Kifejezetten ütésálló darab vagyok – Szalai Vivien a Mandinernek

Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

„Túlélték, mégis meghaltak”, „Soros megölte volna az anyját” – csak két elhíresült főcím a Tényekből. Bánja az ilyen anyagokat?
Ezek kiragadott mondatok, nem gondolom, hogy az elmúlt évek munkája miatt bárkinek is bocsánatot kellene kérnie vagy szégyenkeznie kellene. Ellenkezőleg: büszkék lehetünk mindarra, amit nap mint nap elvégzünk a nézők tájékoztatásáért. Naponta negyvenöt-ötven hírt dolgozunk fel, ezenkívül ott van Magyarország legsikeresebb reggeli műsora, a Mokka is. Persze előfordulhatnak nálunk is hibák, az üzemszerű működés során pedig lehetnek olyan címek, amelyek nem mindenkinek tetszenek. Összességében azonban kifejezetten népszerűek a műsoraink, a számok is ezt mutatják. Ennyi év sikeres működés után nem kívánok magyarázkodni.

Hamarosan hat éve lesz, hogy a TV2 hírszerkesztőségét vezeti. Hogyan emlékszik a kezdetekre?
Embert próbáló volt az első, 2016-os évem, eleinte megviselt, ahogy a csapatomat is, amellyel együtt maradtunk vagy együtt formálódtunk a későbbiek során. Meglepő és gyomorforgató volt a sárdobálás, ami a kinevezésem környékén ért minket. Ugyanakkor sokkal erősebbé is tett. Kifejezetten ütésálló darab vagyok, szeretek dolgozni, és harcolni is, úgyhogy mély törést nem okozott.

Elég nagy volt a fluktuáció is.
Ez egy egészséges folyamat, ha új vezető érkezik, akinek kész koncepció van a fejében, és végre is akarja hajtani. A korábbi munkatársak egy része magától ment, volt, akitől én váltam meg. Máig többre becsülöm azokat az egykori kollégákat, akik mást akartak csinálni, más irányvonalat képviseltek, és maguktól meghozták ezt a döntést. Azokat azonban, akik a fizetésüket felvéve egy ideig még maradtak, de elárulták a munkahelyüket, a közösséget, amelyhez tartoztak, végső soron pedig a szakmájukat, nos, róluk nem sok jót gondolok. Sőt, megvetem őket. Egy álszent ideológia mögé bújva a nap végén csak árulók.

Az ellenzéki média ma is előszeretettel veszi célkeresztbe a Tényeket, akkoriban pedig rendszeresen cikkezett belső információkra hivatkozva a rossz munkahelyi légkörről. Milyen volt benn a hangulat?
Igen, egyesek a balos médiumokhoz mentek panaszkodni a vélt vagy valós sérelmeikre, pedig a hangulat valójában sosem volt rossz. Sőt, kifejezetten jó volt mindig is. A médiában még nem nagyon tapasztaltam annyi hazugságot, mint amennyit a TV2 hírosztályáról vagy épp rólam írtak. Egy egész csapatot próbáltak megfosztani a büszkeségétől, a munkája felett érzett örömtől az általa előállított, piacilag is kifejezetten sikeres terméket támadók.

Azért a Tények az érkezésével nagyot változott, ahogy az is igaz, hogy tévés múlt nélkül került a pozíciójába.
Most is azt gondolom, hogy a hírosztály a tulajdonosi elvárásoknak maximálisan megfelelő kézbe került. Ezek az elvárások arról szóltak, hogy a hírműsorokat toljuk el az infotainment irányába, ami azt jelenti, hogy a minőségi bulvár eszközeit is felhasználva szóljunk az emberekhez, adjunk hírt a legfontosabb fejleményekről. Vagyis az alapinformációkat úgy csomagoljuk be, hogy a tömegekből érdeklődést és érzelmeket váltsanak ki. Nekem addigra már tizenhárom évnyi tapasztalatom volt a médiában, dolgoztam napilapnál, portálnál, főszerkesztettem a nagy példányszámú Story magazint, sikerlistákat vezető könyveim jelentek meg. A TV2 tulajdonosa olyan embert akart a hírosztály élére, aki érti, megérti a tömeget, és tud hozzá szólni. Ezenkívül nem nyávog és drámázik, ha krízishelyzet adódik, hanem megoldja. Így az elvárásoknak azóta is teljes mértékben meg tudunk felelni.

