Ez utóbbi, illetve Pamela Rendi-Wagner szociáldemokrata és Herbert Kickl szabadságpárti pártelnökök bizalmatlansági indítvánnyal való fenyegetőzése győzte meg végül Kurzot arról, hogy oldalra lépjen, hangsúlyozva, hogy „a vádak hamisak, és ezt tisztázni is tudom majd”.
Kurz a távozásával megmentette a koalíciót. Régi szövetségesét, az 1997 óta külügyi pályán mozgó, tapasztalt diplomatát, Alexander Schallenberg külügyminisztert javasolta utódjául, akinek személyét a zöldek is elfogadták. Az exkancellár azonban továbbra is az ÖVP elnöke szeretne maradni, munkáját pedig a parlamentben frakcióvezetőként folytatná – az osztrák választójog ugyanis megengedi, hogy a mandátumot nyerő, de arról lemondó képviselő igény esetén visszakapja a mandátumát. Bár az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) részéről felmerült a gyanú, hogy a parlament Kurznak csak a képviselői mentelmi jog miatt vonzó munkahely, a politikus igyekezett világossá tenni, hogy mentelmi jogának felfüggesztését maga kezdeményezi majd, hogy a vizsgálatok minél gyorsabban véget érhessenek.