Csalóka napfény

Dénes Ferenc írása a Mandiner hetilapban

Téli olimpiára a múltban leginkább már létező alpesi és kiegészítő sport-infrastruktúrájú üdülőhelyek, síparadicsomok pályáztak. A cél már kezdetektől az adott turisztikai központ népszerűsítése volt, az üzleti modell pedig faék egyszerűségű: a rendezés többletköltségei – különösen a jégkorong, a műkorcsolya és a bob erőforrásigényei – hosszabb távon megtérülnek a hírveréssel és az eseményhez kapcsolódó pozitív értékekkel megtámogatott turisztikai érdeklődésben és az abból fakadó többletbevételekben. (Jellemző, amikor a kilencvenes években Grenoble-ban dolgoztam, már az első napon azzal csábított síelni a főnököm, hogy azokon a pályákon csúszhatok le, ahol 1968-ban a legendás Jean-Claude Killy triplázott…)

A 2014-ben Szocsiban rendezett XXII. téli olimpiai játékok megszakították ezt a sort. Az esemény annyiban még követte a mintázatot, hogy az alapötlet az volt, hogy a jó adottságú Szocsit globális turisztikai központtá fejlesszék, de a játékok az újjáéledő orosz hatalmi célok reprezentációját és elfogadottságát igyekeztek középpontba állítani. Ez a lágy erőként (soft power) ismert törekvés meghatározó szempont volt 2014-ben is, amikor Peking benyújtotta a pályázatát a 2022. évi játékokra.

Soft power

A nagy hatalmi központok viszonylagos kiegyensúlyozottsága a múlt század hatvanas éveitől arra kényszerítette a nemzetközi politikai játszma szereplőit, hogy a „kemény” hatalmi eszközök, a kényszerítés és megvásárlás mellett a vonzáson keresztül is próbálják érvényesíteni érdekeiket, befolyásolni a társadalmakat és társadalmi csoportokat. A lágy befolyásolás arra irányul, hogy a célcsoportok azonosuljanak a befolyásolóval, átvegyék az értékeit, kövessék őt.

Egy ország, ideológia, hatalmi berendezkedés soft power szerepe csak akkor teljesedhet ki, ha az üzenetek sok emberhez jutnak el a célcsoport számára vonzó szövegkörnyezetben. Erre kiválóan alkalmas a sport, ami világstandardok szerint működik. Nincsenek nyelvi korlátok, a kulturális környezettől majdnem függetlenül nagy tömegeket vonzó szórakozás bolygónk minden szegletében. A megasport­események (olimpiák, nagy világbajnokságok, kiemelt versenyek) különösen jó alkalmak arra, hogy az országképet kedvezően befolyásolják. Normál esetben sok turista érkezik az eseményre, a televízión keresztül pedig tényleg minden szépnek és jónak mutatható.

Minden szép és jó

A kínai hivatalos álláspont szerint a 2022. évi téli játékok megrendezésével a sport általános, azon belül a téli sportok kiemelt népszerűsítése volt a cél. Úgy vélték, az olimpia a téli sportok globális célpontjává emeli Pekinget – egy olyan várost, ahol a legtöbb télen alig esik a hó. A szakértők szerint már ebből is látszik, hogy fontosabbak voltak a soft power szempontjai: az olimpia Hszi Csin-ping államfőnek lehetőséget adott arra, hogy megmutassa a világnak országa egységét és iránta tanúsított bizalmát. „Kína nemzetközi imázsához, presztízséhez és arculatához, ahogy a kínaiak mondanák, semmi sem túl drága” – idézi Jean-Pierre Cabestannak, a Hongkongi Baptista Egyetem politológusának szavait a The New York Times.

Ami a gazdasági vonatkozásokat illeti, Kína problémái miatt – lassuló növekedés, a pandémia okozta nehézségek a globális ellátási láncokban – igyekeztek racionalizálni az eseményt. Ahogy az államfő fogalmazott, a cél egy „egyszerű, biztonságos, nagyszerű” esemény megtartása volt. Ezzel együtt a rendezés költségei becslések szerint három-négy milliárd dollárra rúgtak, ami a téli olimpiák esetében inkább a magas költségvetések közé tartozik, különösen úgy, hogy a 2008. évi nyári játékok egyes kiszolgálólétesítményeit újra üzembe tudták helyezni. Ráadásul egyes források szerint az összeg nem tartalmazza olyan projektek költségeit, mint egy egymilliárd dolláros nagy sebességű vasútvonal és egy ötmilliárd dolláros gyors­forgalmi út megépítése.

Vagy mégsem?

A bevételi oldal azonban valószínűleg nagyon szerény. A járvány és annak kínai „zéró covid” kezelése gyakorlatilag eltüntette a bevételeket. A szervezők először a külföldi, majd a kínai lakosok többségét is kizárták az eseményekről, ami nemcsak a jegyekből származó, de a turisztikai bevételek nagy részétől is megfosztotta a rendező országot. Igaz, a nézők távolléte a másik oldalon a költségeket is csökkentette.

Más problémák is akadtak. A pekingi olimpiarendezést már a 2015. évi döntés után, az utóbbi hónapokban pedig különösen erőteljesen támadták az emberjogi szervezetek. A kínai politika kisebbségellenessége, a nők hátrányos megkülönböztetése sok emberben hagyott kétséget a választás helyességét illetően. Mindenesetre a Nemzetközi Olimpiai Bizottság következetesen kiállt a kínai partner mellett, szabadnak és problémamentesnek ítélve a rendezés körülményeit. Az atlanti világ politikai elitje már nem feltétlenül fogadta el ezt az álláspontot, amikor diplomáciai bojkottot hirdetett az esemény ellen, körükből magas rangú politikusok, diplomaták alig jelentek meg az eseményen. Ez azonban csak részben tudta ellensúlyozni ezen országok, különösen az Amerikai Egyesült Államok olimpiai játékokkal kapcsolatos belső feszültségeit. A szponzoroknak és különösen az olimpiát közvetítő NBCUniversalnak sokat kellett magyarázkodnia, hogy mit is keres egy olyan esemény közelében, amellyel a politikai ellenfél és vetélytárs rendező a saját rendszerét hivatott népszerűsíteni.

Mindazonáltal ne legyenek kétségeink: a kínai hivatalos álláspont mindenben sikeresnek fogja deklarálni a 2022. téli olimpiai játékokat. Egyébként pedig mindenki azt gondol, amit akar.