Úgy fogalmazott, a baloldali sajtó számára a TV2 „eredendően bűnben” fogant. Ez lenne csupán a magyarázat a kifogásokra? Elhangzott például kritikaként: a Tények csak egy irányba lő. Vitatja?
Alapvetően nem foglalkozunk az ilyen kritikákkal, nem dobáljuk vissza a sarat. Nekünk egyetlen értékmérőnk a néző, s immár hatodik éve folyamatosan piacvezetők tudunk lenni a teljes lakosság körében. Ez a tény önmagáért beszél. Pedig legnagyobb riválisunk, az RTL Klub jóval több emberrel készíti a hírműsorait. Ez tehát a mi valódi értékmérőnk. Bármilyen bélyeget próbál a baloldali sajtó ránk ragasztani, jól végezzük a munkánkat, pláne, ha ennyire egyértelműek a visszajelzések. Focihasonlattal élve: nem foglalkozunk a pálya szélén álló ingerült bekiabálókkal, mi a győztes gólt rúgjuk be.

Visszatérve a támadásokra: háborús helyzet van egyébként ma a médiában?
Fogalmazzunk úgy, nem elegáns helyzet alakult ki. Én tizen­kilenc éve imádom a munkámat, rendkívül izgalmasnak, érdekesnek és szép szakmának tartom. Kevés embernek adatik meg, hogy a világot a színfalak mögül lássa. Hiszem, hogy a legtöbb kollégának ez nagy élményfaktort jelent az életében. És ez a fontos! Továbbra is célunk, hogy folyamatosan és egyre jobb minőségben, látványvilággal szórakoztassuk és informáljuk a nézőinket.

Az internet, illetve a streamingszolgáltatók és a videómegosztók térnyerése mennyire jelent kihívást a televíziónak?
A TV2 hírműsorainak nézőközönsége alapvetően még jó néhány évig kitart a televízió mellett, ezt felmérések is előrevetítik. Kétségtelen, szerkesztett tartalmat a fiatalok sokkal kevésbé néznek, ez látszik a számokon. De a Tényeket ettől még napi szinten 800 ezren nézik, s hasonló a Tények Plusz és a Mokka nézettsége is. Egyáltalán nem igaz, hogy a tévé halott műfaj lenne. Ezzel együtt folyamatosan újítjuk meg a netes felületünket, a holnapunk önálló hírszolgáltató portálként is tevékenykedik, nem csak a híradós anyagokat osztja meg. Haladunk a korral.

Nemrég zajlott le az ellenzéki előválasztás, riválisuk, az RTL Klub szervezett is egy kormányfőjelölti vitát. Önök is gondolkodtak ilyesmiben?
Alapvetően nem. Természetesen a jövő tavasz közeledtével készítünk majd egy remek választási műsort, ezen már dolgozunk is, mást azonban egyelőre nem tervezünk.

Amúgy milyen kampányra lehet számítani?
A politikai témák nyilván egyre jobban felértékelődnek, nekünk is egyre több politikai anyagot kell majd készítenünk. Ilyenkor ez a nézői elvárás. Szakértőkkel, elemzőkkel, politikusokkal próbáljuk majd kielégíteni az igényeket, rendkívül turbulens időszakra számítok. Engem és a csapatomat ez nem ijeszt meg, meg vagyunk edződve.

Mennyire van rossz állapotban a magyar közélet? Romlott a helyzet?
A politika nem az angolkisasszonyok gobelinszakköre, ott tágabbak a határok, sokkal több minden belefér. Egy közéleti szereplőnek többet is kell tűrnie, mint egy átlagembernek. Az ellenzék részéről személy szerint számos olyan megnyilvánulást látok a parlamentben, ami talán még az íratlan szabályokon is túlmegy. Sokszor átlépik a határokat, noha bizonyos eszközöket, fogalmakat és szavakat nekik sem lenne szabad használniuk. Mindezzel együtt nem gondolom, hogy Magyarországon a közélet stílusa rosszabb lenne, mint másutt a világon. Ahogy említettem, ez egy turbulens műfaj. Döntések, ideológiák, hitrendszerek és meg­győződések viaskodnak egymással s váltanak ki indulatokat.

Dolga egy hírműsornak orientálni a nézőket? Belefér a hírek kommentárja?
Mi nem szoktunk kommentálni, csakis tájékoztatást adunk, a néző dolga, hogy mindezek alapján eldöntse, kinek hisz, kire szavaz. Bizonyos tekintetben azonban igenis gondolkodásra kell sarkallni az embereket, ám ezt a valóság bemutatásával, nem pedig valamiféle narratíva sulykolásával érdemes elérni.

