014-es olajárzuhanás óta több állam most először számíthat költségvetési egyensúlyra vagy akár többletre, ami nagy megkönnyebbülést fog jelenteni Szaúd-Arábiának, az Egyesült Arab Emírségeknek vagy éppen Algériának. Másrészt viszont regionális szinten sokkal több kockázattal járnak a fejlemények. Oroszország és Ukrajna a világ búzaexportjának körülbelül negyedéért felelt a háború előtt, ennek egy jelentős része pedig a közel-keleti országokba irányult. A kimaradása két közel százmilliós lakosságú országot,  Egyiptomot és Törökországot fogja a legérzékenyebben érinteni, de Jemenben, Szudánban és az Egyesült Arab Emírségekben is érezhető hatása lesz. Ráadásul az energiaárak emelkedése hozzá fog járulni az egyébként is magas infláció további növekedéséhez, amely a krónikus versenyképességi problémákkal küzdő térségben a társadalmi feszültségek további erősödéséhez vezethet. Különösen félelmetesek ezek a tendenciák, ha belegondolunk abba, hogy ehhez nagyon hasonló folyamatok vezettek a 2010-es évek elején az arab tavasz kirobbanásához.