Útmutató az európai kétségbeesés ellen

Magyar szemszögből elsőre megdöbbentőnek tűnik az a tehetetlenség, amelyet a belga David Engels érezhetett akkor, amikor négy esztendővel ezelőtt belefogott Mit tegyünk? című nagyesszéjének megírásába. Sokat beszélünk mi is Európa válságáról, a tömeges migrációról, az inkompetens brüsszeli bürokráciáról, a kontinens totális szellemi kiüresedéséről, de aligha lehetnek itt, Magyarországon olyan éles, a mindennapjainkat meghatározó tapasztalataink, mint amilyeneket a történészprofesszor Engelsnek és a hozzá hasonló, konzervatív gondolkodású nyugati keresztényeknek napról napra át kell élniük. Elméleti szinten el is fogadható a megszokott közhelyeken jóval túlmutató diagnózisa, ám a terápiával kapcsolatban már fészkelődni támadhat kedvünk. A szerző kimozdít minket a komfortzónánkból, a lehető legrosszabbra igyekszik felkészíteni, leírja például, mit tehet a globális pénzügyi világ a befektetéseinkkel, negatív kamatokat vethet ki a megtakarítá­sainkra, ezért – véleménye szerint – érdemes inkább nemesfémekbe fektetnünk.

Ahhoz, hogy megértsük Engels terápiáját, ki kell lépnünk a mai magyar valóság jelentette speciális helyzetből, amelyben nem kell attól tartanunk, hogy bármikor belobbanhat a külvárosi no-go zónákban a saría szerint élő muzulmánok és a helyi európai polgárok közötti etnikai villongás szikrája. Mint ahogyan az sem valószínű, hogy azért fosztanának meg valakit egyetemi oktatói állásától, mert nem politikai korrekt módon fogalmazott egy előadásában. Európa válságát mi egyfajta oldalnézetből látjuk csupán, hiszen életmódunkat „csak” kívülről éri valódi fenyegetés, egy vallásos nyugati keresztény viszont szinte minden oldalról, még a liberális fősodor szája íze szerint muzsikáló kereszténydemokraták részéről is csak támadásokat kaphat. Így van ez Nyugat-Európában, akárcsak az Egyesült Államokban, ahol hasonlóan pesszimista, de kevésbé gyújtó hangú könyvet írt Rod Dreher Szent Benedek válaszútján címmel Engelsszel szinte egy időben.