Elindulásuk óta sokan teszik felelőssé a kereskedelmi tévéket a magyar társadalom igénytelenségéért, akár elbutulásáért, mondván, az elvárások kiszolgálása mindent megelőz. Van ebben igazság? 
Ez a tyúk vagy a tojás dilemmája, amire meglehetősen nehéz magabiztosan válaszolni. Mindenesetre egy kereskedelmi csatornának igenis elsődleges feladata, hogy feltárja és kielégítse a nézői igényeket. Nem gondolnám, hogy a TV2 műsorai a társadalmat, illetve annak intellektuális állapotát bármilyen tekintetben is negatív irányba vitték, befolyásolták volna.

Mik a tervek a következő időszakra? Várhatók-e komolyabb változások?
Elégedett vagyok a nézettséggel, fantasztikusak az eredményeink, igaz ez a Tényekre, a Tények Pluszra és a Mokkára is. Az utóbbit a rivális reggeli műsor meg sem tudja közelíteni. Úgyhogy óriási változásokat nem tervezek, megyünk tovább a sikeres, kijelölt úton. Minden egyes nap azért dolgozunk, hogy technikailag és szakmailag egyre színvonalasabb produkcióink legyenek. Lesznek nyilván technikai újítások, de ez hadd legyen a nézőknek meglepetés a jövő év elejére.

„Először semmibe vesznek, utána nevetnek rajtad, majd harcolnak ellened, ám végül nyersz.” Állítólag ez a Gandhi­-idézet szerepelt korábban a Story-főszerkesztői szobájának a falán. Hol tart most?
A győzelemnél. A Story magazinnál is viharosra sikerült az indulásom, úgy látszik, ez a személyiségembe van kódolva. Pedig nem tartom magam különösebben konfliktusos embernek. Valahogy mégis bevonzom a csörtéket. Senki nem fogadott volna arra, hogy egy akkor 150 ezres példányszámú lapot nem fogok bedönteni, én ráadásul azt mondtam, 200 ezer fölé visszük, és meg is csináltam. Ez a teljesítmény tett érdekessé amúgy a TV2-t megvásárló néhai Andy Vajna szemében. Attól még, hogy e csatákat megnyertem, továbbra is szeretek versenyben lenni. Egyszerűen inspirál, hajt a „csakazértis” életérzés. Megjegyzem, senki nem bírt ki korábban ennyi időt a csatorna hírigazgatói székében. Fiatalos, harapós, az új dolgokra is nyitott csapatot viszek, nagyon jó a közösség. Összezárunk. Büszke vagyok arra is, amit a tehetségek kinevelése terén sikerült elérni.

A Magyar Narancs egy korábbi portrécikke a kitartó munkát és a lebírhatatlan ambíciót említi. Kiegyezik ezekkel?
Abban a cikkben sok minden nem stimmelt, de a két idézett megállapítást ettől függetlenül teljes mértékben vállalom. Nem gondolom, hogy szégyen lenne az ambíció, mindig is tudtam, mit akarok, és tettem is érte. Csak azzal foglalkoztam, hogyan lehetnék jobb és jobb, ezért rengeteget dolgoztam, hozzáteszem, végig is jártam a ranglétrát.

Prostituáltakról, Stohl Andrásról és Zuschlag Jánosról is írt könyvet. Lesz folytatás?
Vannak ötleteim, számos megkeresés is érkezett. Mindenképp szeretnék még írni, de felmerült, hogy színdarabot is írhatnék. Jó lenne ott ülni a színházban, amikor épp egy Szalai Vivien-darabot játszanak. Ez az érzés még hiányzik.

Inkább a Stohl- vagy a Zuschlag-vonal irányában folytatná?
Ezeket a történeteket összeköti, hogy egy adott ember szakmai felvirágzásáról, majd az életút megreccsenéséről, egy jelentős törésről szólnak.

Csakhogy például az utóbbi esetben épp a választási kampány küszöbén sikerült feltárni az egykori szocialista politikus botrányait. Véletlen volt?
Zuschlag épp akkor, 2013-ban szabadult a börtönből, az ügyvédjén keresztül keresett meg, hogy szeretne írni egy könyvet, mivel el akarta mesélni a tapasztalatait. Azért esett rám a választása, mert az én köteteimből mind bestseller lett. Nem lehetett várni vele, ahogy korábban sem lehetett volna megcsinálni. Rendkívül tehetséges embernek tartom egyébként Jánost, azonban nagyon el tudta szúrni az egészet, ráadásul a saját pártja, az MSZP is csúnyán elárulta. A története egyúttal rámutatott az ellenzéken belüli viszonyokra.

Nyitókép: Földházi Árpád