Milyen értékek mentén neveljük gyermekeinket?

A címben feltett kérdésről épp ezen írás megjelenésekor tartanak nagyszabású nemzetközi konferenciát a Mathias Corvinus Collegium szervezésében. Gyermekeink nevelése nagyjából azóta az értelmesen megélt élet egyik központi kérdése, amióta ember létezik a földön. A helyes iskolai nevelésről szóló viták pedig lényegében egyidősek magukkal az iskolákkal.

Arról persze mindig megoszlanak a vélemények, hogy pontosan mi az iskola feladata. Csak oktasson vagy neveljen? Ha nevel, milyen keretek között tegye? Az élet nagy kérdéseinek megismertetése kapcsán mi a pedagógusok és mi a szülők felelőssége?

Abban viszont eddig nem volt vita, hogy a szülőknek és az iskolának valamiféle szövetségben, egymást segítve kell dolgozniuk. Egymás iránti bizalom nélkül nem megy. Legalábbis egy szabad világban.

Ha azonban elővesszük szüleink vagy nagyszüleink történeteit a legsötétebb kommunizmus éveiből, akkor pont e bizalom teljes hiánya tárul elénk. Sok esetben az iskola kifejezetten a szülők értékvállalásai ellenében igyekezett oktatni és nevelni is a fiatalokat. Erről szólt a kisdobos- és úttörőmozgalom, a tudományos szocializmus, a KISZ és a foximaxi. Sőt, még olyan területekre is jutott „vörös farok”, mint a matematika. Szöveges fel­a­datnak álcázott termelési jelentések és kapita­lista­ellenes propaganda formájában. Innen már csak egy lépés az 1984 rémjelenete, amikor fiatal úttörő gyerekek jelentik fel a szüleiket.

A rendszerváltoztatás céljai között könnyen felfedezhetjük a szándékot, hogy megszabaduljunk az effajta ideológiai agymosástól, s végre távol tartsuk az iskoláktól. Ha valahol tetten érhető a keleti gondolattal szembeni kritikus, nyugatos attitűd a magyarokban, akkor itt biztosan. Számunkra a Nyugat ugyanis egyet jelentett a vélemények, világnézetek, tudományos elméletek és gazdasági vállalkozások szabad versenyével. Sőt, úgy gondoljuk, hogy végül mindig ez vitte sikerre a Nyugat ügyét az elmúlt századokban. Az, hogy a főbb dolgokban egység van, de a különböző nézetek egymással versengve mérettek meg.

Ne tagadjuk el azt sem, hogy ez a versengő és szabad környezet a nyugati civilizáció sajátos értékeiben, a kereszténységben és a felvilágosodásban gyökerezik. Ezért mi, magyarok azt is gondoltuk, hogy ezeket az értékeket épp ésszel senki nem kérdőjelezi meg. Ezért akartunk csatlakozni mi is.