A magyarok a történelem minden pillanatában adtak valamit a világnak, az ma nem ilyen lenne, ha nem lettek volna magyarok – erről bizonyosodhatunk meg a február 15-én megnyílt Álmok álmodói 20 kiállításon a budapesti Millenárisban.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban
Már a számok is szédületesek: csaknem hatszáz feltaláló, kétszáz műtárgy, másfél kilométeres látogatói útvonal, és így tovább. Ennél azonban jóval gazdagabb a tartalom, amivel várja a látogatókat a Széll Kálmán tértől rövid sétatávolságra fekvő, nemrég megújuló Millenáris.
Emlékezetes, az eredeti Álmok álmodói kiállítás húsz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a mostanihoz képest kétszer akkora területen és eltérő koncepcióval: akkor az ismert tudósok, alkotók személye köré csoportosultak a tárlatok. És maradandó élményt nyújtottak a látogatóknak – az volt az év legnépszerűbb időszaki kiállítása 2002-ben –, köztük Dankó Virágnak, aki két éve dolgozik a rendezvényt megvalósító Millenáris Tudományos Kulturális Nonprofit Kft. ügyvezetőjeként.
„Amikor két évvel ezelőtt az intézmény élére kerültem, valahogy természetesen jött az ötlet, hogy azt, amit mi húsz éve átéltünk, átadjuk a mostani fiatal generációnak is. Így rögtön a stratégiaalkotásnál leszögeztük, hogy méltóképpen meg akarunk emlékezni a 2002-es kiállításról” – meséli lapunknak Dankó Virág. Az ügyvezető őrzi emlékeit a húsz évvel ezelőtti eseményről, egészséges önbizalmat adott neki. „Megismerve a magyarok eredményeit a tudomány világában a golyóstolltól az elektromos autón át a nanotechnológiáig, a saját szemünkkel láthattuk, hogy elődeink a mieinknél sokkal nehezebb körülmények között mire voltak képesek. Mi pedig ezeket a géneket és ezt a kultúrát hordozzuk magunkban, hát mi is képesek vagyunk arra, amit célként kitűzünk magunk elé” – összegzi Dankó Virág.
Persze nem akartak ugyanolyan tárlatot. Rengeteget változott azóta a világ, s nem mellesleg számos új magyar találmánynak is helyet kellett találni a kiállításon. Nehézséget jelentett a szervezésben a pandémia okozta mindennapi kiszámíthatatlanság, a munkatársak megbetegedése. Emellett az árak és költségek jelentősen megemelkedtek.
Miután a kormánytól megkapták a megfelelő forrásokat, megkeresték ugyanazt a kurátorcsapatot, amely a 2002-es kiállítás anyagát összeválogatta, és felkérték az újabb rendezvényre. Annyit csavartak a dolgon, hogy személyek helyett témák köré rendezték a tárlatokat, s ezúttal a B csarnokban a reáltudományok kaptak helyet, szórakoztató és informatív formában. Rövid, ütős szövegek, videós tartalmak több mint hatórányi terjedelemben, tudományos érdekességek az úgynevezett Tudáscseppekben, anekdoták a Tudósmesékben, bejárható holdbázis, izgalmas kupolavetítés az űrről és a műholdakról, digitális eszközök – minden, mi 2022-ben szem-szájnak ingere.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Egy raktárban, feltekerve porosodott Barcsay Jenő monumentális szénrajza, ami nem csak a mérete és a kiemelkedő művészeti értéke miatt kuriózum, egy tragikus családi történetet is magába zár. A hét robusztus nőalakot ábrázoló, restaurált alkotás július 16-ától a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Jenő-életmű-kiállításán látható.
Grzegorz Braun ismét a Szejm épületében szabadult el.
Ez már nem csupán technikai bravúr.
Az admin csapat szerint a törlésre azért került sor, mert egy Blikk-felvételen azt mondta, hogy véleménye szerint két nem létezik.
Egy német youtuber őszinte videóban mutatta meg, mi lett a világ állítólagosan legélhetőbb városából.
