Amióta az ember evett a tudás fájának gyümölcséből, mindent tudni akar. De a tudomány sem tud abszolút válaszokat adni a világ nagy kérdéseire.
Néhány éve – még a Nagy Világjárvány előtt – egy kedves kanadai magyar barátunk látogatott hozzánk angolszász eredetű feleségével. Az egyébként igen kellemes beszélgetésünknek egy mozzanata nagyon megmaradt bennem. Amikor egyszer csak szóba került, hogy ki miben hisz, a fiatal anyuka önérzetesen kijelentette, így, egyetlen szóval: TUDOMÁNY. Neki egyébre nincs szüksége, hiszen a „science” mindent megold. Legalábbis előbb-utóbb. De vajon bízhatunk-e a tudományban, különösen napjainkban, egy világjárvány kellős közepén?
Aki most esetleg valami oltásellenes eszmefuttatásra számít, ki kell ábrándítsam: a modern orvostudomány iránti elkötelezettségemhez kétség sem férhet, papírom (helyesebben védettségi igazolványom) van róla. A koronavírus viszont tagadhatatlanul újabb frontot nyitott a tudománypártiak és -szkeptikusok örök háborújában, csatlakozva a kreacionisták és evolucionisták régóta húzódó, de legalább értelmetlen vitájához. Vajon mi lehet az oka, hogy még mindig tömegek kérdőjelezik meg a tudományos világ képviselői, orvosok, járványügyi szakemberek, statisztikusok állításait? Miért nem egyértelmű mindenkinek a sok tudományos eredmény, miért nem ismerik el kiváló szakemberek fáradságos munkáját?
Az ok szerintem világos: az utóbbi évtizedek szekuláris progressziója olyan eredményesen sulykolta az emberek – köztük például kanadai barátunk – fejébe a tudomány mindenhatóságának dogmáját, hogy lassan elkezdték azt tényleg mindenhatónak gondolni. Amikor pedig egyszerre csak tömegek szembesültek azzal, hogy a tudomány egyáltalán nem mindenható, és tudós szakemberek tucatjai beszélnek összevissza maszkokról, oltásokról, variánsokról, gyakran önmaguknak is ellentmondva, sokukat megütötte a kiábrándulás szele – valahogy úgy, mint amikor Mózes népe oktalan türelmetlenségében aranyborjút készített. Ez a kiábrándultság pedig veszélyes jelenség: megfosztja az embert a józan ítélőképességtől, és hatásos muníciót ad a tudomány létjogosultságát megkérdőjelező mozgalmaknak.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Ayrton Senna emléke nem halványodik, a legendás versenyző kultusza ma is virágzik.
Sohrab Ahramit az amerikai választásokról, az orosz-ukrán háborúról és Trump lehetséges Irán-politikájáról kérdeztük.
