Nincs új a nap alatt

Európa-szerte erős kritikát váltott ki a lengyel alkotmánybíróság október 7-én hozott ítélete. Ellentétben a fősodratú média által széles körben terjesztett hamis hírrel, a bíróság döntése az Európai Unióról szóló szerződések egyetlen paragrafusát sem semmisítette meg, és Lengyelország európai uniós tagságát sem kérdőjelezte meg. A valóság ezzel szemben mindössze az, hogy a testület a lengyel alkotmánnyal összeférhetetlennek találta az uniós jog számos ellentmondásos értelmezését.

Az Európai Unióról szóló szerződésekhez fűzött és adott esetben górcső alá vett értelmezések jelentős része oly nevetséges volt, hogy alkotmányellenességük megállapítása nem vont maga után semmilyen visszhangot. A példa kedvéért: a lengyel taláros testület értelmezésében nem jogszerű az az állítás, amely szerint az EU egyes intézményei a megszabott hatáskörüket túllépve is cselekedhetnek, illetve semmilyen jogalapja nincs annak az értelmezésnek, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyhatnak jogi kötőerővel bíró normákat döntéseik meghozatalakor. A fentiek egyike sincs semmilyen módon megalapozva az EU-s szerződésekben.

Az alkotmánybírósági döntés egyetlen pontja váltott ki jelentős reakciót. Ez kimondja, hogy amennyiben az uniós jog ellentmondásba kerül a lengyel alkotmány passzusaival, úgy az utóbbi élvez elsőbbséget. Bár számos magas rangú EU-s vezető azt kommunikálja, hogy ennek kimondása automatikusan Lengyelország unióból való kilépéséhez vezet, korábban Lengyelországon kívül is nemegyszer volt precedens arra, hogy a tagországok legfelsőbb, illetve alkotmánybíróságai hasonló döntésekre jutottak.

Mindettől függetlenül a bírói testület megválaszolta korunk egyik legfontosabb jogi és politikai kérdését, mely arra vonatkozott, hogy végső soron a szuverenitás birtokosa vajon a tagállam vagy az Európai Unió. Milyen érveléssel élt az alkotmánybíróság? Mivel az írásos ítéletre a mai napig várni kell, érdemes a döntés kihirdetésekor támasztott szóbeli érvekre hagyatkoznunk.

Ahogy a szóbeli érvelés során a bírák világossá tették, az ítélet logikusan következik azokból a döntésekből, amelyeket a testület korábban más összetételben meghozott. A különvéleménnyel élő Jarosław Wyrembak is egyetértett abban, hogy a miniszterelnöki beadvány első két pontjának kedvező elbírálása következik az alkotmánybíróság korábbi ítéleteiből. Ezen a ponton érdemes felidéznünk a testület két döntését: a 2005. május 11-ei, illetve a 2010. november 24-ei határozatot. Az első az EU-hoz való csatlakozási szerződést érintette, a második a lisszaboni szerződést. Mindkét döntés rámutatott a lengyel alkotmány primátusának alapelvére. Tegyük hozzá: egyik fenti ítélet sem váltott ki a jelenlegihez hasonló reakciót és tiltakozást. Nehéz olyan korabeli forrást találni, amely megkérdőjelezte volna eme döntések tartalmi megalapozottságát.