Thomas L. Friedman három évtizede a globalizmus legolvasottabb apostolainak egyike. És mégis lapos a Föld – A XXI. század rövid története című könyve az ezredvégi zeitgeist talán leginkább felkapott írásműve volt, miközben a The New York Times kolumnistájaként annyiszor intézett himnuszt egy amerikai érdekek dominálta, mégis mindenki számára üdvös világgazdasági rendhez, hogy Friedman-generátor néven pimasz programozók külön algoritmust alkottak szófordulatainak reprodukálására.
Köszönöm, hogy késtél – üdvözli saját bevallása szerint a megbeszélt ebédre sokszor késve érkező barátait Friedman. Így akaratukon kívül is időt és teret hagynak neki az önreflexióra, a csendre és a szemlélődésre. Miért fontos ez? Szerzőnk szerint a technológiában a Moore-törvény (a mikrocsip számítási képességének 18–24 havonkénti megduplázása), a piacon a globális ellátási láncok, illetve a természeti erőforrások terén a biológiai sokféleség drámai csökkenése egyszerre fordítja ki a sarkából az emberi élet öt területét: a munkahelyeket, a politikát, a geopolitikát, az erkölcsöt és a közösségeket. Az inflexiós pontot 2007-re teszi, számos háttéresemény együttese okán ekkorra datálja az egymással párhuzamos folyamatok összeérését.